KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha adórendszerügyben végigtekintünk az elmúlt időszakon, akkor a közelmúltban azt halljuk kormányzati oldalról, hogy a stabilitás, a változatlanság, a nyugalom igénye okán nem változik lényegesen az adórendszer. Ez - mondhatni - éppen rendben is lenne, ha egyébként rendben lenne, de persze nincsen, csakhogy ilyenkor nem árt azért figyelmeztetni arra, hogy mit hallottunk a választási kampányban adórendszerügyben: egyszeri nagyarányú adó- és járulékcsökkentést fogunk végrehajtani, mondta a Fidesz programja több fejezetében is; csökkenteni kell az élőmunka terheit, mondta a program; kevesebb adó, több adóbefizetés, mondta a Fidesz. Ez az utóbbi egyébként, úgy, ahogy van, közgazdasági képtelenség, de ez a Fideszt akkortájt nem zavarta - különben a helyzet azóta sem változott.
Azután hallottuk, hogy a '99-es költségvetés még az előző kormány költségvetése, de majd 2000-ben egy egészen más költségvetéssel fogunk előállni - tudjuk, hogy ebből már semmi nem lesz -, és ezt egy nagyarányú adó- és járulékreformmal fogjuk majd megalapozni. Tudjuk, hogy most már ebből sem lett semmi. Nincsen másról szó, tisztelt képviselőtársaim, mint hogy a kormánynak ebbe is beletörött a bicskája. Ez nem új, hiszen semmilyen területen gyakorlatilag semmit nem csinált - én tegnap felsoroltam ezeket a területeket, most is majd vissza fogok rá térni -, és miután ez a lázas semmittevés jellemezte az elmúlt egy évet, ennek következményeként - és erre is vissza fogok térni - az adórendszerben sem volt lehetőség érdemi változtatásra.
Most az a kérdés, hogy mit gondoljunk erről az egész ügyről. Egyrészt gondoljuk azt, hogy a beígért adóreform elmaradása a kormány csúfos kudarca - mert én ezt gondolom -, vagy azt is gondolhatnánk persze, hogy a előző kormány által konszolidált adórendszer annyi maradandó értéket hordoz, hogy a kormány ehhez nem kívánt hozzányúlni. Ezt én magamban arról az adórendszerről nem gondolom, és erre is vissza fogok térni.
Hadd reagáljak azonban Mádi képviselőtársam mondandójára, aki valahogy úgy fogta fel a dolgot, hogy a kormány akart egy adóreformot csinálni, de ezt az ellenzék megtámadta, ezért aztán most nem csinál, és erre az ellenzék meg ezért támadja meg. Szó sincs róla, tisztelt képviselőtársaim, a kormány ugyanis a következőkről beszélt: földadó bevezetéséről, kamatadó bevezetéséről, biztosítási adó bevezetéséről, értékalapú ingatlanadó bevezetéséről, központosított iparűzési adó beszedéséről.
Ez nem reform, tisztelt képviselőtársaim, hanem ez a költségvetés feneketlen gyomrának kielégítésére törekvő adóemelő, bevételnövelő politika. Ez az, amit a szabaddemokraták elutasítottak, és el is fognak utasítani a jövőben is. Ezt egész egyszerűen nem tekintjük semmilyen fajta reformnak, különösen nem tekintjük adóreformnak. De Mádi képviselőtársam azt mondta, hogy az ellenzék nem támogatta ezt a fajta elképzelést; ezek szerint a kisgazdák és a Magyar Demokrata Fórum egyébként ezzel egyetértettek, noha például az előző felszólalás éppen nem erről szólt.
De azt gondolom, hagyjuk a Fidesz választási ígéreteit, meg hagyjuk a kormány azóta tett ígéreteit, hiszek elég világos, hogy ezek nem teljesülnek, nem is voltak teljesíthetőek, mert megalapozatlanok voltak, és ezen a helyzeten semmit nem változtatott a jelenlegi szituáció, a jelenlegi törvénycsomag.
Akkor adódna a másik válasz, hogy olyan jó az adórendszer, amit az előző kormányzat kialakított, hogy nem is kell rajta változtatni. Egyrészt azt gondolom, hogy nem olyan rossz persze az az adórendszer, de másrészt nem láttam még olyan adórendszert, amin ne lehetne javítani, és a jelenlegi sem ilyen. Igenis szükséges annak korrekciója, szükséges lehet az átalakítása is, ami természetesen egy lényegesen átgondoltabb, megalapozottabb, koncepciózusabb gazdaságpolitikát igényelne, mint amilyen a kormánynak van. Hozzáteszem, hogy mi még nem láttuk ezt sehol leírva, de tételezzük fel, hogy valamilyen elképzelés mentén mégiscsak megfogalmazódnak a különböző javaslatok.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, mire van szükség? Először is annak belátására, hogy a kormányzati munka a gazdaságpolitika területén is folyamatos.
(10.50)
Volt egyszer egy időszak, aminek a következményeként végzetesen felborultak az egyensúlyi folyamatok, ez 1993-94-ben volt. Első lépésben helyre kellett állítani a gazdaság megbomlott egyensúlyát. Ez megtörtént. Ezután következett az a lépéssorozat, hogy olyan szabályozórendszert kellett kialakítani, amely elősegíti a gazdaság egészséges működését, fejlődését, növekedését. Ez is megtörtént, ez a '96-97-es időszak feladata volt. '97-ben már érezhetően, '98-ban az 5 százalék növekedéssel egyértelmű gazdasági növekedés volt jellemző a magyar gazdaságra. Ez az, amit most egy továbblépéssel még erősíteni kellene, most kellene, hogy sor kerüljön a versenyképességünk javítására, erősítésére. Ez az a feladat, amelyet most a kormány gazdaságpolitikájának el kellene látnia, és ez az a feladat egyébként, amit képtelen ellátni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy ebbe az irányba egyáltalán képesek legyünk elmozdulni, és ahhoz, hogy valóban érdemi változások születhessenek a magyar adórendszerben, először természetesen ennek a megalapozására lenne szükség költségvetési oldalról, mégpedig a költségvetés kiadási oldaláról. Mert csak a kiadásokkal való ésszerű gazdálkodás, csak a kiadási oldal felülvizsgálata és átalakítása teremtheti meg azokat a többletforrásokat egyáltalán, amelyek esélyt teremtenek számunkra arra, hogy az adórendszeren változtassunk, hogy az adózás terén ésszerű és a fejlődést elősegítő könnyítéseket vezessünk be.
Miután azonban a kormányzat az elmúlt egy évben ezen a téren semmit nem tett, és a jelenlegi ismereteink szerint 2000-ben nem is fog tenni - és utána én már kétségbe vonom azt is, hogy a ciklus egészében lesz-e bármilyen racionális lépése ebbe az irányba -, ezzel teljes mértékben eljátszotta a lehetőségét annak, hogy hozzányúljon az adórendszerhez. Valójában ez az az ok, ami miatt annyiféle elképzelés és annyiféle javaslat után a kormányzat semmit nem tesz ezen a területen.
Pedig a költségvetés kiadásainak ésszerű megfogásával arányban lenne vagy lehetne lehetőség, vagy lenne szükség az adóterhek mérséklésére, hiszen abban mindig egyetértettünk, hogy ha a feltételek ehhez adottak, a növekedés ehhez részben a feltételeket megteremti, akkor igenis szükség van Magyarországon az adóterhelés csökkentésére, mert ez viszont teret enged a gazdaság számára annak érdekében, hogy aztán azon keresztül az a stabil, magas gazdasági növekedés valóban megvalósuljon, ami viszont az egész ország számára teszi majd lehetővé tartósan a felemelkedést.
Ugyanígy szükséges - éppen a versenyképesség növelése miatt is és természetesen azért is, hogy egyre többen legyenek olyanok, akik munkahelyet találnak maguknak - az élőmunka terheinek csökkentése. Ezzel kapcsolatban sincsenek most előttünk javaslatok.
Az adórendszerben szükséges a források és felhasználások decentralizálása. Lássuk be végre, hogy az önkormányzatok ésszerűbben tudják felhasználni a forintok, a források jelentős részét, ehhez viszont meg kell teremtenünk számukra a bevételszerzési lehetőséget is. Ez természetesen megint csak nem megy másként, mint úgy, hogy a központi adózás visszavonulásával teret engedünk az önkormányzatoknak a helyi források, a helyi adók beszedési lehetőségeinek növelésére, és ezen keresztül természetesen számukra a nagyobb gazdálkodási önállóságra.
Az adórendszernek tovább kell ösztönöznie a megtakarításokat, a fejlesztéseket, a beruházásokat, általában azt, hogy a vállalkozók, a vállalkozások, a hazai vállalkozások egyre többet forgassanak vissza jövedelmeikből vállalkozásukba, a gazdaságba, ezzel is elősegítve annak fejlődését. Ezzel ellentétes javaslatokkal találkoztunk. Elő kellene vagy kell segítenie a rendszernek az infrastruktúra-fejlesztő, a vidékfejlesztési és a reorganizációs elképzelések megvalósítását, ezek megvalósításának ösztönzését. Egyszerű, egyre egyszerűsödő, átlátható adórendszerre van szükség, és végül az adórendszernek elő kell segítenie az európai uniós harmonizációs folyamatot is, az Unióhoz való közeledésünk folyamatát, egyrészt úgy, hogy a szabályokat illeszti az uniós szabályokhoz, másrészt persze úgy is, hogy a sajátos eszközeivel lehetővé teszi azon többletforrások feltárását, amelyek szükségesek a különböző támogatások befogadásához, illetve amelyek szükségesek ahhoz is, hogy azokat az összegeket birtokoljuk, amelyekre majd szükségünk lesz a csatlakozás időszakában.
Most akkor ezek után, hogy megfogalmaztuk azokat az általános célokat, amelyeket a szabaddemokraták ma látnak elérhető célokként, nézzük meg, hogyan illeszkednek az elénk tett szabályok ezekhez a célokhoz. Semmilyen módon, tisztelt képviselőtársaim, illetve nagyon kevés ponton.
Először arról, hogy a benyújtott szabályok 90 százaléka technikai jellegű, ezekkel érdemi vitánk nincs, ezek jelentős részét támogatjuk. Mint ahogy támogatjuk az elénk került javaslatban foglalt egyszerűsítéseket is, illetve számos ponton, persze fenntartásokkal - és ezekre majd vissza fogunk térni -, de támogatjuk azokat a javaslatokat is, amelyek szigorítják az adórendszert, amelyek ezen keresztül lehetővé teszik a fekete-, illetve szürkegazdaság elleni határozottabb fellépést.
Frakciótársaim az elkövetkezendő napokban külön elemezni fogják az egyes adófajtákkal kapcsolatos változtatási szándékokat, és részletesen fognak majd szólni ezekről. Én csak kiemelnék több pontot, amelyeket a leginkább kifogásolunk, amelyekkel nem értünk egyet.
Ami a személyi jövedelemadó törvényt illeti, nem értünk egyet azzal, hogy változatlanul maradjon a személyi jövedelemadó-tábla, hiszen ahogy az itt már többek részéről elhangzott a Házban, a változatlan személyi jövedelemadó-tábla növekvő bérekkel többlet-adóterhelést jelent. Ez egy többletadóztatás, amely a javasolt módon megoldva teljesen egyértelműen több terhet rak az adófizetőkre, egyébként természetesen az alacsony jövedelműekre nagyobb terhet ró a rendszerből adódóan. Ezt ki kellett volna emelni az expozéban, nem adócsökkentésről van szó jelen esetben, adóemelést folytat a kormányzat. Mi ezzel nem értünk egyet, erre vonatkozó javaslatainkra majd visszatérek.
A személyi jövedelemadó-táblában továbbra is vitatjuk a gyermekkedvezmények rendszerét. Mielőtt azonban bárki megint azzal próbálna visszaélni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nem akar a gyermekeknek támogatást adni, hadd ismételjem meg újra, hogy mi azt tartjuk szükségesnek, hogy ha ezek az összegek rendelkezésre állnak, akkor vegyük ki a személyi jövedelemadó-rendszerből, nem oda való, tegyük át a családi pótlék rendszerébe, ennyivel emeljük meg a családi pótlékokat. Továbbra is hangsúlyozom, hogy elsősorban a kis keresetűek, az alacsony jövedelműek vagy a jövedelem nélküliek esetében növeljük a támogatásokat.
Az a rendszer, amelyet kiépítünk - nagyon sokszor elmondtuk már -, különösen a családi pótlék két éven keresztül történő változatlanul hagyása mellett a legszegényebbeket hozza még rosszabb helyzetbe, és ezzel tovább fokozza a társadalom kettészakadását, egyes rétegek jelentős lemaradását.
Nem értünk egyet az önkéntes nyugdíjpénztári befizetések kedvezményének 50-ről 30 százalékra történő csökkentésével. Én azt állítom, szemben azzal, ami az anyagban szerepel, hogy ez a megtakarítások ellen hat, hiszen éppen az alacsony jövedelműek esetében nem teszi lehetővé, hogy a befizetéseik növelésével jussanak hozzá ezekhez a korábban megszokott kedvezményekhez. Ez megint - mármint az, hogy a megtakarításokat büntető szabályokat hozunk - a megtakarítások növekedése ellen hat, amire pedig, ahogy már korábban említettem, a gazdaságnak szüksége lenne.
(11.00)
Az általános forgalmiadó-rendszerben foglalt szabályok változtatásával kapcsolatban több vállalkozótól hallottam azt a véleményt, hogy ezek a szabályozások minden vállalkozót potenciális adócsalónak tekintenek. Ráadásul az újonnan bevezetni tervezett szabályok teljesen egyértelműen hátrányosak, károsak a kisvállalkozók számára, de a középvállalkozók esetében is likviditási, finanszírozási problémákat fognak okozni.
Arra is hadd hívjam fel a figyelmet, tisztelt képviselőtársaim, hogy például a mezőgazdaságban vállalkozók helyzete egészen sajátos, hiszen egy darabig csak kiadásaik vannak, aztán egy idő után majd lesznek bevételeik is. Ilyen szabályozás, a késleltetett visszafizetés mellett, a 3 hónapon keresztül történő visszaigénylés esetén való utalás mellett a mezőgazdasági vállalkozók jelentős rétegei fognak ellehetetlenülni, vagy egész egyszerűen kiszállnak majd ebből a körből, ami az áfafizetéseket illeti, s elmennek inkább a feketegazdaságba.
De ugyanezt érzékelem más szempontból számos kisvállalkozó, különösen kényszervállalkozó esetében; ezek a szabályok tönkre fogják őket tenni, márpedig ilyen vállalkozó Magyarországon több tízezer van. Ez a fajta gazdaságpolitika megint csak ellentétes azzal, amit a Fidesz ígért, hogy a kis- és középvállalkozókat fogja támogatni, mert most éppen az ellehetetlenítésükre, a lehetetlenné tételükre törekszik.
Ami a társadalombiztosítási szabályok változását illeti, itt megint hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy ez egyértelmű többletteher, az élőmunka terhelésének a növelése. Az anyagban persze szerepel, hogy ez néhány milliárd forint csökkenést jelent, csak ezt semmilyen számítás nem támasztja alá. Ezzel szemben viszont ha bármilyen konkrét jövedelemre kiszámoljuk például a szükséges, fizetendő betegállományt, a táppénzt, akkor mindig több fizetnivalóhoz jutunk, méghozzá 10-15-20 százalékkal többhöz, mint amennyi 1999-ben volt. Ezért nem támogatjuk a 40 napos táppénz, illetve a 30 munkanapos, összesen 40 napos táppénz vállalkozói kifizetésének az előírását.
Arra is hadd hívjam fel a figyelmet, hogy az Alkotmánybíróság annak idején hasonló próbálkozást már elutasított, s azt is végig kellene gondolni, hogy vajon egyáltalán alkotmányosnak számít-e ez a javaslat. Az egészségügyi hozzájárulás 3600-ról 3900 forintra történő emelése megint teljesen egyértelműen többletteher. Lehet egyébként így is adórendszert vagy adótörvénycsomagot benyújtani; ki kell állni, hogy kérem szépen, elnézést kérünk, a kormányzat rosszul gondolta, nem volt felkészülve a Fidesz annak idején, amikor gazdaságpolitikáról beszélt, s most már úgy látja, hogy sajnos nincs más megoldás, emelni kell az adókat, növelni kell a járulékokat. Persze ehhez hozzá kell még azt is tenni, hogy mindez a tehetetlenségből, a cselekvőképtelenségből táplálkozik. És akkor lehet, hogy még lesznek olyanok is, akik megbocsátják majd ezt a tehetetlenséget. Én persze nem fogok közéjük tartozni, de mit lehet tudni, hátha lesznek majd ilyenek!
A magánnyugdíjpénztár-tagok befizetése megint 6 százalék marad. 1999-ben már 7 százaléknak kellett volna lennie, 2000-ben pedig 8 százaléknak. Ez felrúgja a nyugdíjtörvényt, visszafordítja a nyugdíjreformot, s szerződésszegést jelent, hiszen akik beléptek a magánnyugdíjpénztárakba, azt gondolhatták, hogy miután törvény szabályozza a rendszert, az a korábban elképzelt rendszer, amelyet ők elfogadtak, s amelynek a számításai alapján gondolták úgy, hogy nekik ez kedvező, most sérül, nem kerül végrehajtásra. Ebben az ügyben máris van alkotmánybírósági megkeresés, érdeklődéssel várjuk ennek a végét. De megint hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy ez a javaslat megint csak a megtakarítások ellen hat, és ezért a gazdaságpolitika szempontjából is kifejezetten káros.
A biztosítási adóról esett már szó a Házban. Mondanom sem kell, hogy új adó, többletteher az embereknek, nem fogadjuk el, a Szabad Demokraták Szövetsége ezt elutasítja. Arra is hadd hívjam fel a figyelmet, bár erről is volt már szó a Házban, hogy ez éppen az öngondoskodás szemlélete ellen fog hatni, mert még kevesebben lesznek olyanok, akik biztosítások megkötésével kívánják tompítani vagy semlegesíteni azokat a károkat, amelyekkel például az idén szembe kellett nézniük. Pont egy ilyen év után a kormánynak éppen azon kellett volna gondolkodnia, mit tud tenni annak érdekében, hogy minél többen legyenek olyanok, akik a vagyonukat biztosítják, nem pedig biztosítási adóval büntetni azokat az embereket, akik egyáltalán öngondoskodásra hajlamosak.
Ilyenkor az szokott következni, tisztelt képviselőtársaim, hogy feláll majd az egyik kormánypárt, és azt mondja, hogy nem hallottam javaslatokat. Bár az előző felszólalásokat figyelve én hallottam ilyeneket, de hadd soroljam fel, mit javasolnak ezek után konkrétan a szabaddemokraták a kormány számára: olyan javaslatokat, amelyek egy része most is megvalósítható, egy része viszont a tehetetlenség és a cselekvőképtelenség miatt jövőre esetleg még nem, de egyébként már ebben a kormányzati ciklusban megvalósítható, előreviszi az országot, segít a gazdaságnak és jobb az állampolgároknak.
Említettem, és erre módosító indítványt is fogunk beadni, hogy részünkről maradhatnak változatlanul a személyi jövedelemadó-kulcsok, de szükségesnek tartjuk a sávok inflációnál gyorsabb csúsztatását. Ennek következményeként a terhelés évről évre valóban folyamatosan csökken. Miután az induló adókulccsal azonos mértékű adójóváírás visszaáll, de facto létrejön a legalacsonyabb jövedelműek esetében a nulla kulcs, vagyis a legalacsonyabb jövedelmeket adó nem terheli.
Szükségesnek tartjuk, hogy az adórendszerben minden olyan kedvezményösztönzés maradjon meg, ami a felhalmozási célú jövedelmek növelését célozza, s amely ösztönöz a megtakarításokra. Ahogy viszont változik az adótábla, illetve ahogy csúszik felfelé az adótábla és ezzel csökken az adóterhelés, úgy megfontolhatónak tartjuk a fogyasztásra elköltött jövedelmek adókedvezményeinek a megszüntetését.
Említettem, hogy a családi adókedvezményeket szükségesnek tartjuk azonos összegű családi pótlékká átalakítani. A gyermekvállalás támogatását vegyük ki az adókedvezmények köréből vagy az adórendszerből, s tegyük át a szociálpolitika körébe.
Abban az esetben, ha az alacsony jövedelműek adóterhelését az előbb említett módon érezhetően és ésszerűen csökkentettük, meg lehet fontolni - egyébként EU-harmonizációs szempontból is - az áfakulcsok egymáshoz történő közelítését, de csak az előbb említett feltétel mellett.
Szükséges végiggondolni, hogyan lehet a központi adóterheket érdemben csökkenteni, ezzel engedve teret a helyi önkormányzatoknak a helyi adók beszedésére - ez az a bizonyos decentralizáció, amiről beszéltem -, és ekkor, ebben a helyzetben megfontolható akár az értékalapú ingatlanadózás bevezetése is. Addig is, éppen a decentralizálás növelése érdekében, növelni kell az önkormányzatoknál hagyott személyi jövedelemadó-hányadot.
És végül egypár mondatot hadd szóljak arról, hogy egyszerűen nem halogatható tovább az egészségbiztosítás és az egészségügy reformja; nem halogatható tovább, mert a változatlanul hagyott feltételek mellett az egyik oldalon tönkremegy az egészségügy, a másik oldalon ezzel szemben viszont nincs lehetőség a járulékok értelmes, ésszerű csökkentésére. A kormányzat ezen a téren sem tesz semmit, ezért itt részletes szabályokat fogunk kidolgozni, éppen annak érdekében, hogy legyen verseny a biztosítók között, válogathassanak a szolgáltatók között a biztosítottak, és ezen keresztül legyen lehetőség most már érdemben az egészségügy megújítására.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ilyen irányú elmozdulások nem lesznek a gazdaságpolitikában, nem lesznek a költségvetés kiadási oldalán és nem lesznek ennek következményeként az adórendszerben sem, akkor megállnak azok a kedvező folyamatok, amelyek megindultak 1997-98-ban, sőt fennáll a veszélye annak, hogy visszafordulnak ezek a folyamatok, és ebben az esetben a négyéves kormányzati ciklus visszaveti az országot egy korábbi állapotba. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Ezért mondom én minden egyes alkalommal, hogy a kormány akkor, amikor nem cselekszik, a jövőnkkel játszik.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
(11.10)
