ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény, valamint a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosítását kezdeményező T/1446. számú törvényjavaslat elfogadását, ahogy azt az általános indoklás meg is jegyzi, az Európai Unióhoz történő csatlakozási szándékunk is indokolja, de természetesen egyáltalán nem csak az.
A javaslat tulajdonképpen két fő részből áll: a belföldön kitermelt földgáz értékének külpiaci árak figyelembevételével történő meghatározásának törvényi felhatalmazásából, illetve ezzel összefüggésben a bányajáradék mértékének megemeléséből a földgáz vonatkozásában.
A javaslat terjedelmét tekintve meglehetősen rövid, ezt már többen megállapítottuk, de hatását tekintve annál nagyobbnak nevezhető. A gázárképzés jelenlegi helyzetének jobb megismerése érdekében kicsit vissza kell mennünk az időben. Úgy gondolom, a földgázt nem kell bemutatni senkinek, már régóta a legfontosabb energiahordozónak számít Magyarországon. Csupán néhány tájékoztató adat: 2000-ben a várható hazai összfogyasztás 12,4 milliárd köbméter lesz, ennek a mennyiségnek 29 százalékát, azaz 3,6 milliárd köbmétert, adja a hazai termelés. Az importigényt gyakorlatilag teljes egészében az oroszországi szállítások fedezik.
Úgy hiszem, nem mondok újat azzal, ha kijelentem, hogy maga a földgáz, mint egy tiszta, környezetbarát, könnyen szállítható és mindezek miatt korszerű energiahordozó, valamint az ipari és főleg a lakossági földgázellátás, illetve a földgáz ára mindig a figyelem homlokterében állt, mondhatni, politikai kérdésnek számított. A földgáz áránál meg kell jegyezni azt, hogy fűtőértékre számítva a klasszikus energiahordozók közül a legolcsóbb ma Magyarországon, ennél tényleg - ahogy már mások is mondták - a lopott tűzifa olcsóbb csak. A gáz népszerűsége a mai napig nem csökkent; ahová a vezetékes földgáz nem jut vagy nem jutott el, ott számtalan ajánlattevő van tartályos PB-gáz telepítésére. Jelenleg a Mol Rt. biztosítja a teljes hazai gázellátást a gázszolgáltatók és ipari nagyfogyasztók kiszolgálásán keresztül, beleértve a dinamikusan növekvő lakossági téli csúcsigények teljes kielégítését is. Mindez a hazai termelés, az átvett földgázimport, a föld alatti gáztárolás és a távolsági szállítás maradéktalan összehangolását, valamint a mindezekhez szükséges sok tízmilliárdos beruházások megvalósítását igényli.
Az elmúlt években a termelői árak közel változatlanok maradtak, miközben az importbeszerzés költségei nagyban módosultak, a mostani, legutóbbi időszakot leszámítva lényegében nem emelkedtek. Mindezek következtében a Mol Rt. a teljes gázszektorban egy-két évvel ezelőtt sokmilliárdos veszteséget volt kénytelen elkönyvelni.
(20.10)
Ha a jelenleg viszonylag alacsony világpiaci gázár erős emelkedésnek indul, ha a magasabb ár tartós maradna, és ha az árképzés jelenlegi rendszerén nem változtatunk, az ország biztonságos gázellátása is veszélybe kerülhetne. Ugyanis veszteséges gazdálkodás mellett nehéz lenne finanszírozni a szükséges beruházásokat, megszerezni a biztonságos ellátáshoz szükséges kőolaj- és földgázkészleteket, diverzifikálni az energiabeszerzést, fenntartani a megfelelő színvonalú ellátást, fejleszteni a föld alatti gáztárolókat, amelyek teljes egészében a lakossági csúcsigényeket hivatottak kielégíteni.
A veszteségeknek a földgázárak jelenlegi képzése okozta megszüntetése, azaz az árak európai szintre való emelése nélkül teljes joggal nem várhatjuk el az ország legnagyobb vállalatától a hatékony működést, ugyanis a földgáz fogyasztóit nem a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaságnak kell dotálnia.
Ez az árrendszer amellett, hogy a fogyasztói fejlesztések vonatkozásában megtévesztő, nem ösztönöz a takarékosságra sem. A másik hátránya a sok közül, hogy a villamosenergia-termelés növekvő földgázfogyasztása miatt egy másik stratégiailag fontos szektor működésébe hozunk, illetve tartunk ott bizonytalansági tényezőket.
Mindezek előrebocsátásával nézzük részletesebben, hogy miért kell áttérni az import alapú gázárképzésre. A jelenlegi árképzés bevezetése a kilencvenes évek első felében érthető és egyszerűen alkalmazható volt, mert az ország átmenete a piacgazdaság felé minden területen jelentős terheket rótt a gazdaság szereplőire. A jelenlegi árképzés nem EU-konform, mivel a földgáz ára a tényleges importköltségek és a hazai földgáztermelési költségek alapján kevertáras rendszerre épül, amely keresztfinanszírozást tartalmaz.
A kevertáras árképzés leértékeli a hazai termelést és a hazai földgázvagyont, aránytalanságokat teremt az egyes energiahordozók között a földgázár alacsonyan tartásával. Nem ösztönzi a kutatást és a fejlesztést sem. A kettős árrendszer leértékeli a hazai földgázkészleteket, és túlzott kitermelésre ösztönöz. Ezért, míg a termelés 1993-ban meghaladta az 5 milliárd köbmétert, és az összes értékesítés fele hazai forrásból származott, 1999-re 3,3 milliárd köbméterre csökkent.
A kutatáshoz, az infrastruktúra fejlesztéséhez szükséges eredmény eléréséhez az ésszerűnél több hazai földgázt kell kitermelni, és ezt csak nyomott áron lehet értékesíteni. A mesterséges, a világpiaci energiatrendeket csak torzítottan követő földgázár hosszú távon megalapozatlan döntésekre készteti a lakosságot és a nagyfogyasztókat egyaránt. Magyarország energiafelhasználási szerkezete már ma is egyoldalúan a gázra épül. Többen mondták a holland példát, egyedül ott magasabb a földgáz ára a magyarországinál, azonban valóban az egyik legnagyobb földgáztermelőnek számít Európában.
Mindez Magyarország esetében veszélyes kiszolgáltatottságot jelent az orosz gázszállítások viszonylatában, mert mint azt az imént jeleztem, gyakorlatilag onnan hozzuk be az összes gázt, amelyet importálunk. Az EU gázdirektívájának elfogadása megindította a liberalizációs folyamatot, amelyben versenyáraknak kell működniük, így az importkövető árrendszerre való áttérés az ez irányba tett első lépésként értékelhető. Az EU-irányelvek a földgáz árképzésével kapcsolatban úgy rendelkeznek, hogy a hazai termelésű földgáz árát az importár figyelembevételével kell meghatározni. Erről tárgyalunk most.
Felsorolásszerűen vegyük sorra, hogy milyen hatásokkal jár az új árképzés. Az importár alapú gázárképzésre történő átállás depolitizálja az árképzést azáltal, hogy azt jórészt automatikussá teszi. Lezár egy átmeneti szakaszt, amikor a gazdasági rendszerváltásból fakadó terheket a gázpiac szereplői viselték, megnyitja az utat a liberalizált piac kialakítása felé. Az importár alapú árképzésre való áttérés megszünteti a hazai termelésű földgáz alulértékelését. Mérsékeli az energiahordozók közötti aránytalanságokat, és a fogyasztókat a mainál reálisabb beruházási döntések irányába orientálja, ösztönzi az energiatakarékosságot.
Van egyfajta üzenetértéke, miszerint Magyarország következetesen lép a nemzetközileg szokásos szabályozás irányába, ezzel megerősíti azt a gondolatot, hogy Magyarország biztonságos befektetési ország. A reális energiaár-rendszer kialakításával elősegíti az alternatív és megújuló energiaforrások kiaknázását. Az árképzés körüli bizonytalanságokat mérsékeli, azt kiszámíthatóbbá teszi, az inflációs várakozást csökkenti. A szabályozás bevezetéséből fakadó inflációs hatás a számítások szerint 0,6-0,8 százalékos lesz. Ezt azért fontos megjegyezni, mert az inflációt befolyásoló fő tényezők közül az egyik az energia, és mellette van még az élelmiszerár és a forint leértékelésének üteme.
A lakossági árak - szintén a számítások szerint - 2 forint alatt, 1 forint 80, 1 forint 90 fillért közt számíthatók, ami, nem tudom, mondható-e olyan mértékűnek, amely már szorosan generálná a nem fizetési és lopási hajlamot. Félek, hogy esetleg néhány fogyasztónál ez az utolsó csepp lenne már vagy lesz már a pohárban.
Elősegíti a hazai földgázvagyon stratégiai megőrzését, ezáltal támogatja a jövőbeni gázellátás biztonságát, mivel a hazai eredetű földgáz aránya évről évre csökken a termelési és kutatási költségek folyamatos növekedése mellett.
Az ellátás biztonságához szükséges feltételek megvalósítására fedezetet nyújt. Növeli a bányajáradék vetítési alapját és kulcsát, következésképpen az állami bevételeket - bányajáradék, társasági adó, áfa, osztalék -, ami forrást biztosíthatna a költségvetési törvényen keresztül a kompenzációra.
Balla képviselőtársam már említette, hogy a felértékelődés eredményeképpen egy változatlan gazdasági eredményt produkáló, de mérsékeltebb ütemű hazai gáztermelés lehetővé tenné, hogy az orosz partnertől vásárolt többlet-gázmennyiséget elhelyezzük a piacon, és a megkötött megállapodások alapján magyar árukkal ellentételezzük ennek az értékét.
Az előzőekben említett pozitív hatások elmaradásán túl az árszabályozás módosításának esetleges elmaradása negatív következményekkel járna. Ezek közül hármat mondanék. Az áttérés elhalasztása és minél későbbi bevezetése egyre nagyobb egyszeri áremeléssel járna, ami a 2000 utánra tervezett 5 százalékos inflációt figyelembe véve azzal ütközésben állna. A Mol Rt. nem lenne képes egyenrangú partnerként részt venni a liberalizált gázpiacon, és a cég stratégiai nemzeti cégként való szerepvállalása megkérdőjeleződne. Nem utolsósorban a források hiánya a hazai kutatás visszafogásához vezetne, és nem tenné lehetővé az egyoldalú importforrás-függőség mérséklését.
Röviden ezek voltak az előnyök és a hátrányok, de a törvénymódosító javaslatnak van egy másik fele is, amely abban foglalható össze, hogy a bányajáradék mértékét a földgáz esetében 50 százalékkal megemeljük, 12 százalékról 18 százalékra. Az importár alapú gázárképzés, valamint a bányajáradék emelésének szándéka a kormányzat részéről számomra érthető, ugyanakkor a még megbecsült, valóban alacsony inflációgerjesztő hatás és a kismértékű gázáremelkedés is azt mondatja velem, hogy ebből az éves szinten várható 4 milliárd forint költségvetési többletből vissza kellene csorgatni valamennyit az arra rászorulóknak.
A most tárgyalt törvénymódosítás elég kevés szakaszt nyit meg a hivatkozott törvényekben, amihez értelemszerűen nem lehet módosító javaslatot hozzákapcsolni, ezért majd a költségvetés tárgyalásakor kell megtalálnunk annak a részbeni kompenzációnak a módját, amelyet az imént említettem.
Szeretnék pár szót ejteni a gázszolgáltató vállalatokról, miután a lakossággal és az ipari fogyasztók egy részével ők állnak szerződéses viszonyban. A gazdasági bizottság ülésén egy gázszolgáltató vállalat vezérigazgatója szájából elhangzott az a részemről is osztott vélemény, miszerint az amúgy senkinek sem örömül szolgáló áremelkedés hatása a fogyasztókon túl természetesen náluk fog lecsapódni. Gondolok itt a lakossággal való kapcsolatok esetleg kedvezőtlen irányú megváltozására.
Különben ezek a cégek is nemcsak technológiájukat korszerűsítik folyamatosan, "gázosítják" a településeket, egyre több fogyasztót kötnek be a gázhálózatba, hanem munkavállalóik létszámát is drasztikusan csökkentették. Az előbbi társaságnál maradva az 1600 főből mára már mintegy 600 fő maradt csak.
Befejezésül annyit, hogy a Független Kisgazdapárt támogatja a törvényjavaslat elfogadását, ugyanakkor tudja azt is, hogy vannak, akiknek a várható áremelkedés nyomán még nagyobb terheket kell elviselniük.
(20.20)
Az ő érdekükben fogjuk javasolni az imént említett kompenzáció megadását.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
