DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Három előttem szóló képviselőtársam részletes jogi indoklást adott az előttünk fekvő 22. számú ügyrendi bizottsági általános érvényű állásfoglalásról. Úgy tűnik, hogy nagy nehézségekbe telne kiegészíteni jogi érvekkel az eddig elhangzottakat, hiszen szinte teljes mértékben körüljárták ezt a kérdést, sőt, Kóródi Mária a határozat keletkezéstörténetének bemutatásával azt is bemutatta, hogy maguk a fideszes képviselők is - legalábbis részben és magánszemélyként - elismerték, hogy ezt az állásfoglalást ebben a formában nem lehet megalkotni, hanem az az álláspont helyes, amelyet döntően ellenzéki képviselők vallottak az ügyrendi bizottság ülésén.
Mondanék egy pótlólagos érvet, bár Kóródi Mária előadásában erre már volt utalás. Mégpedig az, hogy az ügyrendi bizottság ebben az esetben élt az egyébként gyakran használt lehetőséggel, hogy az általános és a speciális szabályra vonatkozó jogértelmezési elveket megsértette. Ismételten figyelmen kívül hagyott egy speciális rendelkezést, ismételten azt írta elő, hogy az általános szabályok érvényesek egy konkrét speciális esetre is, és ezzel tudta elérni azt az eredményt, amely előttünk fekszik.
Ám meg kell jegyeznem, hogy ez egyszer mintha Salamon képviselőtársam is elbizonytalanodott volna, mert a leírt szövegben található egy olyan fél mondat, amely szerint elfogadott napirend hiányában a politikai vitanap sem tartható meg, de nincs összhangban a Házszabállyal, ha az Országgyűlés a politikai vitanapnak a Házszabályban előírt időben történő megtartását nem teszi lehetővé. Tehát ezzel elismerte, hogy ez az állásfoglalás nincs összhangban a Házszabállyal, de úgy tűnik, hogy magasabb szempontok alapján mégis úgy ítélte meg, hogy ebben az esetben a Házszabály előírását félre lehet tenni, és ezt egy ügyes fordulattal el is érte.
Meg kell jegyeznem, hogy ebben az esetben nem lehet olyan izgalmas témákat fejtegetni, mint az előzőben, mert nem alkotmánysértésről, hanem pusztán házszabálysértésről van szó. A házszabálysértés már olyan gyakorivá vált, hogy úgy tűnik, teljes mértékben meg is lehetne szokni. Azonban nagyon röviden utalnom kell arra, hogy mi az oka annak, hogy a Magyar Szocialista Párt is és a Szabad Demokraták Szövetsége is - ismerve a Házon belüli erőviszonyokat - rendre megpróbálja megtámadni ezeket az állásfoglalásokat.
Ezt azért teszi, mert a parlamenti jogban rendkívül jelentős a szokásjog szerepe. Ha nem lennének ezek a felszólalások, úgy tűnne, hogy az ellenzék beletörődik a Ház szabályainak rendszeres megsértésébe, maga is részesévé válik a joglerontó szokásnak. Ennek következtében előáll egy olyan helyzet, hogy az írott jog helyébe a parlamenti szokásjog lép, és az írott jogot, a Házszabályt felváltja az ügyrendi bizottság állásfoglalás-sorozata. Végeredményben ez alkotná a folyamat, a ciklus végét, a Házszabályt.
Hogy ezt megakadályozzuk - hogy egy XVIII. századi svájci nemzetközi jogász szavaival élve, ne fogadjuk el a sorozatos jogtalanságokat, hanem mindig és erőteljesen küzdjünk ez ellen, meg tudjuk akadályozni, hogy megszilárduljon egy, az írott Házszabályt lerontó gyakorlat -, ezért vállaljuk, hogy a sorozatos leszavazások ellenére ismételten felhívjuk a Ház figyelmét arra, mi is lenne a helyes megoldás.
Köszönöm a figyelmüket. Idézőjelbe téve, a jegyzőkönyv számára mondom csak, hogy kérem a többséget, ne fogadja el az eredeti elképzelést, hanem támogassa a két ellenzéki párt javaslatát, amelyet természetesen a többség ez esetben sem fog megtenni. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
