GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnöknő! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A jövedéki törvény tervezett módosításáról szeretnék beszélni. A jövedéki törvény 1998 elején lépett életbe, és amikor ezt az előző Országgyűlés megalkotta, döntően két szempontot tartott szem előtt; egyrészt az adóbevételek biztonságos beszedéséhez fűződő állami érdeket, másrészt pedig Magyarország jogrendszerének az Európai Unió jogrendszeréhez való igazítását, harmonizálást. Bár a jövedéki törvény bevezetését sok ellentmondás is övezte - hiszen például a kisebb sörfőzdék, bérfőző üzemek gyakran nem tudták teljesíteni a szigorúbb feltételeket -, mégis visszatekintve a jövedéki törvény eddigi hatásaira megállapítható, hogy az eredeti célkitűzések alapvetően teljesültek, mi több, várakozáson felül teljesültek.
Először is elmondhatjuk, hogy Magyarország joggal büszkélkedhet azzal, hogy az összes európai uniós tagjelölt ország közül Magyarország az egyetlen, amelynek olyan jövedéki rendszere van, amely már jelentős elemeit tekintve megegyezik az Európai Unióéval. Másrészt pedig az elmúlt évben, 1998-ban a jövedéki adók beszedésében jelentős javulás következett be: összességében az előző évihez képest mintegy 60 milliárd forinttal nőttek az állami bevételek, és ha eltekintünk az áremelkedések ütemétől, illetve a fogyasztás növekedésétől - amelyek nyilvánvalóan a bevételek növekedésének irányába hatottak -, akkor is mintegy 30 milliárd forintnyi olyan adóbevétel-növekedésről beszélhetünk, amely kifejezetten a jövedéki adó bevezetésének, illetve a jövedéki adózási fegyelem megszilárdulásának köszönhető. Mindez összesen azt jelenti, hogy az 1998-ra tervezett bevételeket 11 százalékkal tudta tavaly az adóhatóság, illetve a VPOP túlteljesíteni.
A jövedéki adónak köszönhetően Magyarországon gyakorlatilag megszűnt a kőolajtermékekkel való visszaélés gyakorlata, pedig tudjuk, hogy az olajmaffia működése ezen a területen mennyire virulens, élénk volt, és milyen nagy mértékben járultak hozzá a hazai szervezett alvilág kiépüléséhez az olajtermékek körében elkövethető bűncselekmények. A most tárgyalt törvénytervezet célja az, hogy a jövedéki termékek körében az adóbeszedéshez kapcsolódó fegyelmet még tovább javítsa, és még további állami bevételeket reméljen a feketegazdaság visszaszorításához.
Mindig fontos kérdés, hogy milyen mértékű adóemelkedéssel számolunk a következő évi törvénynél. Itt általában 7 százalékos adóemelés történik, kivéve néhány területet. Ilyen például a dohány, amelynél a kormány két javaslatot is tesz: egyrészt azt javasolja, hogy a jövő évben 15 százalékkal emeljük az adó mértékét, majd egy másik javaslatban azt célozza, hogy ezt az év közben egy újabb 15 százalékos adóemelés kövesse. Itt a magasabb adóemelésnek az az oka, hogy Magyarország nem érte még el azt az adószintet a dohánytermékek esetében, amelyet az Európai Unió minimális adószintként a tagok számára előír, Magyarország pedig ezen a területen egészségügyi, illetve adóbevételi szempontokra tekintettel nem kér derogációt, tehát itt fokozott mértékű adóemelésre van szükség. Az Országgyűlés felelőssége eldönteni, hogy melyik változatot támogatja.
A másik fontos eltérés, hogy a pálinkák esetében is magasabb mértékű adóemelésre kerül sor. Ennek az az oka, hogy Magyarország ezen a területen sem érte el a kötelezően előírt adómértéket, és itt egy olyan jelenség is megfigyelhető, hogy a kommersz pálinkák, illetve a különböző whiskyk adómértéke és a gyümölcspálinkák, illetve a borpárlatok adómértéke közötti különbség fokozatosan szűkül. Ez azért fontos, mert az Európai Unióban ezekre a termékekre majd csak egy egységes adókulcsot alkalmazhatunk; jelenleg még többfajta adókulcsot alkalmazunk. A magyar kormány célkitűzése az, ami megjelenik ebbe a törvényjavaslatban is: az Európai Unióba való belépésünkig bezárólag a lehető leglassabb ütemben csökkentse ezt a különbséget. Azonban fontos megjegyezni, hogy nemzetközi oldalról a magyar kormányt rendkívül jelentős mértékű diplomáciai nyomás éri amiatt, hogy az adókulcsok különbözetét ennél gyorsabb mértékben csökkentse.
A törvénytervezet fontos változást tartalmaz a tekintetben, hogy jövő év augusztus 1-jétől a bor teljes egészében a jövedéki törvény hatálya alá kerül. Szeretném ebben az ügyben előzetesen is megköszönni a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának, a Pénzügyminisztériumnak, illetve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak azt a szakmai együttműködést, amelynek eredményeképpen ez a törvénytervezet kialakult, és szeretném azon képviselőtársaimnak is megköszönni, akik a törvénytervezet megalkotását megelőzően politikai egyeztetéseken mind az ellenzéki, mind a kormánypárti oldalról támogatták ennek a törvényjavaslatnak a megfogalmazását.
(11.00)
A törvényjavaslat ugyanis e tekintetben nem előzmények nélkül való, hiszen 1998-ban, amikor hatályba lépett a jövedéki törvény, akkor a bor volt az egyetlenegy olyan szeszesital, amelyik nem került a jövedéki törvény hatálya alá, szemben azzal, hogy például az Európai Unióban a bor is a jövedéki törvény hatálya alá tartozik. Ez akkor jó döntésnek tűnt, hiszen ennek hatására a bortermelők kedvezőbb körülmények között folytathatták jövedelemtermelő tevékenységüket, illetve általában gazdálkodásukat.
Azonban sajnos az lett a következménye ennek a döntésnek, hogy mivel a bor a fogyasztási adó hatálya alatt maradt, és ott az adózási szabályok közel sem olyan szigorúak, mint például a jövedéki törvény hatálya alatti termékekre, ezért a borra vonatkozóan a feketegazdaság óriási tért nyert. Például maguk a borosgazdák említik fel sokszor, hogy mivel Magyarországon a jövedéki törvény hatálybalépése miatt például az olajszőkítés lehetősége beszűkült, ezért azok, akik korábban tartályaikkal olajszőkítéssel foglalkoztak, a borhamisításra, a műborgyártásra tértek át. Ennek következtében elképesztő mértékben megnövekedett a forgalomba hozott műborok mennyisége. Gondolom, mindannyian találkoztunk különböző piacokon, közterületeken árult, olyan bornak nevezett lőrével, amely - ahogy mondani szokták - legfeljebb a tévéből látta a szőlőt. Sajnos, előfordult egy mérgezési eset is.
Összességében véve a Pénzügyminisztérium számításai szerint ez az adóelkerülő és hamisító magatartás a magyar államnak mintegy ötmilliárd forintnyi kárt okozott. De ennél lényegesen nagyobb az a kár, amit maguknak a borosgazdáknak okoztak a hamisítók azáltal, hogy a bor, illetve a szőlő ára hihetetlen mélypontra zuhant, és most már lassan ott tartunk, hogy a krumpli drágább lesz a szőlőnél. Ennek éppen ez az egyik legfőbb oka, hogy míg szőlőből meglehetősen drágán lehet csak bort előállítani, addig a valódi borral versenyző hamisított műbor ára - legalábbis a termelőnél, illetve a hamisítónál - 30-40 forintra jön ki, amit mintegy 60-70-80 forintért adnak el a fogyasztónak, ez valami olyan alacsony ár, amivel egyetlenegy tisztességes valódibor-termelő sem tud versenyezni.
Ha ezt a gyakorlatot nem tudjuk megszüntetni, fennáll a veszélye annak, hogy a magyar bor nemzetközi hírneve előbb-utóbb rendkívül nagy mértékben csorbát fog szenvedni, ami mindannyiunk számára rendkívül kellemetlen lenne, hiszen a bor jelentős exportcikkünk, egy olyan termék, amelyre joggal kellene hogy büszkék legyünk.
Úgy gondolom tehát, hogy mindannyiunk érdeke, hogy a borhamisításnak, a műborgyártásnak végre véget tudjunk vetni. Sok lehetőséget megvizsgáltunk, és végül arra a következtetésre jutottunk, hogy a legmegfelelőbb mód, ha a bor végre a jövedéki törvény hatálya alá kerül. Meg kell jegyeznem, hogy az Európai Unióban a bor a jövedéki törvények hatálya alá tartozó termék, kötelezően, még akkor is, ha a borra nem vetnek ki jövedéki adót. Ez egy logikus rendszer, éppen azt szolgálja, hogy ne legyen egyetlenegy olyan termék sem, amelyre kevésbé szigorú szabályok érvényesek, kevésbé szigorú szankciók vonatkoznak, amelyek kifejezetten mintegy ösztönzik a hamisítást.
Úgy gondolom, hogy a bor jövedéki termékkörbe sorolása jó a bortermelőknek, hiszen a hamisítás, a műborgyártás megszüntetésével kutatóintézeti számítások szerint a szőlő, illetve a bor felvásárlási ára 20 százalékot meghaladó mértékben emelkedhet.
Európai uniós csatlakozásunkkor mindenképpen be kellene vezetni ezt a rendszert. Ha most lépjük meg ezt a szükséges lépést, akkor termelőink EU-tagságunk előtt megismerhetik a jövedéki rendszert, és az Európai Unióba már e tekintetben is felkészülten, a kihívásoknak megfelelni képesen tudnak majd belépni.
Végezetül, mivel tulajdonképpen itt egy adócsökkentésről is szó van, ez jó a fogyasztónak is, hiszen amíg jelenleg a tisztességesen adózó termelőnek a nettó termelői ár 11 százalékát kell befizetnie, addig a jövőben majd a tervezet szerint az adó mértéke 10 forint/liter lesz. Ez azt jelenti, hogy a borok túlnyomó többségénél, különösképpen a minőségi borok esetében ez egy valódi adócsökkentést jelent, néha meglehetősen nagy mértékűt, és csak nagyon kevés olyan mennyiségű bor van, amely esetében ez egy egész csekély mértékű adóemelést jelentene. Azonban nyilvánvaló, hogy a termelői árak emelkedése ezt a csekély mértékű adóemelkedést bőségesen kompenzálná.
Arról is kell néhány mondatot szólni, hogy vajon indokolt-e ezt az adómértéket csökkenteni, van-e erre vonatkozó javaslat. Azt hiszem, hogy hosszú távon lehetséges az adó mértékének a csökkentése, most mégsem ajánlható. Azért nem ajánlható, mert a jövedéki törvényben a szankciók egy része az elcsalt adó mennyiségéhez kapcsolódik. Ha csökkentjük az adó mértékét, akkor a szankciókat is nagymértékben csökkentenünk kell, ebből kifolyólag a hamisításnak nehezebben tudnánk gátat vetni.
Ezért én úgy vélem, hogy helyes most ezzel az egyébként adócsökkentést jelentő adómértékkel elindulnunk, és ha a borpiacon a rend és a fegyelem helyreállt, a hamisítások, a műborgyártás megszűnt, abban az esetben közelíthetjük a magyar adószintet az Európai Unió bortermelő országainak nulla kulcsos szintjéhez. De csak akkor, ha a fegyelem már helyreállt, addig ugyanis a szankcionálás lehetőségét veszítenénk el.
A másik vitatott kérdés, amiről itt szó volt, hogy vajon milyen mértékben érinti ez a kistermelőket. Nos, úgy fogalmaztuk meg a törvényjavaslatot, hogy a kisebb bortermelőket, pontosabban a kisebb szőlőtermelőket ez a javaslat a lehető legkisebb mértékben érinti csupán. Azt lehet mondani, hogy az érintettségük annyi, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy majd ha tagok leszünk az Európai Unióban, részt tudjanak venni a szőlő- és borpiac szabályozásában, így tehát az Európai Unióban támogatásokhoz tudjanak jutni. Ezen nem megy túl a rendszer a kistermelők esetében.
A nagyobb termelők esetében egyszerűsített adóraktár bevezetésére ad lehetőséget, míg az ezer hektolitert meghaladó termelésű bort értékesítő termelők azok, akik teljes egészében a jövedéki rendszerbe kerülnek.
A kistermelők kedvezménye, hogy a saját maguk által elfogyasztott bor nem tartozik az adó hatálya alá: családonként, háztartásonként legfeljebb ezer liter, illetve fejenként 250 liter. Vitatható, hogy ez a mennyiség elég vagy sem. Én ezt egy egészen apró részletkérdésnek tartom, egy olyan kérdésnek, amelyről szerintem nem érdemes túlságosan éles vitákat folytatni, aligha hiszem, hogy ez a kérdés lenne az, ami miatt ennek az ügynek a tárgyalása során egymással szembe kellene fordulnunk.
Végezetül, mivel az idő meglehetősen rövid, azt szeretném elmondani önöknek, hogy a kormányzat és a Fidesz frakciója is teljes egészében nyitott azok iránt a módosító javaslatok iránt, amelyek könnyebbé, egyszerűbbé és átláthatóbbá kívánják tenni a bor jövedéki adóraktári rendszerbe vonását, amelyek a kistermelők érdekét szolgálják. Azonban nem vagyunk nyitottak olyan javaslatok iránt, amelyek a műborgyártás és a hamisítás lehetőségeinek fenntartására adnának lehetőséget.
Úgy tapasztalom, hogy az eddigi tárgyalások és egyeztetések, amelyeket az ellenzékkel, illetve a többi kormánypárttal folytattunk, ebbe az irányba hatnak, és ezért köszönöm azokat a támogatásokat, amit eddig a törvénytervezettel kapcsolatban előadtak.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
