KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Véleményünk szerint az államháztartási reformfolyamatban egy rendkívül lényeges lépés volt a nyugdíjreformtörvény elfogadása. Nem azért persze, mert ez most jobb helyzetet teremt a nyugdíjasok számára, és nem is azért természetesen, merthogy ez most a nyugdíjkassza számára teremt jobb feltételeket, de hosszú távon mindenképpen jelentősnek mondható az államháztartás szempontjából, a nyugdíjkassza szempontjából, de természetesen azért is, mert ez is egy olyan javaslat volt, amely erősíti az öngondoskodás szemléletét.
Nem is lett volna semmi probléma a dologgal, ha az új kormány megalakulása után a különböző javaslatok nem kezdik ki ennek a törvénynek éppen az egyik legfontosabb részét. Arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy a nyugdíjra történő összes befizetésből 1998-ban 6 százalékot, 1999-ben 7 százalékot, és végül 2000-ben 8 százalékot kellett volna a kötelező magánnyugdíjpénztárakba befizetni. Akik ezt a változatot választották, ezen törvényi szabályozás ismeretében hozták meg döntésüket. Ezt a döntést verte keresztbe az a javaslat, hogy 1999-ben maradt a 6 százalék, sőt a jelenlegi elképzelések szerint 2000-re is maradna a 6 százalék. Ebben az ügyben Alkotmánybírósághoz fordulás is van, illetve ebben az ügyben jelentős vita van jelenleg is. A mi véleményünk szerint itt a törvényhozás lényegében olyan módon avatkozott bele a folyamatokba, hogy szerződésszegésre kényszerítette a magán-biztosítópénztárakat.
Ennél is nagyobb baj azonban, hogy ez a bizonyos 8 százalék, ez a hosszabb távú elképzelés biztosította volna a fedezetét annak, hogy a magánnyugdíjpénztárat választó leendő nyugdíjasok valóban hozzájussanak ahhoz a tőkefedezeti részhez, amit a nyugdíjtörvény egyébként részükre biztosított volna.
Jelentősek voltak tehát a bizonytalanságok az elmúlt időszakban - lehet mondani, hogy lassan egy éve - a nyugdíjreform körül, jelentősek voltak a bizonytalanságok már csak azért is, mert különböző hírek láttak napvilágot arról, hogy a kormány létrehozott egy tárcaközi bizottságot. A tárcaközi bizottság megvizsgálta a magánnyugdíjpénztárak rendszerének körülményeit, és azt állapította meg, hogy az eredeti elképzeléseknek megfelelően léptek be a tagok a magánnyugdíjpénztárakba. Ebből adódóan az eredeti elképzeléseknek megfelelő mértékű hiány keletkezik ilyen módon a nyugdíjkasszában, amit természetesen pótol azonnal az, hogy a magánnyugdíjpénztárak viszont a befizetett összegeken állampapírokat vásároltak. Vagyis a kormány tárcaközi bizottsága azt tartotta volna szükségesnek és indokoltnak, hogy ez a bizonyos 8 százalék maradjon meg.
A probléma ezek után abból keletkezik, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magánnyugdíjpénztárat választani 1999. augusztus 31-ig lehetett, szeptember 1-jétől ez a lehetőség már nem áll fenn, ugyanakkor azonban ezt a döntést megváltoztatni még két év lehetőségük van azoknak, akik ezt a korábbi döntésüket meghozták. De mi van azokkal, akik a számos bizonytalanság következményeként nem tudták eldönteni, hogy mit lépjenek, és ezért nem hozták meg a döntésüket a korábban említett határidőig? Mi őrájuk gondolva javasoltuk még tavasszal, hogy növeljük meg ezt a határidőt is két évvel, és növeljük meg természetesen a visszalépés határidejének lehetőségét is, hogy a két dátum végül is valamilyen módon szinkronba kerüljön egymással. A javaslat tárgyalására nem került sor.
Most ugyan a határidőn már túl vagyunk, de az Országgyűlésnek van lehetősége arra, hogy elfogadja ezeket a határidő-módosítási javaslatokat, és ebben az esetben néhány hónap eltelte után továbbra is ebben a nagyon fontos kérdésben a polgárok részére rendelkezésre áll a döntés lehetősége. Remélem, hogy a kormányzati munka a későbbiek során megszünteti majd a nyugdíjrendszer reformját övező bizonytalanságokat, és valóban felelős, a saját jövőjüket érintő döntéseket tudnak hozni azok, akik választják vagy nem választják az új rendszert.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
