KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Egeret vajúdtak a hegyek, és abból is a gyengébb fajtát. Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr mint előterjesztő bizonyára egyetért abban, hogy ez az előterjesztés nem sorolható a legsikeresebb törvényalkotási termékek közé. A negatív minősítésnek tartalmi, szerkezeti, stiláris, adatkezelési okai is vannak.
Politikai döntéssel kiüresített javaslat került késve a képviselők asztalára. Késve, mert bár júniusban még hároméves adóreformról folyt a vita, de az 1501. számú törvényjavaslatot két hete kaptuk kézhez, egy hete kaptunk költségvetési sarokszámokat tartalmazó kiegészítő anyagot, és csak a hét végi postával kaptuk meg azt az egybeszerkesztett kötetet, amely a hatástanulmányokat is tartalmazta, azt viszont fogyatékosan, hiszen a megszokott, dinamikus számításokat, úgy gondolom, nem véletlenül teljesen mellőzte. Ehelyett kaptunk egy kisebb választási programot, "A kormány állásfoglalása az adó- és járuléktörvények változtatásához" címmel.
Tisztelt kormányzó Frakció! Tudomásul kellene venni, hogy most már nem választási programot, nem ígéretek halmazát kell előterjeszteni törvényalkotás címén, hanem megfontolt koncepción alapuló gazdaságpolitikai lépéseket, ezek törvényhozási vonzatait, és ha lehet, úgy, hogy ezek legalább beszélő viszonyban legyenek a valósággal.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Van a törvényjavaslatnak néhány olyan pontja, amely támogatható. Egyrészt az egyéni vállalkozó halála esetén a vállalkozás folytatását elősegítő szabályozási pontok, másrészt a társaságok jogutódlásával összefüggő pontok, harmadrészt az óvatosan kiterjesztett átalányadózás. De nagyon sok a negatívum!
Az érdekképviseletek által is kritizált szigorító javaslatokból az az általánosító vélekedés és sommás vélemény világlik ki, hogy a vállalkozók általában megsértik a törvényeket, és ezért arra kell a szabályozásnak koncentrálni, hogy ezeket a törvénysértő vállalkozókat hogyan lehet a jog előírásaival kordában tartani. Úgy gondolom, ez nem mehet így sokáig.
Tételesen vizsgálva a kérdéseket: korábban a bruttó árbevétel 4 millió forintos összegében volt megjelölve az éves adóbevallás benyújtására kötelezettek köre. Most ez a nettó 8 millió forintban került meghatározásra, azaz 2,6-szeresére nőtt ez a határ. Ez viszont azzal függ össze, hogy az éves adóbevallást benyújtók esetleges áfa-visszaigénylési követeléseit - azaz a fejlesztéseket terhelő áfát - csak a következő évben tudják benyújtani. Ez a kezdő kisvállalkozó számára rendkívül kedvezőtlen fejlemény. Ugyancsak ilyen az az előírás, amely a tevékenységét folytató, árbevétellel rendelkező, de jelentős fejlesztést végrehajtó vállalkozó visszaigénylését is megnehezíti.
Különösen érthetetlen az a bürokratikus előírás, amely a havi bevallásra kötelezett adóalany esetén tárgyéven belül legalább egymást követő három hónapban negatív egyenleget ír elő a visszaigénylés feltételeként.
Az állam szerepének túlértékelésére vezethető vissza, hogy a tervezet szerint a veszteséges vállalkozás felszámolása során csak korlátozottan igényelhető vissza a forgalmi adó. Ez abból a feltételezésből indul ki, hogy a gazdasági vállalkozások között nem lehet masszívan sikertelen, veszteséges vállalkozás, ahol a felszámolás során az esetleges forgalmiadó-visszatérítés növelheti az egyéb hitelezők megtérüléseit. Nem tehát a felszámolás alá került adóssal szemben lép fel az állam, hanem hitelezőtársai rovására hozza magát kedvezőbb helyzetbe.
Ezzel az államnak tulajdonított különleges szerep tükröződésével találkozhatunk a csődtörvény tervezett változtatása során is. A tervezett módosítás az államháztartás valamennyi rendszerét megillető követeléseket kiveszi a csődeljárás költségei fedezésére előírt 1 százalékos letéti kötelezettség hatálya alól. Ez látszólag a költségvetést jogosan kímélő módszer, a valóság azonban az, hogy ettől a felszámolás költségei nem lesznek kisebbek, csak az állam e költségek fedezése alól kibújva a terheket a többi hitelezőre hárítja át.
Mostanában sokat foglalkoztunk a természeti károkkal, a tragédiák következményeivel. Ez a csődeljárási módosítás és az áfarendszerek előzőekben említett változtatása, valamint a biztosítási adó bevezetése ahhoz hasonlítható, mintha az állam az őt ért károkat is a többi károsulttal akarná megfizettetni.
Nem állhatom meg, hogy néhány mondat erejéig ne foglalkozzam a személyi jövedelemadó-rendszer változásaival, pontosabban mondva: változatlanságával. Az szja-rendszerben az adósságok változatlansága azt eredményezi, hogy az 1999-es 20,5 százalékos átlagos adóterhelés 21,7 százalékra nő, rontva a magyar élőmunka és a magyar export versenyképességét.
Önmagában a gyermekek után járó adókedvezmény 30 százalékos növekedése pozitív fejlemény. Valójában azonban az igazán rossz helyzetben lévők pozíciója szempontjából ez egyáltalán nem jelent előrelépést. 1999-ben egy egykeresős, háromgyerekes családban legalább 510 ezer forint bérjövedelem kellett a gyermekkedvezmény igénybevételéhez, 2000-ben a megnövelt kedvezményt 615 ezer forint éves bérjövedelemmel lehet elérni, ami közel 20 százalékos béremelési igényt jelent. A kormány 2000-re 8,5 százalékos keresetemelkedéssel számol, ezért megállapítható, hogy a gyermekkedvezményt érvényesíteni tudók aránya jelentős mértékben nőni fog.
A KSH ez évi I-V. havi adataiból megállapítható, hogy a fizikai foglalkozásúak körében a kereset a vizsgált 13 nemzetgazdasági ágból 7 esetben nem éri el azt az átlagos jövedelmi szintet, ami igénybe vehetővé tenné ezt a háromgyermekes kedvezményt.
(11.50)
Ez azt jelenti, hogy a fizikai foglalkozásúak többsége Magyarországon nincs abban a helyzetben, hogy elérje ezeket a kedvezményeket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Egy utolsó gondolatmenet: egyáltalán nem szűk körről van szó tehát, egyáltalában nem lehet bagatellizálni ezt a kérdést, egyáltalában nem biztos, hogy a képviselői jövedelmek szintjén kell meghatározni az adókedvezmény igénybevételi lehetőségét.
Churchill idézetével kezdődött...
