VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ritka alkalom, hogy egy országgyűlési képviselő két hasonló tárgyú interpellációt nyújtson be egy olyan kérdésben, amelyet éppen törvényjavaslat formájában tárgyal az Országgyűlés, de ezt nem tiltja a Házszabály, bár némileg szokatlan. Nem ütközik a Házszabályba, ezért örömmel válaszolok a képviselő úr kérdésére, annál is inkább, mert úgy gondolom, hogy így lehetőségem van néhány félreértés eloszlatására.
Mint azt a képviselő úr is bizonyára jól tudja, a biztosítási adó önálló adóként szinte minden fejlett országban ismert. Ez az önálló biztosítási adó szerte Európában főként azért alakult ki, mert az áfa típusú hozzáadott értékadó az Európai Unió irányelve szerint a biztosítási szolgáltatásokat adótechnikai okokból nem adóztatja. Gazdasági, pénzügyi és társadalmi indokok sincsenek annak magyarázatára, hogy miért érinthetetlen a biztosítási szolgáltatás a fogyasztást terhelő adóval.
Példaként említem meg, hogy a diákétkeztetéstől az energiaellátásig szinte minden szolgáltatás legalább 12 százalék adót visel. Vajon indokolt-e az ilyen megkülönböztetés, amikor a benyújtott törvényjavaslat 2,5 vagy legfeljebb 5 százalékos biztosítási adót javasol, sőt, továbbra is adómentesek lesznek az életbiztosítások, a betegség- és balesetbiztosítások, amelyek összességében a biztosítási szerződések mintegy harmadát alkotják.
A nemzetközi gyakorlatban ennél jóval magasabb adókulcsokat alkalmaznak. Feltételezem, hogy az interpelláció nem a többletbevétel-keresés szándékával fogalmazódott meg, ha mégis így lenne, akkor a képviselő úrnak lehetősége van arra, hogy módosító indítvány formájában ezt megtegye.
Kérdésére válaszolva: eddig nem derült ki, hogy mi okozza a biztosítók elképesztően magas költségeit a biztosítási adó bevezetése kapcsán. Erre eddig különböző adatokat közöltek a biztosítók, amelyek közül az ön által említett 4 milliárd forint még a szerényebbek közé tartozik. Ez kissé eltúlzottnak tűnik, a biztosítókat ugyanis az adó beszedésével és befizetésével kapcsolatban semmivel nem terheli több kötelezettség, mint bármely szállásadót, aki a helyi idegenforgalmi adót szedi be a törvények szerint, vagy a balatoni vagy a falusi szállásadók mögött sincs olyan fejlett informatikai háttér, mint a biztosítók mögött.
A képviselő úr az interpellációban a kormány állítólagos burkolt utalásairól tesz említést. Ami tény, az adó bevezetésére vonatkozó első szakmai anyagok több mint fél éve készültek el a Pénzügyminisztériumban, akkor még kevéssé lehetett számítani az idei nyár biztosítással nem fedezett vízkáraira. Ebből következően az adó bevezetésének adópolitikai és nem aktuális, bármilyen más okai vannak.
A törvényjavaslat hosszú ideig vitatott volt a kormány előtt is, de nem azért, mintha a kormányon belül ezzel kapcsolatban bármiféle ellenvélemény fogalmazódott volna meg. A vitának inkább az volt az oka, hogy mennyiben illeszkedik az elképzelés a kormány más elképzeléseihez, nem utolsósorban a kormányprogramhoz. Személy szerint nem osztom a képviselő úr aggodalmát amiatt, hogy a biztosítási adó következtében kevésbé kötnek majd vagyonbiztosítást a cégek. Sajnos a magyar társadalomban ma vannak olyan széles rétegek, amelyek nem tudnak biztosítást kötni, de ennek nem a felelőtlenség az oka, hanem sokkal inkább a szegénység és annak összes gondja. Nem gondolom tehát, hogy a szegénységet ezen keresztül kellene orvosolnunk, ez inkább arra int bennünket, hogy azok, akik tudnak ilyen biztosítást fizetni, azok ezt fizessék be.
Végezetül szeretném elmondani, hogy adótörvények formájában a parlament most tárgyalja ezt a vitát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a parlament fog erről a kérdésről dönteni. A képviselő úr ebben a vitában...
