BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egészen rövid leszek, alig fogok túllépni a kétperces reagálás időtartamán, de egy gondolatot szeretnék hozzátenni az elhangzottakhoz - na, azért a két percen egy picit túl fogok lépni...
Jó dolog persze, hogy itt mindenki egyetért azzal, milyen fontosak a kis- és középvállalkozások, és mindenki elmondhatja magáról, hogy ő ezt milyen régóta mondja. Én is valamikor '82-ben írtam erről először egy cikket, úgyhogy itt mindnyájan nagyon okosak vagyunk, már régóta.
(19.20)
Ugyanakkor az, hogy egy törvény, amelyet az Országgyűlés majdan elfogad, valójában egy jó szándékot fejezzen ki és ne tegyen egyebet, az nem jó dolog.
A jó szándékkal egyetértek, de ez a mai vita olyan volt, mintha a kormány, mondjuk, egy vállalkozáspolitikai irányelvet terjesztett volna az Országgyűlés elé, nem egy törvényjavaslatot.
Az sem baj, ha a kormány kifejezi a jó szándékát, készségét, és utána az Országgyűlés ehhez csatlakozik, csak ehhez nem kell törvényjavaslatot csinálni, ehhez elég lenne az a műfaj, hogy az illetékes miniszter politikai nyilatkozatot tesz az Országgyűlés előtt - amint demokratikus parlamentekben szokásos -, az országgyűlési képviselők az egyetértésüket meg észrevételeiket kifejtik, és akkor nem kellene törvényt alkotni. Tehát amikor azt olvassuk itt, hogy a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvényjavaslat, akkor nekem csak a "törvény" szóval kapcsolatban vannak aggályaim; ugyanis a törvénynek az a sajátossága, hogy szabályoz, tehát megmondja, hogy különböző szereplők mit tehetnek és mit nem tehetnek. Ez teszi a törvényt törvénnyé; ha ez nincs benne, akkor nem törvény, hanem csak deklaráció - és ez az, ami hiányzik. Elnézést kérek a hasonlatért, de ez olyan, mint az 1971-es ifjúsági törvény - talán még emlékeznek rá az idősebbek -, ami sok szépet tartalmazott arról, hogy pártunk és kormányunk mi mindent akar az ifjúságért, de ebből igazából nem következett semmi sem a kormányra, sem az ifjúságra.
Persze mondhatják azt, hogy nincs is itt mit szabályozni. Valójában van, ugyanis ez a javaslat arról szól, hogy a kormány a kis- és középvállalkozások fejlesztését szolgáló célelőirányzatból majd támogatja a kis- és középvállalkozásokat. Nos, ehhez nem kell törvény, hiszen a költségvetési törvénybe bele lehet rakni ezt a célelőirányzatot, és a kormány már el is költheti a kisvállalkozások fejlesztésére, és akkor mindenki boldog. Akkor persze nem lehetne deklarálni azt, hogy mennyire szeretjük a kis- és középvállalkozásokat, és nem lehetne kipipálni, hogy lám-lám, a kormányprogramnak ez a pontja már meg is valósult.
Tehát a gondom igazán az - azt hiszem, ebből már világos -, hogy a benyújtott törvényjavaslat nem szabályoz, nem köti meg a kormány kezét; márpedig egy törvénynek az a feladata, hogy megkösse a kormány kezét, hogy mire adhat pénzt és mire nem, milyen kondíciók között. A kisvállalkozók persze örülnek, legalábbis első ránézésre, ha a kormány, ha úgy tetszik, korlátlan felhatalmazást kap, hogy költségvetési pénzeket adjon különböző formában a kisvállalkozóknak; nekünk, országgyűlési képviselőknek azonban amellett, hogy örülünk annak, ha a kormány támogatja a kis- és középvállalkozókat, van egy másik szempontunk is: nevezetesen az, hogy mi az adófizetők pénzének őrei is vagyunk. Tehát nekünk az lenne a dolgunk, hogy a törvényjavaslatban szereplőknél szigorúbb kritériumokat szabjunk arra, hogy mire indokolt és szabad adni pénzt, és mire és milyen formák között nem szabad. Nekünk ez is a dolgunk.
A mindenkori kormány azt gondolja, hogy neki az a jó, ha teljesen szabad keze van, és az Országgyűlés feladata az, hogy ezt a szabadságot egy kicsit korlátozza; mert ugye egyfelől az a cél, hogy jusson pénz jó, remélhetőleg sikeres kisvállalkozásokra, de másfelől az is cél, hogy ne költsenek pénzt olyan vállalkozásokra, amelyek nagy valószínűséggel nem lesznek jók, sikeresek, és a közpénz elvész. Ez az, ami hiányzik ebből a javaslatból, valamivel ebben a tekintetben kellene gazdagítani ezt a törvényjavaslatot ahhoz, hogy ne csak a kis- és középvállalkozások támogatásáról szóljon, hanem valójában törvény is legyen.
Azt én most nem tudom rögtönözni, hogy milyen megoldásokat kellene ebbe beletenni, de gondoljuk csak végig, hogy mondjuk, a közbeszerzési törvény milyen rigorózus szabályrendet tartalmaz arra nézve, hogy hogyan szabad állami megrendeléseket elosztani, vagy a privatizációs törvény milyen sokféle szabályozást tartalmaz arra, hogy hogyan szabad állami vagyont eladni. Hasonló logika mentén kellene egy ilyen törvénynek azt szabályozni, hogy milyen feltételek között, hogyan szabad kisvállalkozások fejlesztésére állami pénzt adni, és ezzel a törvényjavaslat adós marad. Azt javaslom, hogy ha van rá képességünk, próbáljunk ezen változtatni, próbáljuk egy kicsit körülhatárolni a mindenkori kormány játékterét.
Az nekem nagyon rokonszenvesnek tűnik és az én korlátozott ismereteimmel is összhangban van, hogy éppen abból a megfontolásból, hogy a közpénzt még a kisvállalkozások körében sem szórják olyasmire, ami aztán nem lesz eredményes, ezért számos fejlett piacgazdaságban a kisvállalkozások támogatásánál kombinálni szokás a banki döntéshozatalt az állami döntéshozatallal. A banki döntéshozatalban érvényesül valami piaci jövedelmezőségi kritérium, az államiban pedig az a segítség, ami a normális banki feltételekhez képest kedvezőbb feltételeket biztosít a kiválasztott kisvállalkozások számára. Tudok arról, hogy például Hollandiában bizonyos időszakokban az egy alapelv volt, hogy csak banki közvetítéssel juthat az állami pénz kisvállalkozásokhoz, és nem a banki közvetítést megkerülve, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt szigorúan és következetesen kell ma Magyarországon érvényesíteni, ez további vizsgálatot igényel. De hogy valamiféle szabályozást azon kívül, hogy ad a törvény egy jó hosszú felsorolást, hogy mi mindenre lehet adni a pénzt - és módosító javaslatok még tovább fogják hosszabbítani ezt a felsorolást -, meg ad egy felsorolást, hogy ki mindenkinek lehet adni ezt a pénzt, de semmiféle érdemi szabályozást nem ad, ez szerintem a cél szempontjából nem szerencsés.
Ezért javaslom - és majd én is igyekszem módosító indítvánnyal ezen segíteni -, hogy valamilyen szabályozás kerüljön bele a törvényjavaslatba; akkor éri el majd igazán azt a célt, amitől a dologból törvény lesz.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)
