SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvényjavaslat röviden arról szól, hogy a hazai kitermelésű földgáz árát, értékét - ez egyben azt is jelenti, hogy fogyasztói árát - hozzáigazítjuk a világpiacon kaphatóéhoz, és az így keletkező többletbevétel egy részét a kincstárhoz, a költségvetéshez irányítjuk, a másik részét pedig a Molnál megtartjuk. Ez nagyon röviden a lényege ennek a módosításnak. Szakmailag ez a dolog támogatható, négy érvet is fel tudok sorolni, hogy szakmailag miért gondolom ezt a törvénymódosítást helyesnek és megfelelőnek. Ugyanakkor mindjárt hozzáteszem, hogy egy sajátos helyzet miatt különösen meggondolandó politikailag, hogy most csillapítatlanul meglépjük-e azt, ami egyébként szakmailag szükséges és támogatható.
Miért gondolom azt, hogy szakmailag ez jó és indokolt törvényjavaslat? Először is: ha mi a hazai kitermelésű földgáz árát a világpiaci kitermelésűhöz alakítjuk, kétségtelen - ez itt elhangzott többször is -, hogy a hazai földgázkészlettel való takarékoskodás irányába megyünk el. Eddig volt a drága földgázimport, és volt az olcsó hazai kitermelés. Az árhatóság a Mol Részvénytársasága részére megszabott egy, az importnál olcsóbb viszonteladói árat, ami miatt a Molnál veszteség képződött. Hogy ezt a veszteséget minimalizálni tudja, a hazai olcsóbb kitermelésű földgáz kitermelését fokozta. Ez aztán azt eredményezte, hogy míg 1970-ben a felhasznált földgáz 95 százaléka volt hazai kitermelésű, addig napjainkra ez már csak 30 százalék. A hazai földgázkészletekkel való takarékoskodás közös nemzeti érdek, ezért támogatható ez a törvényjavaslat.
Másodszor - ez is elhangzott már -, a mai magyar energiamérlegben 40 százalékos súlyt képvisel a földgáz. Ez egészségtelen. Egészségtelen azért, mert jól tudjuk, hogy miközben a földgázfogyasztás ily mértékben növekszik, addig a hazai földgázkitermelés, a hazai földgázkincs meg rohamosan csökken. 1985-ben 7,5 milliárd köbméter volt a hazai kitermelés, mára ez csak 3,8 milliárd, miközben ugyanez időszakban az import 4 milliárd köbméterről 8,7 milliárd köbméterre jött fel. Ez egy abszolút egészségtelen helyzet, hiszen sérülékennyé teszi a magyar energiaellátást.
Harmadrészt: az energiastruktúránk, mármint az földgázenergia-felhasználásunk erősen szezonális jellegű lett, hiszen mára már a háztartások 60 százaléka használ földgázt, másképpen szólva, a hazai földgázfogyasztás 32 százalékát a háztartások fogyasztják, a háztartási fogyasztás pedig erőteljesen szezonális jellegű - télen sok kell, nyáron kevés. Ez azt jelenti, hogy a csúcs- és a völgymenet fogyasztása között hatszoros a különbség. Hogy ezt a hatszoros különbséget ki tudjuk egyenlíteni, pufferek kellenek, tárolókapacitások kellenek, azoknak a kiképzése viszont rendkívül drága. Mivel rendkívül drága, arra pénz kell, és ez a pénz nyilván abból képződne, hogy a hazai kitermelésű földgáz ára is igazodik a világpiacéhoz, azaz valamivel drágább lesz az eddigieknél.
Végül negyedik szakmai érvként azt hozom fel, hogy enélkül nincs gázpiaci liberalizáció, ami az energetikai politikánk fő prioritása. Enélkül marad a mostani monopolhelyzet, enélkül nincs verseny, nincs árleszorító verseny - majd a későbbiekben árleszorító hatás érvényesül, ugyanis a verseny árleszorító hatású -, és az EU gázipari irányelvekkel sem lennénk konformitásban. Röviden szólva úgy gondolom, hogy szakmailag elég hatásosan és elég bőségesen érvelhető az, hogy miért kellene vagy miért kell támogatni a kormány által elénk terjesztett törvényjavaslatot.
Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, a törvényjavaslat indoklásában a figyelmes olvasó kétszer is találkozhatott azzal a pluszérvvel, hogy azért kell mindezt a változtatást most bevezetni, mert most olyan alacsony az import ára, hogy ebben a pillanatban jelentené a legkisebb sokkot a hazai kitermelésű gázár világpiaci árszínvonalra történő átállítása, a fogyasztóknak most lenne a viszonylag a legkönnyebben megemészthető. Különféle számok hangzottak el, hogy ez jelenleg viszonylag milyen kis áldozatok árán lenne végrehajtható.
Ezt a törvényjavaslatot azonban a minisztérium nekünk, a parlamentnek három hónappal ezelőtt nyújtotta be, és a sors különös, furcsa fintora, hogy ezalatt a három hónap alatt rendkívül meglódult a világpiacon a kőolaj ára, és tudjuk, hogy a kőolaj árát - szinte mechanikus kapcsolatban van ez a két szénhidrogén-termék egymással - követi a földgázár. Így aztán az a különös helyzet állt elő, hogy az elénk tett törvénymódosítás fő érve, hogy most kell bevezetni, mert most nagyon alacsony a földgáz ára a világpiacon, és most nem okozna sokkot, a feje tetejére fordult, mert fantasztikus módon felmentek az árak. Itt van a mai zöld újság (A felszólaló felmutatja az újságot.), ez is foglalkozik vele, a figyelmes érdeklődő számára is hozzáférhető adatokat idézek: év elején, januárban 1 barrel kőolaj ára 9,69 dollár volt, szeptember első napján 20 dollár 6 cent, és most pedig már 22 dollár egy héttel később. Január 1-jétől számítottan tehát több mint a duplájára nőtt meg a kőolaj ára. A törvényjavaslat elénk májusban vagy június első napjaiban lett beterjesztve, ahhoz képest is már van egy több mint 30 százalékos áremelkedés. Nem igazán jó tehát most már az az érv, aktualitását vesztette az az érv, hogy ebben az időpillanatban kell feltétlenül bevezetni vagy érvényt adni ennek a törvénymódosításnak.
Szerintem most két dolgot lehet tenni. Az egyik, hogy a Magyar Energia Hivatal olyan árképletet dolgoz ki, amely ezt a most várható sokkos hatást megfelelően lecsillapítja és csökkenti. Tehát bevezetjük ugyan a törvényjavaslat által proponált dolgot, hogy a hazai kitermelésű árat a világpiaci árra állítjuk vagy azzal hozzuk konformitásba, de ugyanakkor bevezetünk egy olyan árképletet, ami csillapítja és csökkenti ennek a sokkoló hatását. Vagy van még egy lehetőség, talán ez sem kizárt teljesen: a minisztérium visszavonja vagy kiegészíti - egy kicsit gondosabban és egy kicsit más részletekre is ügyelve - ezt a törvényjavaslatot. Gondolom, ezt megteheti bármelyik kormánypárti képviselő útján, mármint a megfelelő módosítást.
(20.30)
Szóval én azt gondolom - a mai híreket és a kormányfői reagálást is figyelembe véve -, hogy az előttünk lévő törvényjavaslatban még jelentős változások várhatók, és ez indokolt. Meg kell mondanom, hogy indokolt, mert a törvényjavaslatnak nem a szakmaiságán kell változtatni, hanem arról kell megfelelően gondoskodni, hogy ez a szakmailag bármennyire indokolt törvényjavaslat politikailag eladható legyen, és feldolgozható legyen a magyar fogyasztóknak. Hát kíváncsian várom a fejleményeket...
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
