DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szabadjon abban a szellemben, legalábbis olyan formában hozzászólnom, ahogy ezt Baráth Etele tette, hogy nem hivatkozom konkrét módosító indítványokra. Gyakorlatilag ezt tette Kis Zoltán képviselő úr is.
Nem hiszem, hogy olyan egyszerű lenne a helyzet, hogy a saját felelősségünket azzal tolhatnánk részben félre, hogy önöket is megvezette az adminisztráció, és minket is megvezet. Ezt messze nem így látom, hogy a felelősséget egyszerűen az adminisztrációra lehetne tolni. (Dr. Kis Zoltán nevet.)
A régiólehatárolás problémája: amit Baráth Etele képviselő úr tett, amikor három régiót jelölt meg a módosító indítványában, egy pillanatig sem vettem úgy, hogy az egy komolytalan lehatárolás, mert tervezési és statisztikai egységként, kétségtelen, hogy így is szerepeltethetnénk a régiókat, és nem ezzel a nyolc régióval, mint amit most teszünk. Azt mondom tehát, hogy Baráth Etele képviselő úr módosító indítványa egy érdemi módosító indítvány azzal szemben, amit most itt tárgyalunk.
Mégis azt mondom, hogy semmivel sem szerencsétlenebb ezt a megoldási módot választani, amit a kormány választott, és visszanyúlt ahhoz az országgyűlési határozati javaslathoz, amihez éppen visszanyúlt. Nem hiszem, hogy ezzel évtizedekre bebetonozta volna ezt a kérdést, nem hiszem, hogy ezen ne lehetne változtatni.
Ön úgy fogalmazott, hogy az országgyűlési határozat annak idején úgy szólt, hogy 2000 végéig meg kell csinálni ezeket a hatásvizsgálatokat, hogy indokolt volt-e így szabályozni, vagy hol kell korrekciókat tenni. Azt gondolom, hogy erre a lehetőség ezután is meglesz. Egyet azonban tennünk kellett: ha 2000-től kezdve az európai uniós forrásokat fogadni akarjuk, akkor kell hogy legyen fülünk ahhoz a mondathoz, amit az Európai Unió megfogalmaz, hogy csak egy stabil intézményrendszeren keresztül hajlandó ezeket a forrásokat ide eljuttatni. Márpedig a jelenlegi intézményrendszerre minden mondható, csak az nem, hogy stabil. Legalábbis annak legfelsőbb szintje, a regionális lehatárolás az, ami igen instabilnak bizonyult. Ezért - még egyszer mondom - ezt a problémakört azzal zárnám le, hogy meg lehetne úgy is megfogalmazni, ahogy ön megfogalmazta, de nem látok abban gondot, hogy ilyen régiós elhatárolást teszünk, nem évtizedekre behatárolva ezt a kérdést.
Azt szerencsésnek tartanám, ha a megyehatárokat át lehetne lépni. Mindig hivatkozni szoktam épp Kis Zoltán képviselő úr megyéjére, térségére, ahol Jász-Nagykun-Szolnok megye bizonyos része mindig megfogalmazza azt, hogy sokkal inkább Budapesthez gravitálna, mint amerre gyakorlatilag most kényszerül. Elismerem, hogy ezek reális felvetések. Ugyanakkor nem hiszek abban, hogy ha egy ilyen alulról jövő építkezésbe kezdenénk bele, és azt mondanánk, hogy lám, kistérségek, szabad a gazda, szerveződjetek, és ti, kistérségek összefogva csináljatok régiókat, egyrészt ezt gyorsan meg lehetne csinálni - és itt az idő sürget -, a másik: abban sem hiszek, hogy ezek szerencsésebb régiólehatárolások lennének.
(15.20)
Azt gondolom, hogy - ha úgy tetszik, fentről - kezdő lépésként meg kell csinálni ezt a szabályozást így, ahogy mi ezt tervezzük, és ezen korrekciókat kell tenni akkor, amikor a két fél ebben egyetért, és nem a véglegesség igényével szabályoztuk így ezt a kérdést.
A másik kérdéskör, amit Baráth Etele képviselő úr érintett, a regionális fejlesztési tanács és a területi tanács problematikája. Azt gondolom, abban vita nincs köztünk, hogy a jelenlegi szabályozás nyilvánvalóan nem szerencsés. Ma programrégiókat - ahogy ezt az előző országgyűlési ciklusban önök sokszor fogalmazták, ezeket az anyagokat átolvasva - bármikor lehet szervezni. Ha ezt a lehetőséget továbbra is megadjuk, és ha ezek ugyanolyan súlyú régiók, mint most a törvényben rögzítendő régiók, akkor az egész szervezetet komolytalanná tesszük. Itt minden nagy infrastrukturális fejlesztésre, ami megyehatárokon átnyúlik, egy programrégiót - mai szóval persze ez csak egy területi tanács lenne - lehetne szervezni. Én ismerem azokat az aktuális gondokat, amelyek a 6-os út fejlesztése során létrejött programrégiók kapcsán jelentkeztek. Meggyőződéssel vallom, hogy infrastrukturális fejlesztésekre, egy-egy infrastrukturális fejlesztésre nem kell olyan intézményrendszert működtetni, mint általában a regionális intézményrendszer. Híve vagyok annak, hogy a két dolgot válasszuk el egymástól, és nem üdvözlöm azokat a módosító javaslatokat, amelyek szeretnék átkeresztelni a területi tanácsokat egyszerűen regionális fejlesztési tanácsokra, mert azt gondolom, hogy egész más jellegű problémákat oldanak meg.
Azt sem tartom szerencsésnek, hogy kistérségi tanácsok kapnának lehetőséget arra, hogy területi tanáccsá szerveződjenek, hiszen a törvény, az önök által még elfogadott törvény úgy szól, hogy ezek a most még programrégiók, a mi elképzeléseink szerinti területi tanácsok végül is megyei területfejlesztési tanácsokat látnak el, hiszen a jelenleg hatályos 13. §-ra hivatkozik vissza. Ha megyei feladatokat látnak el, akkor ne a kistérségi tanácsok döntsék el, hogy mikor kell egy megyei feladat ellátására szerveződni, hanem döntsék el ezt azok, akiknek ez a kompetenciája, többek között a megyei területfejlesztési tanácsok.
Köszönöm.
