DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A közgyógyellátásról rendelkező jogszabályok - jelesül a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 49. §-a és az ehhez szorosan kapcsolódó 28/1993. számú kormányrendelet a jogalkotók szándéka szerint - azért születtek, hogy azok számára, akik anyagi helyzetük miatt nem képesek a számukra szükséges gyógyszerek árát megfizetni, lehetővé tegyék e patikaszerekhez való ingyenes hozzájutást.
A nemes szándék, melynek alapja az egészséghez való hozzájutás egyenlő esélyének megteremtése volt, és eszközéül az egészségbiztosítás szolidarisztikus rendszere szolgál, a gyakorlatban nagymértékben eltorzult. Az egyre növekvő költségek miatt ugyanis az egészségbiztosítás szűkíteni kényszerült az ily módon igénybe vehető medicinák körét, gyakorta változó listák alapján meghatározva azokat. Ezzel természetesen sérül az egyenlő hozzáférés esélye, hisz a beteg nem tehet arról, hogy olyan betegségben szenved, melynek hatásos gyógyszerét nem tartalmazza az éppen hatályos lista.
Ez a támogatási módszer sajnálatosan nem tudja megakadályozni, hogy az ingyen kiváltható gyógyszerek egy része olyan személyekhez kerüljön, akik szociális helyzetük alapján nem lennének rászorulva a jelentős biztosítási támogatásra. Arról a furcsaságról nem is beszélve, hogy egy kifejezetten szociális jellegű támogatás az egészségügy költségvetését terheli. Ezek alapján indokolt a közgyógyellátás rendszerének felülvizsgálata, új jogszabály kiadása. Tudom, hogy ezzel az egészségügyi kormányzat is tisztában van, hiszen a témával kapcsolatban korábban több ízben hangzottak el nyilatkozatok. A megoldás egyik lehetősége például az lenne, hogy ne a gyógyszerek körét szűkítsük, hanem bizonyos összeghatárt állapítsunk meg a betegek számára.
Az egészségügy átalakítása kapcsán folyamatosan visszatérő téma az úgynevezett profiltisztítás. Az elmúlt időszakban azok a törekvések, hogy a szociális feladatok végzésétől és azok anyagi terheitől megtisztítsuk az egészségügyet, nem jártak átütő eredménnyel. Megítélésem szerint sokkal hatásosabban és költségérzékenyebben működne a rendszer, ha a forrásokat az önkormányzatokhoz telepítenék, és ők döntenének abban a kérdésben, hogy kik a valóban rászorultak. Bizonyára számos megoldás is szóba jöhet, de itt most nem erről van szó, hanem arról, hogy várható-e változás.
Ezért kíváncsian várom a miniszter úr válaszát, hogy tervezi-e, mikor és milyen módon a közgyógyellátási rendszer átalakítását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
