DR. FAZEKAS SÁNDOR
DR. FAZEKAS SÁNDOR
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat felszámolása után a kormány új irányítást nevezett ki az ágazat élére. A cél a hatékony irányítás és a számos lezáratlan, problematikus ügy megoldása, a jó gazda gondosságával és a polgárok érdekeinek figyelembevételével. A kormány programjában kitűzte, hogy véget kell vetni a társadalombiztosításban uralkodó pazarlásnak és korrupciónak. A közpénzek elfolyásáról szólván eddig csak az egészségbiztosításról volt szó, holott érdemes a nyugdíjbiztosításra is figyelmet fordítani. Kiragadva csak néhány olyan ügyet említenék, melyek ismeretét érdemes képviselőtársaimmal megosztani.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság évente körülbelül bruttó 320 millió forintot költ külső szakemberek foglalkoztatására, akiket döntően informatikai feladatok végrehajtására alkalmaznak. A külső szakembereket főként az Intersoft, az Unicus és az MTA Sztaki adja. Az erre vonatkozó szerződések sokszori módosításuk során egyszer tárgyalásos közbeszerzési eljárásnak lettek alávetve, és ekkor még határozott időre szóltak. Aztán áttértek a határozatlan időre, s ezzel gyakorlatilag törvényszegő módon erről a területről kizárták a versenytársakat.
A 26 külső szakértő elvégzett munkája után kifizetett megbízási díján felül jelentős, szerződésben nem szabályozott költségeket is vállalt a főigazgatóság. Ilyen költségek például a szabadságolás és a betegség idejére is kifizetett díjak. A teljesítési igazolások meg sem említik a szabadságokat, így éves szinten több tíz millió forintot igazoltak jogosulatlanul és fizettek ki. A külső szakértők rendszeresen bel- és külföldi szakmai tanfolyamokon vettek részt. Ez mint szakmai továbbfejlődés üdvözlendő dolog, de az már aligha, hogy a tanfolyami díjak, az utazási és szállásköltségek úgy kerülnek könyvelésre, mintha a főigazgatóság saját köztisztviselőiről lenne szó.
Egy másik érdekes ügy az MSZOSZ, a főigazgatóság és a Média Print Szerviz Kft. közötti megállapodás, mely szerint a szakszervezet tulajdonában lévő nyomda egyik offsetgépét a főigazgatóság megvásárolta, majd használatra átadta az Intersoft cégcsoporthoz tartozó Média Plusz Print Kft.-nek, hogy nyomtatványokat készítsen a főigazgatóság intézményei részére. A szabad kapacitást viszont a kft. szabadon értékesítheti. A szerződés természetesen versenyeztetés nélkül született. Azt is lehet mondani, hogy gépet vettek egy cég részére közpénzből.
Szintén érdekes ügylet a következő. A nyugdíjágazat a belvárosban a Sas utca és a Zrínyi utca sarkán birtokolt két irodaházat. A Szent István-bazilikával szembeni épületeket 1998-ban a két választási forduló között adták el. A vevő a Sallai IBH Kft. A cégnek a cégnyilvántartás szerint 1 millió forintos törzstőkéje van, azonban a két ingatlant jóval értékük alatt, 385 millió forint plusz áfáért vette meg részletre 1998. május 14-én. A tulajdonjog változása az aláírás pillanatától hatályos, pedig azt még egy jogilag egészen képzetlen ember is tudja, hogy a tulajdonjogot addig nemigen érdemes átengedni, amíg a vételárat teljes egészében ki nem fizették. A vételár jelentős részét, 252 millió forintot csak 1999. szeptember 1-jéig kellett befizetnie, egyébként kamatmentesen. Ez a befizetés a fenti határidőre nem történt meg. Felmerül, hogy a szerződés megkötésekor miért nem jártak el körültekintően, miért nem vizsgálták, hogy az 1 millió forintos törzstőkével rendelkező cég ekkora vételár tekintetében mennyire lehet fizetőképes. Ugyanakkor a telekkönyv tanúsága szerint a még ki nem fizetett ingatlant már el is adták. Tehették, mert a szerződés alapján a tulajdonjogot a részletfizetés dacára tehermentesen szerezték meg.
A szerződés ellentétes az államháztartási törvénnyel, a számviteli szabályokkal, és hiányzik a jó gazda gondossága is. A történtek alapján úgy látszik, hogy az ágazat akkori vezetése negyedmilliárd forintot felelőtlenül hagyott elveszni. Az már csak egy újabb adalék, hogy az értékesítés előtt az Intersoft cégcsoport több cégének székhelye az ingatlanban volt.
Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt még egy abszolút kezdő jogász is tudja, hogy a szerződések megkötésekor fokozott hangsúlyt kell helyezni a különféle biztosítékokra, garanciákra. Itt a tárgybani esetben viszont nem történik egy szó említés sem arról, hogy a részletre áron alul vásárolt céget a fizetés elmaradása esetén sújtaná, mondjuk, kötbér, vagy kellene például a fizetőképességét igazolandó bankgarancia. De ilyesmi nincs. A legfontosabb melléklet a telefonvonalak átadási jegyzéke. Pedig valami garancia kellett volna, hogy a fizetés megtörténjen. Jogosan merül fel a kérdés, hogy milyen intézkedések várhatóak az ilyen és hasonló esetek megakadályozására.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
