DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A pihenés, a kikapcsolódás helyett senki által nem várt nehézségekkel küszködve töltötte a nyarat Magyarország lakosságának jó része. A katasztrófák sorozata még tavaly télen a Tiszánál kezdődött, tavasszal a tengernyi belvizekkel folytatódott, hogy aztán nyáron egy szinte hihetetlen méretű viharsorozat okozzon sokaknak hatalmas károkat. Összeomlott házak, elveszett állatállomány, betakaríthatatlanná vált termés; a naponta ismétlődő képekhez nem lehetett, nem lehet hozzászokni, mert az általános gond valójában minden család, minden balszerencse sújtotta ember személyes tragédiája. A bedőlt falak nem egyszerűen anyagi értékeket temettek maguk alá; sokaknak a két kezük által épített, egy élet munkájával összespórolt otthona vált örökre használhatatlanná.
A bajban azonban megmutatkozik az emberek igazi természete, megmutatkozik, hogy kiben mi is lakik valójában. A természeti csapás elleni védekezés közben az emberek újra és újra rádöbbentek: összefogás, igazi közösségek nélkül magányosan senki nem képes megállni az ilyen viharokban. Az országban több helyen megfordulva személyesen is tapasztaltam, hogy a váratlan bajban a többiek segítségére sietve évtizedes ellenségek békültek össze, mert megérezték, hogy a mindennapi ellentétek szításánál, a haragtartásnál sokkal fontosabb azt keresni, ami a másik emberrel összeköt. Ennek a feltámadt érzésnek, ennek az összefogásnak is köszönhető, hogy a súlyos helyzetben a károk nem nőttek még nagyobbra. Az eddig gyakran csak egymás mellett élő emberek közösséget formálva vették fel a küzdelmet a látszólag náluk hatalmasabb erőkkel.
Ezzel tehát újra bebizonyosodott, hogy a társadalom alapvető támaszai az erős helyi közösségek; az erős helyi közösségek az önkormányzatok. A kárt szenvedett települések önkormányzatainak nagy többsége képes és alkalmas volt arra, hogy összefogja a helyi társadalmat, szervezze a mentést, a károk enyhítését, segítsen a bajba jutottakon. Tagadhatatlan azonban az is, hogy esetenként - elsősorban a tapasztalatok híján - a váratlan helyzetben előfordult pánik, tétovaság, egymásra mutogatás, és néha nehézkesen mozdultak a különböző szervezetek.
Az MDF fontosnak tartja, hogy erről a helyről is köszönetet mondjon az önkormányzatoknak, a mentésben közreműködő állami és önkormányzati szerveknek, cégeknek, vállalkozóknak, karitatív szervezeteknek az áldozatos segítségért, a nagyobb károk bekövetkeztét megelőző munkáért. Számos helyen gyűjtések, számlanyitások, felajánlások szervezése jelentette a gyors segítséget.
A váratlan csapás azonban alaposan megrendítette az amúgy is forráshiánnyal küszködő települések önkormányzatainak anyagi helyzetét. Most, hetekkel azután, hogy a víz végre visszavonult, az ország számos helyén még mindig lezárt hegyi utak, tönkretett töltések, átszakadt gátak, eltakarítatlan törmelék és romok jelzik a pusztítás útját. A gyors kárfelmérések megtörténtek. Az önkormányzatok által előzetesen jelzett kárérték mintegy 50 százalékát a településeknek át is utalták, hogy mielőbb elkezdhessék a szükséges helyreállításokat.
Készülnek az újjáépítési programok, tervezik a vízelvezető rendszer, vízvédelmi művek megerősítését. Mindehhez kétségtelenül idő kell. Van azonban egy objektív tényező, amivel számolnunk kell, és ez a tél közelsége. Ahhoz, hogy az esetleges őszi, kora téli újabb jelentős csapadékmennyiség ne okozzon ismét károkat, gyorsítani szükséges a helyreállítási munkákat, és további anyagi forrásokra van szükség.
Mindezek alapján tehát a Magyar Demokrata Fórum kéri a kormányt, hogy keressen további forrásokat vagy csoportosítson át a kárelhárításra és a további kármegelőzés hatékony, eredményes megoldására. Az önkormányzatok bevonásával értékelje át a feladatok prioritásait azok társadalmi fontossága és szükségessége szerint. Ezen belül rangsorolja a címzett és céltámogatások, a decentralizált állami támogatások, a területfejlesztési alapok céljait, arányait, a felosztási elveit.
Fontosnak tartjuk azt is, hogy a politika szereplői nagyobb hangsúlyt helyezzenek azoknak a valós problémáknak a megoldására, melyek a helyi közösségek, a polgárok élethelyzetének javítását, segítését célozzák.
Tisztelt Képviselőtársaim! A baj, a katasztrófa már megtörtént. A károkat, a súlyos következményeket igyekeznünk kell mihamarabb felszámolni. S bár azt egyelőre senki nem tudja pontosan, a számla majd hol áll meg a végén, az azonban biztos, hogy ez a természeticsapás-sorozat Magyarországon nemcsak anyagi kérdés kell hogy legyen. A történtek legfontosabb tanulsága az, hogy az összefogás, a szolidaritás társadalmi ereje nélkül az ország nem boldogul, és ezt mindig szem előtt kell tartanunk. Talán a parlament is, ha esetleg átértékeli egy kicsit a munkáját, sokszor álügyek helyett többet foglalkozhatna a valós problémákkal is.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
