FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ
FRANCZ REZSŐ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A beterjesztett adótörvények nagy meglepetést okoztak, miután a köztudatba az vésődött be és a választási program nagy ígérete volt a 2000-re meghirdetett adóreform. Az adóreformból ugyan nem lett semmi, én egyrészt nagyon együttérzek a kormánypártok képviselőivel, mivel most kerültek szembe azzal a helyzettel, hogy a kiadásoknak a megfelelő fedezetet, ellentételt biztosítani kell. A korábbi kiadási ígéretek következtében kénytelenek valamiképpen ezt a fedezetet előteremteni.
A sok csűrés-csavarásnak az lett a vége, hogy legjobb, ha marad a régi adószabályrendszer, és ezzel úgy a választási ígéretek, mint a kormányprogramban lefektetett adóegyszerűsítés, nyilvántartási rendszer egyszerűsítése is elmarad. Nyilvánvaló, hogy az inflációból, illetve a keresetek növekedéséből következő személyi jövedelemadó-sávok változatlanul hagyása mellett a bevételi többlet biztosított.
Nagy meglepetést keltett - már mások is érintették - a boradó, a 250 liter/fős határral. Ez teljesen új dolog, és már látom lelki szemeimmel, amint a fináncok kajtatják a borosgazdák pincéit. Ezzel sikerült új adónemet bevezetni, bár nem hiszem, hogy ez olyan népszerű lesz a bortermelők között.
(9.20)
Annál is inkább, mert egy öttagú család esetében már 250 liter/fő sem érvényes, hiszen 1000 literben maximálja a törvényjavaslat az egy család által jövedékiadó-mentesen használható, illetve előállítható bormennyiséget. És urambocsá!, ha valaki, mondjuk, lakodalomra készül, akkor ez közel sem elég!
Nagyon sok olyan dolog van, ami a korábbi várakozásokkal ellentétben nem adókönnyítést, hanem adóterhelés-növekedést jelent. Nagyon nehéz elfogadni, és tényleg - a korábban is emlegetett Bokros-programhoz hasonlóan - a kiadások finanszírozását a 45 napos áfa-visszatérítés egyértelműen a vállalkozó rétegre teszi, növeli azok terheit. Nagyon nehéz tudomásul venni azt a pavlovi beidegződést, ami adott esetben Bokros nevének említésekor a tisztelt kormánypártok soraiból mint kórus felhangzik. Annál is inkább, mert ha az önök által, most az előttünk lévő törvény segédanyagaként kiadott táblázatokat és grafikonokat megnézik, akkor teljesen egyértelműen látni lehet, hogy az infláció letörése 1995-ben indult meg, nem most kezdődött, nem kizárólag ennek a kormányzatnak a törekvései következtében került az infláció 10 százalékpont köré. Nagyon jól lehet látni szintén az önök által kiadott mellékletekben, hogy az államháztartás hiánya, a fizetési mérleg javulása 1995-ben kezdődött, és igen markáns trenddel a kedvező irány felé tolódott el.
Nagyon meglepő, amikor a minap a miniszterelnök úr szájából is halljuk és a rendszeres szerdai - a múlt héten csütörtöki - rádiónyilatkozatában is, hogy nem itt tartana az ország abban az esetben, ha nem lenne ez az adósságteher. Kérem szépen, 1994-95-ben mi is ezzel néztünk szembe, ugyanis a költségvetés mind nagyobb hányadát emésztette fel az adósságszolgálat, nevezetesen ezen belül a kamatköltségek kiadásai! Ez azt jelentette, hogy a költségvetésben a kormány, a parlament mozgástere szűkül, mert a költségvetés mind nagyobb hányadát viszi el az adósságszolgálat. Pontosan ezért, nem dalolva, hanem a kényszernek engedve kerültek a Bokros-csomagban megfogalmazott szigorítások bevezetésre, de azok meghozták a maguk eredményét. Nagyon könnyű most azt mondani: "Ha nem lenne ez az adósságteher."
Mi valamennyien még ingyen tanultunk, hogy mást ne mondjak. Annak az oktatásnak a költségeit, azoknak a kiadásait és annak az államrendszernek a kiadásait kétségkívül viseljük mi is a mai napig, de ostoba feltételezés lenne azt gondolni, hogy ez önöket most az újdonság erejével lepte meg. Kár azt mondani, hogy nem tudták, meg ezt találták! A pénzügyminisztériumi államtitkár úrral, Varga Mihály úrral együtt ültünk a költségvetési bizottságban, váltakozó társakkal, Németh Zsolttal, és hadd ne soroljam. Ugyanazokat a papírokat kapták, mint mi! Mi most nem kapjuk ugyanazokat a papírokat, mint önök, mert mondjuk, a Nemzeti Bank havi jelentéseit az új kormány ideje óta ellenzéki képviselők nem kapják - hogy más kapja-e, arról nincs tudomásom, de ezt megtakarították. Nyilván így nehezebben is látunk bele a gazdaság mai általános helyzetébe - de önök kapták, önök tudták! Hallották maguk azt, hogy mondjuk, Mózes azon sopánkodott, hogyan kerültek a zsidók Egyiptomba? Nem, cselekedtek! Jobb lenne, ha maguk sem azon sopánkodnának, hogy mennyi az adósságállomány; ez egy tény, ez köztudott volt, amikor kormányra törekedtek, és tudták, hogy ezt a dolgot meg kell oldani! Nyilván tudták is, úgyhogy most kár visszamutogatni, inkább azt nézzük, hogy hogyan lehet előrehaladni és megteremteni a kiadások és azok fedezetének előteremtéséhez szükséges harmonikus egységet.
Elvitathatatlan, hogy az adókkal és a támogatások rendszerével képes a kormány ösztönözni a vállalkozókat, az adóalanyokat, a kormány által elvárt helyes magatartást.
A kormányprogram ígéretei között szerepelt az agrárium szerkezetének korszerűsítése. Ezt a szót gyakran lehet hallani, de hogy ez alatt mit értenek, az viszont számunkra mind a mai napig rejtély maradt, annál is inkább, mert a sokat emlegetett agrárprogram elméletileg létezik, pár változata nekem is megvan, bár ez idáig nem emelkedett kormányhatározat rangjára. Elméletileg tehát létezik, gyakorlatilag ennek a kivitelezése ismeretlen, hogy egy céltudatos tevékenység ez irányba hat-e; nincs agrárstratégia. Ezzel szemben ezek az adótörvények is azt támasztják alá, hogy az agráriumnak hihetetlen nagy terhei vannak.
A kormány magának tudja be az infláció csökkentésében elért eredményeket, hogy az infláció 10 százalék körüli, remélhetőleg alatti. Ezen belül a fogyasztói kosár egyharmadát kitevő élelmiszerek ez évi átlagos árszínvonal-emelkedése 2,1 százalék. Ha 9,4 százalék az átlaginfláció és ezen belül az egyharmad 2,1 százalék, akkor könnyű elképzelni, hogy vannak jelentős tételek, amelyek a 9,4 százalékot meghaladják. Ha a kormánynak van köze a 9,4 százalékos átlaginflációhoz, akkor van köze ahhoz is, hogy ezen belül az élelmiszer-árucsoportban 2,5 százalék az átlagos árszínvonal növekedése, és ezen belül a termelői árak csökkenése több mint 10 százalékpont. Ezen belül az élőállatok felvásárlása és azon belül a sertésárcsökkenés 35 százalékpont.
Ha a kormány tehet az inflációról, akkor a kormány tehet az élelmiszertermelők ellehetetlenüléséről is. Erre vonatkozóan segítséget kérnek, és mivel azt ígérték annak idején - nevezetesen a miniszterelnök úr -, hogy a polgárokkal együtt kívánnak kormányozni, akkor ezek után felmerül a kérdés, hogy a paraszt polgárnak számít-e. Ha igen, akkor tessék annak az érdekeit is figyelembe venni.
Nyilvánvalóan nagy vita lesz majd a költségvetésben a Torgyán úr által kért 413 milliárd forintról. Az igény nem megalapozatlan; az már más kérdés, hogy ennek a felhasználására mit terveznek, és mennyire lehet ezt okos érvekkel alátámasztani és megnyerni hozzá a tisztelt Házat. De erre nagyon nagy szükség lenne, mert nemcsak az V. kerület, nemcsak a nagyvárosi élelmiszer-vásárlók érdekeit kellene figyelembe venni, hanem annak azt az egyre szűkülő rétegét is, amely ezt megtermeli.
Soha nem volt még ilyen alacsony a mező-, erdő-, vadgazdálkodásban foglalkoztatottak száma, mint ma. A legutóbbi statisztikák szerint mindössze 144 ezer ember áll itt alkalmazásban, de teljesen más a megvilágítás, ha azt a statisztikai adatot nézzük, hogy hány embernek van kapcsolata valamilyen formában a mezőgazdasággal, kik azok, akik évente legalább 90 órát foglalkoznak az agráriummal: ez megközelíti a 1,5 millió főt. Az már megint más dolog, hogy ebből mindössze 144 ezren regisztráltatták magukat mint mezőgazdasági vállalkozót, mezőgazdasági termelőt. A kormány azt ígérte, hogy egységes nyilvántartási rendszert dolgoz ki és vezet be. Erre igen nagy szükség lenne, ezt mi annak idején a kormányprogram meghirdetésekor, tárgyalásakor is támogattuk.
Arra kérem a tisztelt kormánypártiakat, hogy időnként olvassák a saját választási programjukat és a kormányprogramjukat, és annak megfelelően támogassák az adótörvényeket is - mert mást ígértek, mint amit most tesznek.
Köszönöm megtisztelő bizalmukat. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
