BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ügyrendi bizottság tagjaként a jelen kérdést tanulmányozva, valamint az elmúlt ciklus jegyzőkönyveit áttekintve arra a sajnálatos következtetésre jutottam, hogy a Házszabályban a kisebbségnek biztosított jogosítványok megvalósulása terén a szereposztástól függően változnak a vélemények.
A jelenlegi állásfoglalás értékelésekor úgy ítélem meg, hogy nekünk elsődlegesen és először az állásfoglalásnak a Házszabállyal való összhangját kell megítélnünk. Nem értek egyet azzal, hogy az állásfoglalásban a tartalmilag elfogadható indokok arra vonatkoznak, hogy a rendkívüli ülés összehívására sor kerüljön-e vagy sem, hiszen így kezdődik: "Összehívása akkor indokolt..." Ha nem felel meg a tartalmi előírásnak, nem indokolt, vagyis ez arra vonatkozik, hogy a Ház elnöke milyen esetben hívja össze vagy ne hívja össze.
Ha ezt így elfogadjuk, akkor adott esetben alkotmánysértésre késztetjük a Ház elnökét, hiszen az alkotmány 22. § (3) bekezdése, amely pontosan át van ültetve a Házszabályba, azt mondja, hogy a képviselők egyötödének írásbeli kérelmére az Országgyűlést rendkívüli ülésre össze kell hívni. Ezt az alkotmányban ilyen módon, egyértelműen megszabott kötelezettséget a Házszabályban nem is módosítottuk, a Házszabályban is így szerepel, ugyanakkor ebből az állásfoglalásból az tűnik ki, hogy a tartalmi indokok mérlegelése alapján az elnök vagy összehívja, vagy nem.
(Az elnöki széket
Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ha azt vizsgáljuk, hogy van-e lehetőség 78 aláírás ellenére a Házszabály szerint adott esetben, ha tetszik, meghiúsítani egy rendkívüli ülésnapot, akkor azt mondom, hogy igen, van, mert a 39. § (4) bekezdése azt mondja, hogy a rendkívüli ülés napirendjének megállapításáról az Országgyűlés dönt, így ez a döntés csak akkor döntés, ha magában hordozza az igennek és a nemnek is a lehetőségét. Ez a szakasz, illetve ez a bekezdés adja meg azt a lehetőséget, hogy az Országgyűlés a napirendet ismerve igennel vagy nemmel döntsön. Az állásfoglalásban a rendkívüli ülésre vonatkozó tartalmi kritériumok, amelyekkel egyetértek, ebben az esetben érvényesülhetnek, vagyis amikor ismeri a tárgysorozatba, illetve napirendre veendő témákat az Országgyűlés, akkor tudja megállapítani, hogy vajon a közérdek milyen sérelmével járna, ha ez a rendes ülésen kerülne napirendre. A Házszabály értelmében ezek mérlegelésére itt van tehát lehetőség, nem az összehívásnál.
Ugyanakkor természetesen azt is mérlegelni kell - és ez nem házszabályi kérdés, hanem alkotmányossági kérdés -, hogy vajon, ha kellő indok nélkül, hiszen indokolni nem kell, egyötödnyi képviselő aláírása esetén is a többség bármikor leszavazhatja a napirendet, akkor adott esetben természetesen ez az alkotmányban biztosított jog és funkció kiürül. Nem véletlenül szabja meg az alkotmány az egyötödöt! Ha a többség jóváhagyása kell egy napirendre vételhez, akkor elég 15 fő, bármikor 15 képviselő aláírásával javaslatot tehetek napirendre vételre, amit aztán természetesen az Országgyűlés többségének kell elfogadnia. Ez az egyötödös szám azonban egy nagyobb jogosítványt akar adni. Természetesen az, hogy adott esetben egy napirendre vétel szavazásakor egy kormányzati többség állandó elutasítása esetén teljesül-e ez az alkotmányos követelmény, egyetlen módon dönthető el: ha az Országgyűlés vagy annak bizottsága az Alkotmánybírósághoz fordulna ennek értelmezésére.
Összefoglalva: azt az ellentmondást látom ebben az állásfoglalásban, hogy a tartalmilag mérlegelendő és betartandó indokok nem a napirend elfogadására vonatkoznak, hanem az összehívásra. Megítélésem szerint pedig az összehívásra mérlegelési lehetőség nincs.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP és az MSZP soraiból.)
