DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elhangoztak már mindazok a jogi érvek az SZDSZ részéről, az MSZP részéről, de bizonyos értelemben még a MIÉP részéről is, amelyek egyértelműen jelezték, hogy ebben esetben nem egyszerűen Házszabályt sértett az ügyrendi bizottság, hanem egyértelmű alkotmánysértés történt. Nem véletlen, hogy sem Salamon úr, sem Helmeczy úr, sem Pokol Béla úr nem elemezték az alkotmány szövegét, hanem arra hivatkoztak, hogy milyen, a parlament működésével kapcsolatos tényezők azok, amelyek kényszerítő erőként hatottak ennek az általános érvényű állásfoglalásnak a megszületésére.
Ám jeleznem kell önöknek, hogy az alkotmányosság kérdését nem lehet parlamentgazdaságossági okként értelmezni, nem lehetséges a kényelmetlen ellenzéki felvetéseket arra hivatkozva félresöpörni, hogy mindez a parlament működését zavarja.
Önök egyébként az obstrukció fogalmát sem használják pontosan, mert amikor a parlament nem ülésezik, hogyan lehet szó obstrukcióról! Amikor két hét szünet van, hogyan lehetséges megakadályozni a parlament normális menetét?! Látni kell - és ezt az önök padsoraiban ülő egyik kiváló politológus meg is írta egy cikkében "Augsburg felé" címmel -, hogy itt arról van szó, hogy egyértelműen hatalmi erővel az ellenzék megszólalási lehetőségeit kívánják korlátozni.
Ám néhány alkotmányjogi érvet az eddig elhangzottakon túl mégis célszerűnek tartanék felvetni. Egyfelől, ha nyelvtani logikával közelítem meg a kérdést, a "kell" szó kizár bármiféle egyéb indokot, amelyet itt felsoroltak, legyen szó bármiféle megfontolandó egyéb összefüggésről, tényezőről.
Ha pedig megnézzük azt, hogy miért került ez a szabály az alkotmányba, akkor a törvényhozó akarata is egyértelműen megállapítható, és ez esetben a törvényhozó akaratának a megállapítása nem igényel spekulatív gondolatokat, hiszen az Ellenzéki Kerekasztalon, majd a Nemzeti Kerekasztalon kiformálódott szövegről van szó. Bárki számára elérhetőek ma már azok a szövegek, amelyek tartalmazzák az ellenzék szándékait ezen kérdésekben. Teljesen egyértelmű volt az alkotmány szövegének megfogalmazásakor - elsősorban a 22. § (5) bekezdése az elnapolással kapcsolatosan, de e körbe tartozik a 22. § (3) bekezdése is a rendkívüli üléssel kapcsolatosan -, hogy az akkori vélelmezett parlamenti kisebbséget kívánta védeni egy feltételezett MSZMP-s győzelem esetén, ezért van szó egyötödről.
El kell olvasni a jegyzőkönyveket! Itt többen részt vettek a tanácskozáson, vissza tudnak emlékezni; akkor még nem bíztak olyan erősen önmagukban a fideszesek sem, mint napjainkban, abból indultak ki, hogy esetleg kisebbségbe kerülnek. Érdemes lenne akár Kövér László, akár Orbán Viktor, akár a tudományos kutatók közül Körösényi András ezzel kapcsolatos szövegeit végignézni! És mivel attól tartottak, hogy esetleg Pozsgay Imre lesz a köztársasági elnök, vele szembeni ellensúlyként fogalmazódtak meg mindezek a szabályok, és ennek következtében ezek a szabályok ma is feltétlen erővel hatnak. Az alkotmány nem olyan szöveg, amelyet ahhoz lehet igazítani, hogy most ki van hatalmon, és ki van ellenzékben! Ezek általános normák, és ameddig az alkotmányt betartjuk, addig nem lehetséges egyéb olvasata, függetlenül attól, hogy mi vagyunk ellenzékben vagy netán önök vannak ellenzékben! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
És van még egy záró megjegyzés: újabban egyes, kormányhoz közel álló tanácsadó közírók keresik az alkotmánysértéseket. Például Elek István, aki a Népszabadságban írt cikkében azt állította, hogy agyrém olyat gondolni és senki nem tud példát találni arra, hogy a mostani kormányzati többség alkotmányellenesen járna el. (Dr. Varga István: Ez most sajtószemle vagy felszólalás?)
(19.00)
Arra hívnám fel Elek István közíró úr figyelmét és persze a jelen lévő tisztelt kormánypárti képviselőkét is, hogy erősen tanulmányozzák a 21/1998-2002-es ügyrendi bizottsági állásfoglalást, mert találnának egy példát, s ebben az esetben talán a közíró úrnak és környezetének is lehetősége nyílna arra, hogy dokumentálja azokat az álláspontokat, amelyeket ma még elvethetőnek vél.
Köszönöm a figyelmüket, és kérem a parlamentet, hogy ne fogadjon el alkotmánysértő döntést, amelynek meghozatalára (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az ügyrendi bizottságnak nincs is hatásköre. (Hosszan tartó taps az MSZP és SZDSZ soraiból.)
