DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Hétfőn a miniszterelnök úr a kormány és reményei szerint az Országgyűlés munkájában követendő prioritásokról, elsődlegességekről szólva külön megemlítette a vidékfejlesztést. Azt gondolom - és ezt a Magyar Szocialista Párt nevében határozottan le is szögezem -, hogy ezzel a prioritással egyetértünk.
Ebből a szempontból vizsgálnám meg hozzászólásomban az előttünk lévő törvényjavaslatot, mert meggyőződésem, hogy nem a méltatlan számháborúk jelzik azt, hogy valaki mennyire veszi komolyan a vidékfejlesztést, hanem a tényleges intézkedések és azok együttes hatása. Nem hiszem, hogy azon fogják lemérni az emberek, hogy a kormányzat és az Országgyűlés intézkedései a vidéken élők életén segítettek-e, hogy 413, 450 vagy - ahogy a miniszterelnök úr egy nyilatkozatában mondta - 500 milliárdot költenek erre.
Nem ez a számháború lesz a döntő, hanem az, ami a Magyar Szocialista Párt meggyőződése, hogy ezért a helyes célért, nézzük meg, mire akarunk költeni, legyen tehát erre vonatkozóan egy közös stratégiánk. Erre a jelenleginél mindenképpen költsünk többet, de arra is legyenek garanciák, hogy az a fajta pénzosztogatás, ami az első félévben folyt, szűnjék meg.
(11.10)
A vidékfejlesztés prioritás lesz - mondta a miniszterelnök úr, és azt gondolom, hogy ez a jövő idő helyénvaló, hiszen e törvényjavaslatban ez nem látszik. Néhány nem lényegtelen formai elemmel, néhány hiánnyal, ezt követően néhány kritikai megjegyzéssel szeretném ezeket az állításokat igazolni.
Ami a formai elemeket illeti, jelenleg a napirend szerint az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatok általános vitája zajlik. Nagyon szívesen kiegészíteném azzal: valamint a kormány által önkényesen e törvénnyel módosítani remélt törvények vitája zajlik. Több mint húsz törvényjavaslatról kell egységes általános vitát folytatni, ami még akkor is nehézkes, ha ez a hármas tagolás, amely az általános szakaszban megvalósul, bekövetkezik.
(Az elnöki széket
dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ebben még nem is igazából az a probléma, hogy ezt a költségvetési bevételi oldalt így együtt nézzük meg, hanem sokkal inkább az, hogy úgy tűnik, a kormány szokásává válik ez a fajta jogalkotás, hiszen talán a képviselőtársaim is találkoztak olyannal már, hogy megkaptuk a T/1517. számú törvényjavaslatot, ahol érdekes címmel találkozhatunk: az államszervezetre vonatkozó egyes törvényi rendelkezések, továbbá az ingatlan-nyilvántartásról rendelkező törvény, valamint a halászatról és a horgászatról szóló törvény módosítása. Hm, érdekes! Kíváncsian várom azt a fejleményt, amikor az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosítása keretében Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter, mondjuk, a halálbüntetés minősített esetére vonatkozó Btk.-beli szabályozást kívánja módosítani.
Miért probléma ez? Azért probléma - és ebben megint egyetértünk -, mert az állampolgároktól jogkövetést kérünk és remélünk. De ezt lehetővé is kellene tenni! Az a fajta jogalkotás azonban, amelyet ez a gyakorlat mutat, nehezen érvényesíthetővé, követhetetlenné teszi a jogszabályokat. Hallom már: Bokros-csomag. Igen, éppen ezért vagyok kénytelen ezt elmondani, hiszen éppen a ma kormányon lévők vitatták ennek alkotmányszerűségét. Azt gondolom, okkal-joggal vártuk volna tőlük, hogy akkori kritikájukból legalábbis a saját gyakorlatukra nézve szabják meg azt a követelményt és vonják le a következtetést, hogy ilyen hibát nem követnek el. Márpedig azt gondolom, hogy a jogkövetéshez szükséges ismeretek megszerzése vidéken és elsősorban a kisebb jövedelműeknél okoz igazán nehézséget, ezért ezen formai elemmel - mondjuk így - szeretném bizonyítani azt, hogy bizony ez a mostani adótörvény-módosítás nem a vidéken élők szempontjai szerint történik.
A második kör, amelyről beszélni szeretnék, a hiányérzeteim. Terjengős, de azt gondolom, hogy ha már egyszer a vidékfejlesztés prioritás, mégsem használja ki a törvényjavaslat azokat a lehetőségeket, amelyek számára adódnak. Nem foglalkozik számtalan olyan kérdéssel, amelyről tudja, hogy probléma, megoldására itt kínálkoznék az alkalom, és nem él vele. Engedjenek meg egy egyszerű példát! Épp a hét elején - a józan ész diadalának köszönhetően - a kormány visszavonta a szövetkezeti moratórium törvényjavaslatát. Ezzel nagyon egyetértünk, és reméljük, hogy több alkotmánysértő, a tulajdon szentségét és a szövetkezés szabadságát sértő törvényjavaslat nem kerül az Országgyűlés elé. Ugyanakkor a szövetkezeti üzletrész probléma változatlanul fennáll. Abban, azt gondolom, teljes az egyetértés, hogy ezt kezelni kell - ennek kezelésére azonban épp az adótörvények módosítása nyújthatna lehetőséget. A kormány, mert ezek szerint csak szavakban vidékfejlesztő, ezzel a lehetőséggel nem él.
Azt gondoljuk, szükséges volna az üzletrész kérdéskörnek a teljes adórendszerben elfoglalt helyét, szabályozását áttekinteni, és az államnak e törvények segítségével is módot kellene adni az üzletrész problémával érintett feleknek arra, hogy problémájukat kezeljék. Adókedvezmények, bizonyos prioritások a támogatási rendszerben lehetnének ennek az elemei.
És még egy: aki vidékfejlesztő, az óhatatlanul szövetkezetbarát, és azt gondolom, ez a kormányprogramból is kiolvasható. Ugyanakkor miért szövetkezzenek az emberek akkor, ha a helyzet az, hogy ugyanannyiért kapja a szövetkezet szolgáltatását a tag is, mint a kívülálló? Azt gondolom - és a Magyar Szocialista Párt álláspontja az -, hogy ezt a helyzetet is például az adótörvényekkel lehetne és kellene rendezni.
A másik kérdés: a miniszterelnök úr beszélt a hat csapásról. Sokfelé hallottam, hogy a hetedik csapás maga a kormány - de most nem élcelődni kívánok ezzel. Ugyanakkor az mégis érdekes helyzet és groteszk is, hogy miközben tudjuk, hogy az árvíz és a viharkárok igen súlyos megelőző és majd kárelhárító munkával jártak, nem gondolkodott el a kormány az ennek a tevékenységnek az eredményeként nála és a költségvetésben jelentkező többletbevételek visszajuttatásáról. Csak egy egyszerű példa, hiszen a gázolaj adó-visszatérítése a mezőgazdasági tevékenység egyik támogatási eleme is, ezzel a technikával, azt gondolom, nagyon egyszerűen, ha szükséges, egy új törvénnyel - amely törvénynek ebben a törvénycsomagban lenne a helye - lehetne és kellene gondoskodni. Megállapításom tehát, hogy amikor tehetne a kormány, akkor sem tesz a vidékért.
Néhány kritikai megjegyzés, és tényleg csak címszavakban, hiszen a Magyar Szocialista Párt részéről már eddig is több minden elhangzott.
Önmagában az a minősítés, amellyel egyébként több kormánypárti képviselő eddigi hozzászólása is összhangban van, miszerint mégsem kis- és középvállalkozás-barát ez az adócsomag, önmagában ez a minősítés már felveti azt a gondolatot, hogy éppen, mert a vidéki térségekben a legáltalánosabban elterjedt vállalkozás a kis- és középvállalkozás, ha egyszer ez igaz, akkor vélhetőleg nem vidékfejlesztő prioritások vezették a jogszabály-előkészítők tollát.
Csak utalnék még egyszer arra a vitára, amely az általános fogyasztási adó visszaigénylésének kereteiről vagy annak a feltételrendszeréről szólt, és szeretném még egyszer megerősíteni azon meggyőződésünket, hogy önmagában ennek az egyetlenegy szabálynak az ilyetén való bennhagyása ebben a törvénycsomagban súlyos hátrányokat fog okozni, elsősorban vidéken.
A másik kérdés a járulékok ügye, ezekről kevesebbet beszélünk, hiszen majd a harmadik szakaszban lesz, amikor ennek részleteiről szólunk. De ha a vidékfejlesztés szemszögéből vizsgáljuk, óhatatlanul el kell mondani azt, hogy a járulékok nem növelése, pusztán egy tételesen meghatározott egészségügyi hozzájárulásnak a meghatározása elsősorban és döntően azokban az ágazatokban fog nehézséget okozni és többletbefizetést eredményezni, többletterhelést okozni, ahol a jövedelmek elmaradnak az átlagtól. Azt gondolom, sejthetik a következő gondolatomat: a mezőgazdaság éppen ilyen, és mivel a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés szoros összefüggése valószínűleg a képviselőtársaim számára is nyilvánvaló, ebből is az következik, hogy bizony ha a mezőgazdaság szereplőinek ilyen többletmegsarcolása zajlik, az nem fogja eredményezni a vidéken maradó jövedelmeket és ennek megfelelően a vidékfejlesztést.
Itt szeretnék utalni arra, hogy több ponton végig kellene gondolni, mennyire precíz a törvényjavaslat szövegének a megfogalmazása. Itt csak egy agrárösszefüggést említenék: az illetéktörvény felépítmény-meghatározása, ahogy mondani szokás, pötyög.
Az utolsó ilyen kritikai észrevétel a biztosítási adó. Mindenki, aki a mezőgazdaság környékén és vidéken él, pontosan tudja, hogy miért is nincs biztosítás. Nem azért, mert ezek az emberek nem szeretnek előrelátni. Nincs miből! Ha ilyen intézkedésekkel megdrágítva elvesszük a mezőgazdaság szereplőitől és a vidéken élő szerény jövedelmű emberektől azt a lehetőséget, hogy önmaguk biztosításával önmagukról gondoskodjanak, azt gondolom, ez azt minősíti, aki beterjesztette.
Azt gondolom tehát, hogy ezekkel a kritikai észrevételekkel is illusztrálva tételesen is bizonyítható, hogy kifejezetten a vidék és az agrárgazdaság szereplői számára hátrányos rendelkezéseket tartalmaz, és ezen harmadik megállapítás is azt támasztja alá, hogy ez sajnos mégsem prioritás, már ami a vidékfejlesztést illeti.
Hölgyeim és uraim, köszönöm a megtisztelő figyelmüket. Ez a vidékellenes törvényjavaslat-csomagot ebben a formájában a Magyar Szocialista Párt nem tudja támogatni. (Taps az MSZP padsoraiban.)
(11.20)
