KISS ANDOR
KISS ANDOR
KISS ANDOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz így már ötödik-hatodikként felszólalni - nekünk sajnos mindig ez a sorsunk -, mert az előttem szóló képviselőtársaim a poénok nagy részét lelövik, de remélem, hogy még én is tartogatok egy-két újat.
A magam részéről ezt a valóban rövid törvényjavaslatot úgy fogalmaztam meg, hogy talán a régi szocialista árszabályozás utolsó kövülete fog ezzel megszűnni. Bár még én sem tartozom az idősebb generációhoz, de gyermekkorinál nagyobb korombeli emlékeimből élnek ezek a kőolajár-robbanással kapcsolatos akkori árszabályozások, hogy öt évig, tíz évig lebegtetjük, nem gyűrűzik be az országba, mi ezt kivédjük. Azt hiszem, hogy valahogy ez az eddigi árszabályozás ennek a maradványa lehetett. Úgyhogy a magunk részéről is mindenképpen üdvözölni tudjuk azt, hogy ez így most megszűnik.
A szakmai érveket az előttem szóló képviselőtársaim, illetve az államtitkár úr bőségesen ecsetelgette. A magam részéről az európai uniós csatlakozást ebben az esetben kiemelném azért is, mert ez a törvénymódosítás egy kicsit elébe megy az európai uniós csatlakozásnak, tehát nem a várható időpontban zúdítja majd rá a magyar társadalomra az akkor érvénybe lépő árszabályozást. A pártunk álláspontjával ez teljes mértékben egybeesik. Mi mindig azt hangsúlyozzuk, hogy az Európai Unióba nekünk felkészülten kell mennünk, hogy annak esetleges káros hatásait előtte ki tudjuk védeni.
Azt az elvet, hogy az ár tartalmaz bizonyos beruházási költségeket, mindenképpen fontosnak és kiemelendőnek tartom. Sajnos más közműszolgáltatásoknál a beruházásokat nem nagyon tartalmazzák az árak - értem ezen elsősorban a víz- és csatornadíjakat -, ahol szintén célszerű lenne bizonyos mértékű beruházási költségeket vagy újraberuházási-felújítási költségeket képezni. Ezt sajnos nem mindenütt teszik meg, így azt, hogy itt az árba bekerül ez a hányad, mindenképpen pozitívumnak értékeljük.
A törvényjavaslat egyik szakaszában megfogalmazódik az, hogy egységes árszabályozás irányába törekedjen az árképzés, hogy ne legyenek különféle csoportoknak különféle árak meghatározva. Ezt mindenképpen üdvözlendőnek tartom, kiegészítve azzal, hogy nem ártana, ha a különböző típusú energiahordozók ára egy kicsit harmonizáltabb lenne, mert ezzel elkerülhető az, hogy az országunk valamilyen egyféle energiafüggőségbe kerül.
Bár ez nem a kormány energiaprogramjának a vitája, de az előttem szóló képviselők is megemlítették, hogy az országnak mindenképpen valamilyen több lábon álló energiapolitikát kell követnie. A magam részéről úgy érzem, hogy az utóbbi időben ez az energiapolitika túlságosan is eltolódott a földgáz irányába.
Nyilvánvalóan más energiahordozókat is figyelembe kellene venni valamilyen hasonló árképzéssel. Itt a gázolajat említeném meg. Nyugat-Európában a gázolajat nagymértékben használják fel földgáz helyett vagy földgázzal párhuzamosan az energiafelhasználásban.
Mint a környezetvédelmi bizottság tagja, nagyon nagy örömmel láttam, hogy az árába a környezetvédelmi költségek is beállításra kerülnek. A bizottság gyakran szokta bírálni a Gazdasági Minisztériumot, hogy egy kicsit elhanyagolja a környezetvédelmet; azt hiszem, ez határozott pozitívuma ennek a törvényjavaslatnak.
A második rész a bányajáradék emelésével foglalkozik. Én, mint olyan képviselő, aki nem a gazdasági bizottság tagja, sajnálattal állapítom meg, hogy sem a törvényjavaslat indoklásában, sem máshol nem nagyon találtam adatot arra, hogy ez a bizonyos 6 százalékos bányajáradék-növekedés milyen alapon került be a törvényjavaslatba, miért éppen 6 százalék, miért nem 5,5 vagy 6,5 százalék. A magam részéről ezt egy kicsit ilyen házszám jellegűnek tartom, bizonyára a minisztérium ennek gondosan utánanézett és kikalkulálta, ugyancsak az áremelkedési hatását. Ugyan a képviselőtársamtól már hallottam, hogy ez körülbelül 4 milliárd forinttal terhelné a földgázvásárlókat, ennek indoklását vagy kiszámítási módját szintén nem találtam meg a törvényjavaslat indoklásában. Ezt mindenképpen célszerűnek tartottam volna.
Az előttem szólók mindannyian elmondták, hogy valamilyen kompenzációra mindenképpen szükség lenne. Azt hiszem, hogy ez a 4 milliárd forint nem egy olyan nagy összeg, amelynek esetlegesen egy részének a kompenzálásán a kormány ne gondolkodhatna el.
Azt hiszem, itt az utolsó pontra kell még kitérnem. A törvényjavaslat utolsó paragrafusa egy határidőt tartalmaz, október 1-jét, amely az én szerény számításaim szerint a háromhetes ülésezési ciklusnál mindenképpen aggályosnak tekinthető. Ha bármelyik képviselőtársam egy módosító indítványt ad be vagy netalán bármelyiket támogatja is a kormány, akkor bizony ez a határidő nehezen lesz tartható. Kérem tehát a tisztelt államtitkár urat, hogy esetleg vizsgálja meg e határidő módosítását ebben a törvényjavaslatban.
Összegzésül még annyit mondanék, hogy a törvényjavaslat céljaival mindenképpen egyetértünk, azt támogatjuk. Kérjük a kormányt, hogy az esetleges kompenzációra valamilyen pénzösszeget különítsen el a költségvetésben.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Független Kisgazdapárt és a MIÉP padsoraiban.)
