DR. LOTZ KÁROLY
DR. LOTZ KÁROLY
DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az adókra és a járulékokra vonatkozó kormányzati törvényjavaslat - mint csepp a tengerben - jellemzi, hogy a kormány miképpen viszonyul a választóknak tett ígéreteihez, meghirdetett gazdasági és társadalompolitikai stratégiájához, valamint az azokat valóra váltani hivatott operatív célkitűzésekhez.
Különösen alkalmas az egybevetésre a jövedéki adók területe, nevezetesen itt és most a pénzügyminiszter úr által az 1997. évi CIII. törvény módosítására előterjesztett törvényjavaslat II. fejezete. Néhány példával érdemes visszaidézni, mit is ígért a koalíciós kormányprogram az új évezred küszöbén az adórendszer megváltoztatása, reformja tekintetében. Idézték már néhányan, én csak emlékeztetésként: a kormány fokozatosan csökkenti az adó- és járulékterheket; 2000-re a kormány nagyobb szabású adóreformot készít elő, ennek célja nem új adónemek bevezetése; a kormány eltökélt szándéka, hogy a következő évek során az infláció üteme folyamatosan mérséklődjék - és így tovább. És mit mond a kormányzat nevében az előterjesztő pénzügyminiszter úr az előttünk fekvő törvényjavaslat általános indoklásában? "Az általános jellegzetességek között kell megemlíteni az adminisztrációs költségek és kötelezettségek mérséklését és az adózás szabályainak egyszerűsítését, a módosítás a jövedéki adónál a költségvetési bevételek reálértékének megőrzése miatt szükséges."
A javasolt módosítások a fentiekben röviden vázolt ígéretektől, célkitűzésektől azonban meglehetősen távol állnak. Ezen túlmenően nem követik a parlamentben nem túl régen tárgyalt, a koalíciós pártok által rendkívül jónak tartott 2000. évi költségvetési irányelvekben megfogalmazottakat sem. Emlékezzünk csak vissza, milyen vita volt itt a költségvetési irányelvekben megfogalmazottaknál annak idején! Ez még a tavasz végén volt, nagy viták sorozata zajlott itt le, a kormány kitartott, hogy milyen jók ezek az irányelvek. Nos, ezek azoktól az irányelvektől is lényegesen eltérnek. Az átgondolt és összehangolt koncepciók helyett inkább a többletforrások igénye, azok minden áron való megszerzése érhető tetten. Így a bornak jövedéki adó hatálya alá helyezésével egy jelentős, a magyar agrárium szempontjából kiemelkedő fontosságú termékcsoport esetében igenis új adónem bevezetéséről van szó. Ezt alátámasztják azok a tények is, hogy jóval bővebb termékkörre terjed ki a bor jövedéki adója, mint jelenleg a fogyasztási adó és az 1997. évi CIII. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat.
A fenti tényezőkből viszont egyértelműen következik a kérdés, vajon e változásnak mi lesz a gazdasági szereplőkre gyakorolt következménye, és milyen lesz az inflatorikus hatás. Meg kívánom jegyezni, hogy a jövedéki adó tervezett mértéke elsősorban az alacsonyabb árfekvésű borokat, az úgynevezett asztali borokat termelők számára jelentős adóteher-növekedést fog jelenteni. Ezzel kapcsolatban néhány megjegyzés itt már elhangzott, hogy a minőségi bortermelés számára kétségkívül kedvező, de a körülbelül közel háromnegyed részt kitevő alacsonyabb árfekvésű borok esetében ez adóteher-növekedést jelent. Ezzel függhet össze, többen is felvetették, a szankciók növekedése ellenében ugyanakkor az adómérséklés lehetőségét, amelyet a magunk részéről is támogatunk.
A törvényjavaslat 54/C., 54/H. §-aiból azonban az legalábbis rendkívül jól érzékelhető, hogy az érintettek számára az adminisztrációs terhek egészen biztosan növekednek. Például a szőlőtermelők bejelentkezési, nyilvántartási és elszámolási kötelezettsége vagy a bor előállításának adóraktári engedélyhez kötése, mindezek következtében, de számtalan egyéb tényező következtében a terhek, az adminisztrációs terhek jelentős növekedésére lehet számítani. A kérdés egyéb vonatkozásait illetően számos, a mai napon már felszólalt képviselőtársamhoz csatlakozom.
A jövedéki adónak az infláció várható alakulására fontos és növekvő befolyása van. Ez utóbbit jól jellemzi, hogy a fogyasztási adóval együttes aránya az összes adó- és adó jellegű bevételhez viszonyítva az 1995. évi 9,3 százalékról a tervek szerint 11 százalékra, a GDP arányában pedig 3,6 százalékról 4 százalékra, míg az államháztartási bevételben 5,6 százalékról 7,5 százalékra emelkedik. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az infláció mértékére a jövő évben a pénzügyminiszter úr által korábban megjelölt 6 százalékos növekedés mellett, egy-két kivételtől eltekintve, valorizálás címén a törvényjavaslat minden jövedéki terméknél nagyobb emelést javasol. Így az üzemanyagoknál, a sörnél, a pezsgőnél, az alkoholtermékeknél átlagosan 7 százalék, a pálinka és borpárlat esetében 10-15 százalék a növekedés mértéke.
Különösen az üzemanyagok áremelkedésére kell kiemelkedő figyelmet fordítani. Ennek hatása az infláció alakulására mind közvetlen, mind közvetett formában egyértelműen jelentkezik. Erre vonatkozó számítások szerint minden százalékpontos benzináremelés közvetlen inflációt gerjesztő hatást eredményez, mert nincs olyan zegzuga... - hogy úgy mondjam, az utolsó szálig minden területre behatolva - a költségvetés folyamán erről még bizonyára sokat fogunk beszélni a költségvetési tárgyalások alkalmával -, bárhova behatolva megjelenik az árakban. Fontos lenne tehát a várható következményeket bemutató számítások készítése a kormány részéről, ha előbb nem, de legalább a részletes vitához való felkészülés időpontjára, mert bizony ezek elmaradtak. Tehát igazából az inflatorikus hatás, különösen pedig a szénhidrogéntermékek árának és ezen belül pedig a benzinár emelkedésének nincsenek bemutatva az inflatorikus hatásai.
Kedvező hatásúnak tekinthető viszont a közúti járművek üzemanyagaként használható cseppfolyós és gáz halmazállapotú szénhidrogének jövedéki adójának mintegy felére csökkentésére tett javaslat. Igaz ez még akkor is, ha ennek indoka nem az elmúlt évi vitában általunk kijelölt érv, vagyis a hatékony környezetvédelem, tavaly ezzel foglalkoztunk leginkább, hanem a palackozott PB-gáz átfejtésének elkerülése. A várható inflatorikus következmények kapcsán külön kell szólni a dohánytermékekről, különösen pedig a cigarettánál tervezett egy- vagy kétlépcsős, vagyis 15, illetve 30 százalékos adónövelésről. Ezt az európai uniós csatlakozás most szükségszerű elemeként beállítani minden érdemi szakértő szerint megtévesztő. Itt bizony kilóg a lóláb, aktualizálva: a fináncláb. Egyszerűen arról van szó, hogy a költségvetés növelni kívánja a bevételeket, és ehhez olyan termékeket keres, amelyek értékesíthetősége érdemben várhatóan még nagyobb adótartalom mellett sem csökken jelentősen.
(12.10)
Ezt a gondolatot zárva: tudomásul kell venni, hogy a jövedéki adónak nemcsak közvetlen inflatorikus hatása van, hanem az inflációs várakozásokra is igen jelentős mértékben kihat. Ugyanakkor reális veszélyt jelent, hogy az inflációt meghaladó úgynevezett valorizáció hivatkozási alapként jelenhet meg például más jellegű ártárgyalásokon - szakértőink ezt számos területen kiemelték -, érvényesülhet számos más fogyasztási cikk áránál, de hatása bizony még a bértárgyalások alkalmával is jelentkezhet. Ezért kell rendkívüli módon figyelni és óvatosnak lenni az úgynevezett valorizáció kifejezésével és alkalmazásával.
Az 1501. számú törvényjavaslat II. fejezetét és annak indoklását áttekintve jelentős számban találunk úgynevezett technikai jellegű módosításokat. A törvény jellegére és terjedelmére, az európai uniós harmonizáció igényeire, a kapcsolódó jogszabályi környezet korszerűsítésére, az érintett termékkör bővítésére tekintettel elvileg tudomásul vehető, hogy az előterjesztő - az elmúlt évhez hasonlóan - idén is javasolt technikainak minősíthető pontosításokat, változtatásokat. Felmerül azonban a kérdés, hogy kellő körültekintéssel végzett szabályozás esetén is valóban szükség van-e évről évre 12-15 ilyen jellegű módosításra.
Szeretném a Pénzügyminisztériumot önmagával szembesíteni, amikor hivatkozom az adórendszer kiszámítható és stabil jellegének kialakításra tett többszöri fogadalmára. Vagyis komolyan meggondolandó, hogy valóban szükség van-e minden technikai módosításra, vagy fontosabb-e itt a kiszámíthatóság és stabilitás.
Az ígéretek és a tények idő korlátozta, csupán vázlatos egybevetése után szeretnék még egy fontos kérdést szóba hozni, felhívni arra képviselőtársaim figyelmét. Az európai uniós csatlakozásra való felkészülés az adópolitika területén is fontos, senki sem vitatja. Az átgondolt, következetes, a csatlakozással összefüggő sokirányú gazdasági és társadalmi szempontokat figyelembe vevő koncepciót azonban az 1501. számú törvényjavaslatból hiányolom. Mindenekelőtt: az EU-normák követése esetleges, nagyon is esetleges, és ahol megvan, ott sem következetes. Ahol az európai uniós harmonizáció az adóbevételek növekedését jelentené, ott a módosítást sürgősen végre kívánja hajtani, ahol viszont mód nyílna kedvező változtatásokra - mégpedig az adózó számára kedvező változtatásokra -, ott szűken bánik a lehetőségekkel. Meggyőződésem, hogy néhány, nem kellően átgondolt, mindenáron gyorsított változtatás indokaként az európai uniós harmonizációra való hivatkozás csak üres jelszó, és alkalmas az európai uniós csatlakozás elleni hangulatkeltésre.
Nyomatékkal szeretném leszögezni: értelmetlen újra és újra, pont a legrosszabbkor az európai uniós normákhoz való alkalmazkodásra - különösen az adóemeléseknél - hivatkozni. Ezt sajnos a pénzügyminiszter úr a nyitóbeszédében is megtette. Ha lehet valamivel a magyar népet az Európai Unió ellen hangolni, ez az adóemelések kiemelése. Tudom, hogy időnként szükséges, vannak ilyen körülmények, de ennek a hivatkozása most, ebben az időszakban rendkívül rossz, és ezt elkerülendőnek tartom. Ez inkább csak valamiféle tetszetős csomagolás, mint valós szükségszerűség.
Összefoglalva megállapítható, hogy a jövedéki adóra benyújtott módosítások egy része elfogadható, ugyanakkor több módosítás - mind általános gazdaság- és társadalompolitikai szempontból, mind szigorúan vett szakmai megfontolásokból - jelen formájában nem állja meg a helyét. Ezek megváltoztatására, pontosítására, finomítására, különösen pedig - a magam részéről - a jövedéki adó tekintetében érdemi javaslatokat, módosító indítványokat kívánunk tenni.
Vannak olyan részek is, amelyek nem tekinthetőek kellően megalapozottnak, hiányoznak a valós megítélésükhöz szükséges hatáselemzések és számítások; erre ismét utalni szeretnék. Ezek bemutatását - gondolok az inflatorikus hatásra, különösen a szénhidrogéntermékek esetében -, a viták alapján szükségessé váló korrekciókat továbbra is várjuk a kormányzattól.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
