FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék valamelyest reflektálni az ellenzéki képviselők előző kétperces hozzászólásaira. Keller László azt kéri számon, hogy mikor, hogyan szeretné a kormány a kis- és középvállalkozásokat megfelelő módon támogatni. Javaslom a képviselőtársamnak, hogy olvassa el az e héten napirendre vett kormányzati előterjesztést, amely a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról fog szólni, és holnap kerül általános vitára - kizárólag külön ezzel foglalkozik.
Persze nincs bennem kétely. Tudom, hogy azt sem fogják megfelelő hatékonyságúnak gondolni, úgyhogy ezzel lezárva ezt a vitakört, szeretnék visszatérni a mai nap célirányosan megjelölt vitatémáihoz, az áfa-, jövedékiadó-körhöz.
Az áfakört, az áfát elég komoly vita előzte meg, hogy mi is legyen vele, milyen beterjesztésű is legyen. Természetesen az ellenzéki képviselők itt most változatlanul azt hiányolják, hogy az úgynevezett reform elmaradt. De nehogy azt gondolja bárki is, hogy azért hiányolják, mert egy reformban a gazdaság elősegítését szolgáló ötleteket hiányolják! Azt hiányolják, hogy szerettek volna végre egy hathatós változást látni, amelyet azután apró darabokra szedhetnek szét, és pontról pontra bebizonyíthatják, hogy miért nem jó ez a reform, mert ez a reform pont azok ellen irányulna, akik érdekében esetleg meg szeretnék hozni. Tehát ők ezt a reformot hiányolják, nem pedig azt, amely az igazi gazdasági változások felé hat.
Azon gondolkodom, hogy a most benyújtott adótörvénycsomag kapcsán mérsékelt változások tapasztalhatók, mégis óriási az ellenállás az egyes részterületeken. Hát mi lenne akkor, ha ténylegesen a február-március-áprilisban első gondolati körben napvilágot látott, mondhatjuk, hogy reform értékű adóváltozást tartalmazó programcsomag került volna be a parlamentbe? Bár ez abban a tekintetben is elgondolkodtat, hogy kormánypárti oldalról is több olyan utalást hallottunk, hogy "ezt az egészet így nem fogjuk megszavazni". Magam is kíváncsian várom a módosító indítványok összességét, majd pedig a szavazás végeredményét.
Az áfakörrel kapcsolatosan nagyon nagy dilemma, hogy a magyar áfakulcs felső értéke jellegzetesen magasabb az uniós országokban használt áfakulcsnál. Az aktuális kormány tudja, hogy a tervezett csatlakozási időpontig ezt csökkenteni kell.
Ugyanakkor a másik oldal, az alacsonyabb áfakulcs problémája is ott van. Miért érzékeny ez a terület? Azért érzékeny, mert a 12 százalékos kedvezményes kulcsba döntő többségében a családok mindennapi megélhetéséhez szükséges energia, többek között az élelmiszer-szállítmányozási körök tartoznak. Ha ehhez hozzányúlunk, azonnal meg fog jelenni a szolgáltatások, a termékek áraiban. Viszont - hogy Varga államtitkár úr kedvenc példáját engedelmével megismételjem - a tavalyi törvénykezés során történt egy technikai hiba, amikor a 25 százalékos áfakulcskörből az eldobható, papíralapú pelenka kikerült, és ezek után gondoltuk, hogy ez nem olyan nagy baj, hiszen ezt azok használják, akik gyermekeket vállaltak, és a kormányprogram amúgy is célirányosan támogatja ezeket a családokat, gyermeket vállalókat, legyen ez nekik egy megelőlegezett kedvezmény. Fél év elteltével a Pénzügyminisztérium megvizsgálta ennek a papíralapú pelenkának az árgörbéjét. Meglepő módon, hogy a 25 százalékból leesett, nagyon komoly kedvezményt kapva ez az érintett termelői és forgalmazói kör, inflációarányosan növekszik az eldobható, papíralapú pelenkák ára. Ez azt jelenti, hogy a gyártó- és kereskedősor zsebre vágja azt a kedvezményt, amelyet esetleg a kormány valamely réteg felé célirányosan juttatni szeretne.
Ha ez megtörtént, mit várhatunk akkor, amikor majd ténylegesen elérkezik az az idő, hogy a 25 százalékos áfát csökkenteni kell, ugyanakkor az uniós elvárásoknak megfelelően a 12 százalékos áfakörből például az energiahordozót a magasabb kulcsúba kell majd áthelyezni? Az fog történni, hogy az emelkedést azonnal továbbhárítják az érintett termelők és kereskedők, a csökkenés hasznát viszont zsebre vágják. A végfogyasztóhoz sajnos nem ér el a kormányzati szándék.
Ennek fényében itt volt arról szó, hogy a 12 százalékos kulcsot 14, esetleg 15 százalékra emeljük. Hogyan lehet ezt ellentételezni? A rendszer imént említett összetettsége miatt a kormány-előterjesztés nem nyúlt az áfa alsó-felső kulcsa változtatásának dilemmájához, de az áfatörvénnyel kapcsolatban történtek változások.
Nagyon jó kérdés, hogy mi az a határ, amelynél felismerünk egy problémát - ez az áfacsalás kiterjedt köre -, és ezt megakadályozandóan mikor érintünk egy olyan szintet, amely már az elviselhetetlenség szintje - nem az áfacsalóknál, hanem azok körében, akikre egyébként esetlegesen vonatkozni fog a szűkítés köre. Tehát a kormányzatnak azt a határt kellene jól megcéloznia, hogy kivédje az áfacsalások szintjét, ugyanakkor az egyéb kis- és középvállalkozókat, az érintett áfakörösöket ne érintse tragikusan a meghozott változás.
Ahogy tegnap is említettem, igazából folyamatos áfa-visszaigénylő tartósan senki sem lehet, mert annak veszteséges cégnek kell lennie. Átmeneti periódusokban lehet áfa-visszaigénylés, ezt elismerem. És abban a körben, akik áfát tartósan vissza tudnak igényelni, most már tudjuk, hogy a legtöbb áfacsalás volt, hiszen a megvizsgált - úgy emlékszem - 19 ezer eset pontosan azt mutatta, hogy az áfa-visszaigénylés hogyan folyt le az utóbbi időszakban: ennek több mint fele jogtalan áfa-visszaigénylés volt.
(10.00)
Tardos Márton úr vázolt egy képet, egy elméleti, eszmei képet arról, hogyan működik egy gazdaság, és ebben az áfát hogyan értelmezi a gazdaság. Én ezt értem, de ez egy ideális kép, idealisztikus kép, olyan kép, amely a valós gazdaságban nem, vagy csak nagyon ritkán érhető tetten. Mert milyen a magyar rendszerünk? Hát egy kicsit nem jogkövető, és természetesen ha valaki rájött arra, hogy áfát lehet visszaigényelni az államtól úgy, hogy nem működő, de létező cégeket létrehozok - netán lopott személyigazolvánnyal és a többi, hadd ne fokozzam -, majd pedig körbeszámlázunk egymásnak, és folyamatosan visszaigényeljük az áfát az államtól, nem létező szolgáltatás és nem létező eladások, áruértékesítések után.
Na hát ez a legnagyobb tragédiája sajnos a magyar rendszernek, ebben nem tekinthetjük azt, hogy idealisztikus a rendszer, mert ideális esetben azt feltételezzük, hogy az aktuális törvényeket betartja minden érintett személy. Akkor nem is lenne áfacsalás, tehát nem kellene ezzel a problémakörrel foglalkozni, nem kellene 4 milliós határt beállítani, és nem kellene megnövelni a visszaigénylés időpontját! Mellesleg ebben a kérdéskörben a Magyar Demokrata Fórum nem ért egyet a visszaigénylési idő 45 napra való meghosszabbításával; úgy érezzük, hogy az adóhatóság, az APEH fel van szerelve olyan technikai, személyi állománnyal, hogy 30 nap alatt meg kell tudnia oldani azt a feladatot, hogy jogos a visszaigénylés vagy nem jogos a visszaigénylés.
Ugyanebben a kérdéskörben, úgy érzem, szinte egységesen elfogadható az az álláspont, hogy csak azt az áfát lehet visszaigényelni, amelyiket már befizették. Jó néhány cég, főleg a multinacionális cégek, akik oda beszállítók, pontosan tudják, hogy 4-6 hónapos fizetési határidővel engednek beszállítónak lenni valakit. 4-6 hónapig nem fizetnek a beszállítónak a terméke után, de természetesen a számla birtokában azonnal jelentkezik az APEH-nál, és mintha már kifizette volna a terméket, az áfát már el is számoltatja abban a hónapban. Hát, nem hiszem, hogy az állam, a költségvetés arra való, hogy néhány cégnek, netán multinacionális cégnek az esetleges pénzügyi kérdéskörét az állam finanszírozza előre odaadott ingyen pénzzel, kamatmentesen. Erre egyik állam sem vállalkozhat.
Az áfakörben én is egyetértek, mi is egyetértünk abban, hogy vannak olyan termékkörök, amelyeknél módosulást szeretnénk elérni. A Danka képviselőtársam által említett napkollektorokkal teljesen egyetértünk, mi is kezdeményezni fogjuk - vagy együttesen -, hogy ez a termékkör a 25 százalékos áfakörből kerüljön a 12 százalékosba, hiszen egy új energiaforrás elterjesztésének a lehetőségét adja; Magyarország számos területén - 2000-2200 órás évi napsütéses területeink vannak - alkalmazható lenne. Modern technológiáról van szó, ezért az ára magas, nem vagyunk egészen fizetőképesek minden területen, próbáljuk meg ezzel ezt az energiaigénylést kiváltó, modern technológiát behozni és elterjeszteni.
Itt már meg sem merem említeni a kis- és középvállalkozóknak, pontosabban az egyéni vállalkozóknak az átalányadózását, mert az ellenzék olyan törvényszerűnek vette, hogy ez megtörtént, hogy már azt kérik tőlünk, nehogy meg merjük említeni pozitívumként, hogy az átalányadózás köre kiterjesztett a jövő évtől kezdve 4 millió forintos értékhatárig. A KISOSZ, KIOSZ és minden kisvállalkozást, egyéni vállalkozót tömörítő szervezet folyamatosan kéri az aktuális kormánytól - némelyik kormány ezt nem hallgatta meg. Ez a kormány, úgy néz ki, hogy meghallgatta ezeknek az érdek-képviseleti szerveknek a kérését -, hogy igenis lehessen átalányadózás a jellegzetesen egyszemélyes művelésű szakmákban; mindenki tudja, hogy ez a szolgáltatások nagy körére kiterjed. Ezt a kérést szerintem teljesen szinkronba hozta a kormány az érdekelt szervezetekkel.
A jövedéki adókör problémájáról. Két körben tárgyalnám; az egyik a gyümölcspálinka, a borpárlatok kérdése - tegnap majdnem részletesebben elmondtam, mint amennyi időnk ma áll erre rendelkezésre. Még egyszer meg szeretném ismételni: értjük az európai uniós elvárásokat, pontosabban azt, hogy a valódi gyümölcspálinkák és borpárlatok magasabb jövedéki kulccsal vannak az európai uniós országokban, mint nálunk. Ennek megfelelően fel kell emelni egy bizonyos csatlakozási idő elérkezésééig ennek a jövedéki mértékét, csak én azzal nem értek egyet és a Magyar Demokrata Fórum azzal nem ért egyet, hogy teljesítünk egy európai uniós elvárást, és közben tönkreteszünk egy olyan ágazatot, amely jellegzetessége, ismert hírneve Magyarországnak - többek között a gyümölcspálinka-gyártó cégek.
Sajnos az ipari méretekben gyártott brandyk és whiskyk mint helyettesítő termékek, nagyon könnyen kiszorítják a gyümölcsalapanyagot igénylő valódi pálinkákat. Ez a helyzet, a végfogyasztó sajnos bizonyos kategóriánál mérlegel, és elfordul attól a terméktől, amelynek végtelenül, irreálisan magas lesz az ára. Ha az uniós elvárásokat maradéktalanul betartjuk, akkor a magyar gyümölcspálinkáknak irreálisan magas áruk lesz. Ennek még egy hátulütője van, a beszállítói oldal, az a mezőgazdasági oldal, amely a gyümölcsalapanyagot biztosítaná ezeknek a cégeknek.
Nagyon kérem a kormányt, hogy együttesen kezelje ezt a problémát, alapanyagkérdés oldaláról és a jövedéki adó esetleges emelésének oldaláról, hogy ez az ágazat ne menjen tönkre addigra, mire csatlakozunk esetlegesen az Unióhoz, mire teljes jogú tagok leszünk.
A bor-kérdéskör, a bor mint jövedéki termék. Nagyon meglepő most Francz képviselőnek a megnyilatkozása, ugyanis a tavaszi bortörvényváltozás kapcsán a mezőgazdasági bizottságban Orosz Sándor és az MSZP teljesen egyetértve a jövedéki adó bevezetése mellett érvelt, sőt azt mondta, hogy bizony lehet, hogy mi ezt nem mertük megtenni, de most teljes körrel támogatni fogjuk a bor jövedékivé válását, amikor is azon a bizottsági ülésen Glattfelder Bélával egy vitába keveredtek. Itt tetten érhető az a szándék, hogy hátulról támogatjuk, de amikor nyílt színre kerül, majd elmondjuk, hogy szegény gazdák, hát nektek ez nagyon rossz lesz, a VPOP fog titeket fenyegetni - tehát az üzenet kifelé az, hogy ez a kormány ellenetek irányul.
Megjegyzem, hogy ez a kormány tanulmányok és a Hegyközségi Nemzeti Tanács kérése és véleményezése alapján merte egyáltalán az indítványt megtenni. Ez azt jelenti, hogy a szőlő- és borágazatban tömörülők, annak a legmagasabb érdek-képviseleti szerve és szakmai szervezete, a hegyközségek által a hierarchia csúcsán a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa áll, ez 22 borvidéket tartalmaz, a 22 borvidékből 20 igennel szavazott a jövedéki adó bevezetésére, 2 nemmel. A Hegyközségi Nemzeti Tanács ajánlásainak 80 százaléka bekerült a jövedéki adó témakörébe, szinte néhol szóról szóra, 20 százaléka nem került be. Vannak benne jogos kritikák a hegyközség részéről, amelyekről mi is úgy érezzük, hogy felvállalható, ezért módosító indítvánnyal megpróbáljuk korrigálni ezeket a lehetséges változásokat.
Én nagyon kérem az ebben érintetteket, hogy rémhírt ne terjesszenek, ismertessék meg mindenkivel a jövedéki kör lényegét, ami a borágazatra vonatkozik, hogy nem kell jövedéki adót fizetni az őstermelőnek, hogy egyszerűsített adóraktári helyzetben van, de bizony adminisztrációs pluszmunkája lesz, el kell ismerni. Az a kérdés, hogy végre egyszer rendet akarunk-e tenni vagy szándékunkban áll-e rendet tenni a kialakult kellemetlen borhamisítási piacon, mert a végcél - és ez közös cél kell hogy legyen ellenzéki és kormánypárti oldalon - valahol ez. Csak ennek a keretét kell úgy megtalálni, hogy ebbe ne haljon bele egyetlenegy őstermelő, egyetlenegy borászatban érdekelt cég sem.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
