FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én ebben a meglehetősen hosszú szakaszban az 51-52., a 77. és a 116-117. pontokhoz szeretnék hozzászólni.
Úgy érzem, a legfontosabb kérdéssel kezdeném, amelynek a vitája itt már gyakorlatilag az előbb elkezdődött, ez pedig a regionális fejlesztési tanácsok határainak a kijelölésében határozható meg. Amikor ezt a törvényjavaslatot megkaptuk és láttam benne, hogy a kormányzat a regionális fejlesztési tanácsokat nagyon egyszerűen a tervezési-statisztikai régió határai szerint fogja kijelölni, akkor biztos voltam benne, hogy ez lesz a legvitatottabb kérdése ennek a törvénynek, és abban is biztos voltam, hogy a legtöbb módosító javaslat ehhez a részhez fog majd beérkezni.
(16.10)
Azért voltam ebben biztos, mert amikor a területfejlesztési törvényről szó volt, akkor is nagy vita kísérte a régiók kialakítását, hiszen több évtized alatt többféle elmélet született ebben a tárgyban, és a kormány akkor állást foglalt ebben egy konkrét vonulat mellett. De akkor ennek nem volt olyan jelentősége, és ez a vita gyakorlatilag el is ült.
Most, amikor felmerült, hogy a fejlesztési tanácsok a régióhatárok mentén fognak kialakulni, akkor úgy gondoltam, ez régiós vita majd újra fel fog éledni, most már komoly tétekkel, hiszen ennek igazán nagy jelentősége lesz majd a következő időszakban, így ez a kérdés nyilvánvalóan a figyelem középpontjába fog kerülni.
Másrészt arra is gondoltam, hogy azért is lesz ebben a kérdésben nagy vita, mert ez a törvényjavaslat nem mondja meg világosan, hogy a regionális fejlesztési tanácsok kijelölésénél konkrétan arról van-e szó, hogy az európai uniós támogatások elosztását célozza majd ezeknek a tanácsoknak a működése, vagy valójában egy későbbi közigazgatási átszervezés határait is fogják képezni ezek a régiók most már. Ezért ez különböző találgatásokra adott okot.
Megdöbbenéssel tapasztaltam, amikor az ajánlást megláttam, hogy ezzel szemben ebben a kérdéskörben tartalmilag mindössze egyetlenegy módosító javaslat van, a 77. számú, Baráth Eteléé, amelyet itt ő is és már többen érintettek is.
Hogy miért következhetett ez be, azt többféleképpen tudom elképzelni. Az egyik legfontosabbnak azt tartom, hogy most Magyarországon az következett be, hogy még meg sem született egy törvény, és máris elkezdődött ennek az elképzelései szerint a regionális fejlesztési tanácsok megalakulása. Máskor az szokott előfordulni, hogy a törvényt később követi a megvalósulás. Most a megyék különböző okoknál fogva ennek elébe mentek, és megalakították ezeket a fejlesztési tanácsokat, így most már szinte formálissá vált, hogy erről a kérdésről az Országgyűlésben folyjon-e vita, illetve bizonyára befolyásolja a vitát, hogy megalakultak ezek a fejlesztési tanácsok, hiszen most már az ő érdekük is az, akik ebben részt vesznek, országgyűlési képviselők, pártokhoz kötődő személyek is, hogy ez a törvény ezt legalizálja.
Azt is el tudtam képzelni, hogy bizonyos szereplők településeket - kistérségeket értek alatta - beletörődtek ebbe az állapotba. Voltak erre utaló kezdeményezések, hogy próbálnak ez elől többen kitérni. Jász-Nagykun-Szolnok megyében először a Jászság problémája merült fel, később Tiszazug is felmerült ebben a körben, de Jász-Nagykun-Szolnok megyén kívül is felmerültek északon is és a Dunántúlon is ilyen jellegű kistérségi vagy néhány településre megfogalmazott kezdeményezések. Ezekre nem volt különösebb reagálás, és ezek valamilyen módon elsimulni látszanak.
Nem vagyok azonban meggyőződve arról, hogy ez azt jelenti, hogy ezek a kistérségek vagy ezek a települések ebbe az állapotba belenyugodtak. Véleményem szerint ez a probléma majd elő fog jönni a következő időszakban is. Részben akkor jön elő, amikor ez a törvény megszületik, részben akkor jön elő, amikor ezek a periférián lévő kistérségek, települések először nem olyan összeget fognak kapni a regionális fejlesztési tanácsoktól, mint amilyenekre ők gondoltak. Ekkor újult erővel fog - meggyőződésem szerint - felmerülni a regionális fejlesztési tanácsok vagy statisztikai régiók határának problémája, és ez elő fog jönni az Országgyűlésben, és ha az Országgyűlés ezt a problémát nem kezeli, akkor a települések úgy fogják ezt megoldani, ahogy sokan fenyegetésként már most is elmondják, hogy át fognak lépni azokba a megyékbe, kérik az átsorolásukat, amelyek azokhoz a régiókhoz tartoznak, amelyekhez átlépve - úgy gondolják - ők is megoldják a saját helyzetüket. Ez véleményem szerint hatalmas instabilitást fog majd előidézni, és rendkívül kellemetlen lesz az Országgyűlés számára.
Az elmúlt alkalommal már történt ilyen döntés az Országgyűlésben, amikor ez a kormányzat támogatott olyan kezdeményezést, amelynek nem volt gazdasági racionalitása. Így tehát azt gondolom, ha ezek a most már régióhoz tartozást célzó kezdeményezések megjelennek, nincs nagyon abban a helyzetben ez a kormányzati többség, hogy megtagadja ezeket a lépéseket, pedig ha ez be fog következni és nem vált a kormányzat, akkor ez hatalmas instabilitást fog majd előidézni.
Baráth Etele javaslata számomra azért szimpatikus, mert a korábbi kezdeményezésektől eltérően lényegesen kevesebb, mindössze három regionális fejlesztési tanács felállítását javasolja. Én abba kevésbé kívánok belemenni, hogy azért célszerű-e ez a hármas besorolás, mert Budapest vagy bizonyos települések vagy megyék számára kedvező lesz. Én önmagában azt látom, hogy kedvezőbb, ha a tervezettől eltérően sokkal kevesebb regionális fejlesztési tanács fog megalakulni.
Miért kedvezőbb? Részben kielégíti az Európai Unió követelményeit - Baráth Etele ezt nagyon jól elmondta -, több országban van erre példa, és ezzel semmi problémánk nem lehetne. Bizonyára racionális is, hogy kevesebb tanács alakul, feltételezhető, hogy kevesebb pénzbe fog kerülni, és ezeken a nagyobb tanácsokon, nagyobb határokon belül nagyobb mozgástér fog képződni, azt hiszem, ez is kedvezőbb mindenképpen. Kiderülne az is, ha ezt az elképzelést támogatnánk, hogy a regionális fejlesztési tanácsok határainak kijelölése nem a közigazgatási átszervezés alapjául szolgál, hanem kifejezetten csak az európai uniós pénzek felosztását célozza. Ez nagyon sok települést és nagyon sok kistérséget megnyugtatna, illetve ha később sor kerülne a közigazgatás valamiféle átszervezésére, akkor új helyzet következne be, és annak megfelelően alakíthatnák ki a települések az átszervezésüket, elképzeléseiket, nem pedig egy mostani feltételezésből indulnának ki.
Végül azért is szimpatikus számomra minél kevesebb területfejlesztési tanács felállítása, mert ez azt jelenti, hogy a régiós határok szűkülnek, bizonyos kistérségek és települések szerves egységbe kerülnek, abba a közegbe, amelyben most is vannak, és ahol a határok most a régióhatárok révén elválnának. Ilyennek tartom kifejezetten Jász-Nagykun-Szolnok megye és az Alföld helyzetét, hiszen van egy Alföld-program, amelyet nem látok pozitívan működni, de feltétlenül van. Az Alföld-program perspektivikus is lehet, és most egy ilyen jellegű régiós átszervezés kettébontja az Alföldet, és akkor - úgy érzem - ezt a programot is tagolni kell, vagy pedig az következik be, amit ez a törvény nem tilt, hogy két régió, különböző kistérségek összefognak. Akkor viszont, azt hiszem, úgy is meg lehetne fogalmazni, ha két régió összefog, akkor kialakítanak egy nagyobb régiót, és nagyobb régióként működnek, megfelelve annak a célnak, amelyet az Európai Unió követelményként megfogalmaz, és itt az Országgyűlésben a kormányzati oldal előszeretettel mindig is erre hivatkozott.
Én a módosító javaslatommal, amit Jauernik Istvánnal adtam be... - ezeknek a gondolatoknak a jegyében támogatom, és a javaslat szinte teljes egészében a Baráth Etele által megfogalmazottak mentén húzódik, azokra a gondolatokra épít.
Még két kisebb módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. A másik két módosító javaslat az 51., 52. számot viseli az ajánlásban. A térségi tanácsok létrehozásához kötődik az indítványunk. A törvénytervezet szerint a térségi tanácsok létrehozásakor az érintett regionális fejlesztési tanácsok, illetve a megyei területfejlesztési tanácsok megállapodnak néhány fontos kérdésben.
(16.20)
A 15. § (5) bekezdése azt mondja, hogy amiben meg kell állapodni, az a működési költségek fedezete, a térségi fejlesztési tanács elnevezése, a székhely, a részletes tevékenység és a munkaszervezet létrehozása. Göndör Istvánnal azért nyújtottunk be ehhez módosító javaslatot, mert egyrészt úgy gondoljuk, hogy a felsorolás nem teljesen logikus, véleményünk szerint nem kívánkozik az első helyre a működési költségek fedezete.
Noha nagyon fontos lehet, mert a vita eddigi szakaszában már elhangzott, hogy lehet, hogy akkor alakulnak majd meg ezek a térségi tanácsok, vagy akkor nem alakulhatnak meg, ha a működésüknek nem lesz meg a fedezete. De úgy érezzük, hogy az eddigi, más törvényekhez hasonlóan először valóban a célt és a tevékenységi kört, a székhelymegnevezést kell leírni. Ezeknek ugyan fontos feltétele, hogy a működési költségekkel is rendelkezzen ez a térségi tanács, de ez a sorrendben mindenképpen hátrább - véleményünk szerint az öt közül az utolsó helyre - kellene hogy kerüljön. Ez a javaslatunk egyik ága.
A másik ága pedig ezt a szöveget pontosítja; úgy szól a szöveg, hogy ezeknek a résztvevőknek meg kell állapodniuk a működési költségek fedezetéről. Véleményünk szerint nemcsak a működési költségek fedezetéről van itt szó - ennél egy kicsit átfogóbban kell ezt a kérdést értelmezni -, hanem a térségi tanács gazdálkodásáról is meg kell megállapodni.
A gazdálkodás egyik oldala nyilvánvalóan a bevételi oldal, ez gyakorlatilag megfelel a működési költségek fedezetének, de nyilván a működési költségekkel összefüggésben is meg kell állapodni arról, hogy azt hogyan teszik. Ezért a javaslatunk másik ága ennek a szövegnek a pontosítása, méghozzá akként, hogy a résztvevők megállapodnak a térségi tanács gazdálkodásáról, különösen a működési költségek fedezetéről.
A másik javaslatunk a területfejlesztési tanácsok résztvevőinek a körét érinti. Könnyű dolga van azoknak a szereplőknek, akiket a törvény egyértelműen a térségi tanács tagjai között jelöl meg és számukra szavazati jogot biztosít. A regionális fejlesztési tanácsok azonban olyan feladatokat is el fognak végezni, és várhatóan olyan döntéseket is hoznak, amelyeknek olyan résztvevői is lesznek, akik nem tagjai ennek a tanácsnak. Ezért a javaslatunk egyszerűen arra irányul, hogy szavazati joggal azok a tanácsok, területfejlesztési önkormányzati társulások is részt vehessenek a munkában, amelyek nem tagjai ennek a tanácsnak.
A gazdasági bizottságban komoly vita volt erről a javaslatról, és a vita közepe táján, vége felé sikerült a bizottsággal megértetni, hogy mi a módosító javaslatunk szándéka. Azt szerettük volna, hogy adott kérdésekben, adott ügyekben a hatáskörben területileg ide tartozó tanácsok is megjelenhessenek, részt vehessenek a munkában.
A gazdasági bizottság ugyan nem támogatta a mi módosító javaslatunkat, ezzel szemben a gazdasági bizottsági ülésen született egy olyan módosító javaslat, amelyik a mi módosító indítványunk alapján - részben azt pontosítva - készült el, és a térségi tanácsok és területfejlesztési önkormányzati társulások részére biztosítja a tanácskozási joggal való részvételt. Úgy érezzük, ha ez a javaslat nem is fedi pontosan azokat az elképzeléseinket, amelyeket Göndör István képviselőtársammal beadtunk, de legalább megteremti a lehetőségét annak, hogy azok a szereplők is egy-egy döntés részeseinek érezhessék magukat, akik nem teljes jogú tagjai ennek a tanácsnak.
Kérem képviselőtársaimat, hogy ezeket az indítványokat gondolják át! Úgy gondolom, hogy az utolsó kettő, amelyeket érintettem, kevésbé koncepcionális jellegű, s ha ezt racionálisan átgondolják, legalább ez a kör támogathatónak tűnhet.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
