SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kezdetben volt a feje tetejére állított piramis, majd a rendszerváltás ezt a piramist a talpára állította. Nyilván senki előtt nem titok, hogy a vállalati struktúrák piramisára gondolok, hiszen a szocialista időszaknak, ha valami, akkor jellemzője volt a nagyvállalatok túlburjánzása, a nagy szocialista cégek túlsúlya, mondhatni a kizárólagossága, hiszen ebben az időben gyakorlatilag kis cégek, családias jellegű, méretű cégek nem léteztek. Ez egy igen egészségtelen gazdasági struktúra volt, nyilván vállalatgazdasági struktúra.
A rendszerváltás ezt a piramist a talpára állította, és azóta a rendszerváltást követő években nagyjából kialakult nálunk is ugyanaz vagy nagyon hasonló struktúra ahhoz, ami a nyugat-európai országokban, az EU-országokban van. Tehát rendben lévő és kívánatos az, hogy nálunk is most már a kis- és középvállalatok jelentik több mint 99 százalékát a létező cégeknek, és ezen belül is több mint 96 százalék jelenti az úgynevezett mikrocégeket. Ez egy természetes strukturálódás, és jó, hogy így van, jó hogy így alakult. Már elhangzott a felszólalások során, hogy ezek a kis- és középvállalatok mobilabbak, alkalmazkodóképesebbek, mint a nagyok, a kis szériájú termékek előállítása fajlagosan olcsóbb náluk, munkaerő-igényesebbek, vagyis több munkahelyet tudnak létesíteni, de emellett az sem utolsó szempont, hogy emberközelibbek, pszichésen közelebb állnak a dolgozókhoz, családiasabb a légkör, könnyebb az ott dolgozóknak dolgozni, alkalmazkodni.
Jó, hogy ez így alakult, ugyanakkor nyilvánvalóan látni kell, és mindannyian látjuk is, hogy ezek a kisvállalkozások, kisvállalatok sérülékenyebbek, jóval törékenyebbek, mint a nagy cégek, ezért óvni, támogatni kell őket. Ezt az eddigi előző kormányok is hirdették, több-kevesebb sikerrel gyakorolták, de kétségtelenül hiányzott az a törvény, amely most nagy örömünkre a parlament elé terjesztésre került, és reméljük, hogy a kerettörvény valódi tartalommal ki is lesz töltve. Vannak ugyan bizonyos kétségeim, az elmúlt három napban lefolytatott adó- és járuléktörvény-módosítások vitája egyértelműen azt a képet hozta elénk, legalábbis én úgy gondolom, hogy nem igazán konformak azok az elképzelések ezekkel a szép keret szándékokkal, keretelképzelésekkel, mert összességében véve ez az előttünk lévő törvényjavaslat támogatható, úgy gondolom, jó kerettörvény, csak ezt ki is kellene tölteni valódi támogatással a kis- és középvállalatok, vállalkozások részére. Úgy tűnik, hogy a mostani adó- és járuléktörvény-változtatások nem igazán ebbe az irányba haladnak. De nem erről akarok beszélni, hiszen vitatkoztunk erről eleget eddig, és még holnap is fogunk.
Mit várhatunk vagy mit várnánk ettől a törvénytől? Azt gondolom, hogy elsősorban az EU-csatlakozásunkra való tekintettel azt szeretnénk, ha ezek a kis- és középvállalkozások az EU-ismeretek és európai uniós metódusok elsajátításában megfelelő színvonalat tudnának elérni, hiszen az európai uniós csatlakozás tömegszerűen a legnagyobb hatást a kkv-kra, a kis- és középvállalkozási szektorra fogja kifejteni. A kkv-k nagy része, azt hiszem, jelenleg még inkább fenyegetésként, mintsem lehetőségként éli meg az európai uniós csatlakozást. Az EU-csatlakozás együtt járna a verseny- és exportképesség fokozásával is ugyanezen szektorban, tehát ha valamit, akkor ezt is fő célként kell kitűzzük. Ha valamit várunk ettől a törvénytől, akkor ez a második dolog, amit rendkívüli módon szeretnénk elérni. A fejlesztések elősegítése is várható ettől a törvénytől meg attól, hogy a Phare- és egyéb EU-eszközök hatékonyan legyenek fölhasználva a kkv-szektorban.
(18.40)
Azt gondolom tehát, elsősorban azt várjuk ettől a törvénytől, hogy ezeket a célokat a kkv-k minél jelentősebb számban elérjék, elsajátítsák.
Nem igazán kedvező a jelenlegi helyzet. Két idézetet szeretnék felolvasni önöknek, az egyik az Agenda 2000-ből származik. Az Agenda 2000 a következőket írja a magyar kkv-szektor kapcsán: "Az európai uniós tagság a csatlakozó országok sok kis- és középvállalatára bizonyára jelentős nyomást fog gyakorolni, kitéve őket a nemzetközi versenynek. Ennek a foglalkoztatásra kedvezőtlen hatása lehet." Nyilván az utóbbi fél mondat azt jelenti, hogy arra gondolnak, hogy sokan nem lesznek versenyképesek, tönkremennek, és ez sok munkaerőt kedvezőtlenül fog érinteni.
Az azóta már megszüntetett integrációs stratégiai munkacsoport pedig ugyanezzel kapcsolatban a következőket írja; tehát ennek az integrációs stratégiai munkacsoportnak a vállalkozási szféra munkacsoportja azt állapította meg, hogy a felmérései szerint a kisvállalatok nagy tájékozatlanságot, felkészületlenséget, sok aggodalmat jeleznek. "Bár hosszabb távon nekik is - többségüknek legalábbis - előnyös lesz a csatlakozás, sok-sok kkv számára a fennmaradását is veszélyeztető helyzetet teremthet a csatlakozás."
Ha ez így igaz - márpedig nyilván igaz -, és ha tudjuk, hogy az európai uniós tagországokban a kkv-szektor jóval nagyobb figyelmet és politikai támogatást élvez, mint nálunk élvezett eddig és élvez még napjainkban is, akkor különösen látnivaló, hogy indokolt, hogy ezzel a szektorral kiemelten foglalkozzunk, törvényt alkossunk, és az előttünk fekvő kerettörvényt valóban tartalommal is kitöltsék az adó-, a járulék- és a költségvetési törvények.
Magára a törvényjavaslatra vonatkozóan szeretnék egy-két gondolatot elmondani. A bizottsági vita során elmondtam - tulajdonképpen ez egy kis megjegyzés, de talán mégis van jelentősége -, hogy hiányolom a címből a mikrovállalkozások feltüntetését. A cím csak kis- és középvállalkozásokról beszél, mintha a mikro elhanyagolható lenne, holott tudjuk, hogy a mikrovállalkozások a kkv-ken belül majdnem 93 százalékát képviselik a kis- és középvállalatoknak. Tehát nem kellene elhallgatni a címben, hogy velük is foglalkozik - egyébként végig - a törvényjavaslat.
Tudom, hogy az államtitkár úrnak némi ellenérzése van, és nem találja igazán magyarosnak ezt a kifejezést, de ha a magyar nyelv használja a mikrohullám, a mikrohitel, a mikronéziai szigetvilág és egyebek kifejezéseket, és maga a törvényjavaslat is végig használja a mikrovállalkozást, talán a címből se kellene elspórolni, de ez nem olyan igazán lényeges.
Csak azokat mondom, amiket talán eddig még nem említettek, ezért nem foglalkozom a 2. §-sal, ahol a hármas tagolás talán valóban bizonyos szempontból megkérdőjelezhető; legalábbis olyan szempontból, hogy tegyük világossá, hogy az 1. pont a középvállalkozásokkal, a 2. a kis-, a 3. a mikrovállalkozásokkal foglalkozik, és egy vállalkozásnak a két ismérv szerinti besorolása gyakorlatilag okozhat kezelhetetlen helyzetet is, ha ezek az ismérvek egymásnak ellentmondóak. Sokan említették, hogy manapság az informatika, a biotechnika korában, a mikroszűrés, highly sophisticated - nem tudom, hogy más magas technikai fejlettségű iparágakat említsek-e - korában lehetséges igen kis létszámmal igen nagy árbevétel, és az nem igazán jön ki ebből.
A második fejezet lényegében a legfontosabb rész, ez beszél arról, hogy milyen támogatás adható egyrészt vállalkozásoknak, másrészt programoknak. Tehát kétfajta módon juthatunk támogatáshoz, egyrészt támogatáshoz mint anyagi támogatáshoz, másrészt az elvonások csökkentése révén; ugye, bizonyos értelemben ez is támogatás, bizonyos elvonások csökkentésével szintén egy másfajta támogatáshoz juthatunk.
Hiányolom, hogy nem derül ki, milyen feltételekkel, milyen feltételek alapján lehet ezeket a támogatásokat elnyerni. Talán nem az ellenzéki kisördög mondatja velem, de amikor manapság azt olvassuk, hogy bizonyos országos hivatalok, mint például a Magyar Bányászati Hivatal és Mérésügyi Hivatal és Szabványügyi Hivatal vezetése mostantól majd politikai állásnak lesz minősítve, akkor az emberből kikívánkozik a kérdés, hogy vajon ezek a vállalkozások és programok egy idő elmúltával nem ugyancsak politikai feltételek alapján kerülnek-e megítélésre. Tehát nem ártana, ha e törvény tartalmazna valamiféle normatívákat, hogy mi alapján lehet hozzájutni ezekhez a támogatásokhoz vagy elvonáscsökkentésekhez.
Taxatíve felsorolja a támogatásban részesíthető programokat. Ez helyes és jó, hogy így csinálja a törvény, de azt hiszem, hogy kimaradt egy-két dolog. Tehát én például pont az EU-csatlakozás szempontjából lényeges ISO-minősítések vagy pályázatkészítések vonatkozását valamiképpen bevenném, de ugyanúgy az informatikai vagy az elektronizációs ipart is azok közé a programok közé sorolnám, mint amelyek támogatásban részesülhetnek.
Az elvonáscsökkentés is kiegészíthető lenne vámpreferenciákkal, fizetési haladékokkal, kockázatmegosztási alapokkal, inkubátorházakkal - elhangzott az előbb MDF-es képviselőtársunktól, Ékes Józseftől; én is ezt gondolom.
A 7. § 2. pontja azt írja, hogy külön törvény írja elő a kisvállalkozás számára adó- és járulékkedvezmény igénybevételének lehetőségét. Erről igazán többet kellene mondani, hiszen az elmúlt évek gyakorlatából tudjuk, hogy ilyen jó szándékok mindig megfogalmazódtak, nemcsak ebben a vonatkozásban, hanem más vonatkozásban is, azután nem lett belőlük semmi, hiszen a Pénzügyminisztérium mindig keményen ellenállt az ilyen csábításoknak, lehetőségeknek. Úgy érzem, hogy ez ezután sem fog változni; a mostani adóvita mindenesetre nem igazán sok jót vetít előre ebből a szempontból.
A VT-vel, a Vállalkozásfejlesztési Tanáccsal kapcsolatosan - azt hiszem, hogy nem most, a plenáris vitán, hanem még a bizottságban - megfogalmazódott, hogy jobb lenne, ha a határozatképesség nem 50 százalékhoz, hanem kétharmadhoz kötődne, hiszen 50 százalékot maguk a minisztériumok is ki tudnak tenni, és akkor nem igazán fair a dolog.
A 16. § a) pontjában a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe szerepel a fogalomtárban a vállalkozás cím alatt, és ezt a kisgazda és a MIÉP-es képviselőtársaim kifogásolták. Tulajdonképpen meg tudom érteni azt a szándékot, hogy ha kevés pénzünk van - márpedig kevés van -, akkor a kis- és középvállalkozások támogatása címén elsősorban kicsit talán húzzon haza a kezünk. Tehát én ezt meg tudom érteni, különösen azért, mert jól tudjuk, hogy a saját hazai vállalkozások jelentős része csak ilyen kényszervállalkozás; vagy a másik része, ha nem is kényszervállalkozás, de esetleg a léte múlhat azon, hogy kaphat-e némi pályázati segítséget vagy sem. A külföldi vállalkozások magyarországi fióktelepénél talán nem így van. Tehát ezt a szándékot meg tudom érteni.
(18.50)
Ugyanakkor azt rossznak találnám, ha törvényben deklaratíve diszkriminálnánk aközött, hogy külföldi vagy magyar. Jobb megoldásnak találnám, ha esetleg a 2. §-ban az ismérveknél szállítanánk le az árbevétel összegét, vagy éppen a foglalkoztatottak létszámát; vagy amit az előbb kifogásoltam, hogy nem foglalja magában a törvényjavaslat, hogy milyen feltételek alapján ítélik oda a hiteleket, ez még egy lehetőség a támogatást folyósító kezében, hogy milyen célra, milyen cégeknek, milyen programokra folyósítják a támogatást.
Azt gondolom, hogy a csatlakozásra való felkészülés a kis- és középvállalatok számára igen felelősségteljes feladat, és alapvető, hogy versenyképességük elősegítésére megadjuk nekik azt a támogatást, amiről ez a kerettörvény legalábbis rendelkezik vagy rendelkezést sejtet róla. Kellő tőkeerejű és innovációra kész, versenyképes termékeket gyártó, növekedésre törekvő kis- és középvállalatok kellenek Magyarországon is, ezt kell ennek a törvénynek elősegítenie. Azt gondolom, hogy ez a kerettörvény jó szándékról tesz tanúbizonyságot, ezért támogatható, csak nem győzőm ismételni, hogy ez önmagában kevés, ezen szándékokhoz kell alakítanunk a sokkal konkrétabb és sokkal rútabb adó- és járuléktörvényeinket is.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
