TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Köszönöm, elnök úr, az öt percet és a kiigazítást is. Tisztelt Ház! A vitában elhangzottak alapján, azt gondolom, az előterjesztőknek nem túl nehéz a dolga, hiszen az itt elhangzott érvek egyértelművé tették, hogy ez az állásfoglalás ebben a formájában, ezzel az érvanyaggal valóban alkotmány- és házszabálysértő.
Azt gondolom, hogy ebben az esetben tényleg nem tehet mást, ha egy kicsit is felelősséggel gondolkodik a kormánykoalíciós többség, mint hogy legalábbis a "tartózkodás"-gombot nyomja meg, de ha megszavazza, abban az esetben nyilvánvalóvá teszi, hogy ebben az ügyben tudatosan vállalja az alkotmánysértő megoldást.
Pokol Béla képviselőtársunk rendkívül elegánsan azt mondta, hogy a konkrét helyzettel ne foglalkozzunk, nézzük meg magát az ügyrendi bizottsági állásfoglalást, annak az érvanyaga számára elfogadható, tehát nincs miről vitatkozni. Azt gondolom, hogy Pokol Béla, aki a szakma igen elismert képviselője, pontosan tudja, hogy ez a megoldás ebben a formában és ebben az esetben nem helytálló. Szeretném idézni, ha nem ismernék képviselőtársaim, a vonatkozó alkotmányi passzust, amely szerint három szereplő, a köztársasági elnök, a kormány és a képviselők egyötöde, azaz 78 képviselő írásban kérheti a rendkívüli ülésszak vagy rendkívüli ülés összehívását, amelyet - tételesen így fogalmaz az alkotmány - "össze kell hívni". Az "össze kell hívni"-ben nincs benne indokvizsgálat, nincs benne semmi olyan tétel, amelyet most az ügyrendi bizottság állásfoglalása bele kíván csempészni!
A Házszabály 39. §-a is csak annyival egészíti ki ezt a tételt, hogy az Országgyűlés elnökének lehetőleg a javasolt, de legkésőbb az azt követő 8 napon belüli időpontra kell az Országgyűlést összehívnia. Itt Balczó Zoltánnal egyetértek: ha egyébként az összehívást nem tartja indokoltnak a tisztelt Ház, akkor az összehívás kapcsán a napirendi pont elfogadásakor azt leszavazhatja.
Természetesen, ha beleélem magam abba a szerepbe, amiben önök vannak, akkor is azt mondom, hogy még ha elfogadnánk azt az érvanyagot, amelyre önök építenek, ez a megoldás akkor is elfogadhatatlan. Hiszen az Alkotmánybíróság nemcsak azt mondja ki, amire önök egyébként az indoklásból hivatkoznak, hanem azt is, hogy a Ház működési rendjével kapcsolatos kérdéseket nem lehet ügyrendi bizottsági állásfoglalásokkal rendezni, sem a hiátust, sem az ezzel kapcsolatos jogértelmezéseket; ezt a kétharmados Házszabályban kell megoldani.
Uraim! Tudom, hogy ez egy huszonkettes csapdája, és azt is tudom, hogy február 5-e óta lázas igyekezettel dolgoznak azon, hogyan lehet szalonképessé tenni a konszenzus felrúgását, de sajnálattal kell közölnöm: ez így ebben a formában nem megy. Tessék leülni, tessék tárgyalni! Az ellenzék ez irányú készségét többször kifejtette, és ebben az esetben, azt gondolom, mindazok a problémák, amelyeket önök az elmúlt fél év során megtermeltek, megoldhatók, de nem ezen az úton, ahogy önök ezt képzelik.
Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat, utasítsa el azt az állásfoglalást, amelyet az ügyrendi bizottság ebben a tárgykörben elfogadott.
Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
