T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, elkeserítem-e Molnár képviselőtársamat azzal a tájékoztató jellegű felvilágosítással, hogy a Vállalkozásfejlesztési Tanácsot sajnálatos módon egy SZDSZ-es volt államtitkár, Soós Károly Attila hozta létre, nem most kerül ez bevezetésre, nem újdonság. A Vállalkozásfejlesztési Tanács törvényi megerősítése az, ami ebben a törvényben új, mivelhogy a törvény sem régi.
Most tulajdonképpen nem azzal szeretnék foglalkozni, hogy megerősítem mindannyiukban, hogy mennyire fontos a kisvállalkozások fejlesztése, mert arról, azt gondolom, nagyon sokan egyformán gondolkozunk, nemcsak itt a teremben, hanem a termen kívül is. Nyilvánvaló, hogy azt kell megvizsgálnunk ennek a törvénytervezetnek a kapcsán, hogy az a cél, amelyet a törvénytervezet az 1. §-ában megfogalmaz, hogyan válhat valóra, hogyan szolgálja ez a törvénytervezet annak a célnak a megvalósulását.
Ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban nagy volt a várakozás, ami érthető is, hiszen mint ahogy az államtitkár úr mondta, az előző kormányok is mindig elmondták, hogy fontosnak tartják a kis- és középvállalkozások fejlesztését. Ugyanígy ez a kormány is megalakulása óta, sőt a választási időkben is zászlajára tűzte ezen vállalkozói körnek a fejlesztését. Hogy mást ne mondjak, a miniszterelnök úr a hétfői beszédében is kiemelte a kis- és középvállalkozások fejlesztésének fontosságát mint egyik legfontosabb kormányzati célt.
Mint ahogy az államtitkár úr mondta, ez a törvénytervezet egy régóta érlelődő kerettörvény. Tulajdonképpen az előző kormány idején 1997-ben fogadták el a törvény koncepcióját, amely egy szándékot deklarált arra, hogy a kisméretű vállalkozások versenyhátrányait erre a méretkategóriára irányított kedvezményekkel, támogatásokkal ellensúlyozza, ezzel segítve a versenyképesség erősödését, foglalkoztatási, növekedési és egyensúlyi szerepének teljesítését. A definíciók meghatározásával és a területtel foglalkozó intézményrendszer koordinálásával, megerősítésével a készülő törvény meg kívánta teremteni a kkv-probléma kormányzati szintű kezelésének kereteit.
1997 végén mint az IKIM politikai államtitkára, úgy ítéltem meg, hogy az akkor elkészült törvénytervezetben nem elég az a muníció, amely a törvény szövegébe az akkori alkuk során bekerült, így a minisztérium nem terjesztette az Országgyűlés elé az elkészült törvénytervezetet. Ez tulajdonképpen egy olyan gondolkodásnak volt az eredménye, ami a minisztérium felső vezetésében jött létre, és bevallom őszintén, ezt én generáltam. Az 1997-es törvénytervezet szövege nagy vonalakban megegyezett a mostani tervezettel.
Ennek a mostani törvénytervezet tárgyalásának van egy nagyon diszkrét bája. Mire gondolok? Az országgyűlési képviselők az adótörvények tárgyalásával egy időben tárgyalják ezt a törvénytervezetet. Az adó- és járuléktörvények változtatása most a vállalkozásokra nagyobb terhet ró, és most itt vagyunk a kis- és középvállalkozói törvény tárgyalásánál, amiről úgy beszélünk, hogy az 1. §-ban megfogalmazottak szerint a mikro-, kis- és középvállalkozások fogalmát kell létrehoznia, definiálnia, másrészt a fejlődésük előmozdítását szolgáló állami támogatások összefoglalását, és ezáltal olyan gazdasági feltételek kialakítását, amelyek hosszú távon biztosítják a verseny- és foglalkoztatási képesség növekedését, a versenyhátrányok csökkentését, valamint a vállalkozásoknak az európai uniós követelményekhez való felzárkózását. Ezzel a céllal - mint ahogy mondottam - egyet kell érteni, és a kérdés az, hogy a törvénytervezet hogyan szolgálja ennek megvalósulását.
Természetesen nagyon fontos, hogy a kis- és középvállalkozásokat az EU-ban használatos megnevezések szerint definiáljuk. Erről szól az I. fejezet, de jó lenne tudni - ez tulajdonképpen egy értelemzavaró rész a törvény ezen részében -, hogy miért kell a 2. § (1) bekezdésében a kis- és középvállalkozás definícióját összevonni, majd a (2) bekezdésben külön újra megfogalmazni a kisvállalkozást. Valószínűleg itt egy szóismétlés került be a törvénytervezetbe, az első a középvállalkozásokról szól, a következő a kisvállalkozásokról.
A törvénytervezetben rögzített definíció a foglalkoztatási létszám mellett értékmutatókat is rögzít kritériumként. Ez a két, egymástól teljesen független ismérv nem könnyíti meg az eligazodást a vállalkozók között, hiszen létezik olyan 100 fős cég, melynek árbevétele nem éri el a 2-3 fős mikrovállalkozás árbevételét. Itt egy kicsit vitatkoznék kisgazda képviselőtársammal, amikor ő azt mondja, hogy egy 100 fős cég nem versenyezhet a támogatások tekintetében egy 2-3 fős mikrovállalkozással. Szeretném tudatni a képviselőtársammal, hogy van ilyen versengés, hiszen van olyan tudásintenzív cég például az informatika területén, amely 2-3 fővel is jelentős árbevételt képes produkálni, és van olyan cég sajnos, amely 100 főnyi alkalmazottal sem képes erre.
Ráadásul bonyolítja a dolgot, hogy Magyarországon európai összehasonlításban is különösen magas a mikrovállalkozások száma és aránya, és viszonylag kevés a középvállalkozásoké. A vállalkozások 96,5 százaléka mikrovállalkozás és csak 0,6 százalék a középvállalkozás; és ha még mindehhez hozzávesszük azt, hogy a vállalkozások 59,53 százaléka egyéni vállalkozás, akkor ez egy nagyon érdekes szituáció.
Itt térnék rá a törvénytervezet igazi magvát rejtő II. fejezetre, és itt mondanám el azt, hogy mi is az a probléma, ami számomra megjelenik a törvénytervezetben. Ez a II. fejezet, amely az állami támogatáspolitika kereteit és formáit, valamint értékelését jelöli ki, nem tartalmaz stratégiai megközelítést. Ez a II. fejezet tulajdonképpen a Gazdasági Minisztérium kis- és középvállalkozás-fejlesztési célelőirányzatának rendszerét foglalja keretbe, arról mond el dolgokat. Ráadásul, ha még stratégiai megközelítésről lenne szó, akkor ez az intézményrendszerre vonatkozóan is mondana nekünk támpontokat, amelyekről természetesen a III. fejezet tárgyalásánál fogok szót ejteni - így ez sem történhet meg. Valójában tehát a II. fejezet csak egy részterületet szabályoz, amiből igazából hiányzik a stratégia.
Tulajdonképpen mi is a bajom ezzel a II. fejezettel?
(17.30)
Egyrészt az, hogy támogatási szempontból nem tesz különbséget a vállalkozások között, nem foglalkozik külön azzal a vállalkozói réteggel, amely tulajdonképpen egy önfoglalkoztató vállalkozói kör, nem foglalkozik külön a kényszervállalkozásokkal, és egy teljesen más támogatási rendszert kell alkalmazni az olyan vállalkozásoknál, amelyek fejlődésre képesek, dinamikusak, a gazdaság motorjaivá válhatnak a későbbiekben.
A másik fontos problémám - amiről már beszéltem -, hogy a támogatási rendszer tulajdonképpen kizárólag a Gazdasági Minisztérium egyik célelőirányzatáról szól. Úgy beszélünk erről, mintha csak ez lenne az egyetlen támogatási lehetőség a kis- és középvállalkozások számára, és nyilvánvaló, hogy nem erről van szó. Ha csak az európai uniós irányelveket veszem tekintetbe, ott is egy jelentős eltérés fedezhető fel, mert elsősorban azt mondja az Európai Unió, illetve Bizottság, hogy a vállalkozások adminisztratív és szabályozási környezetének egyszerűsítésével kell foglalkozni, azaz az egész közösségi jogrendszer egyszerűsítésével. Magyarországon, ahol - mint mondtam - a vállalkozások nagyon különbözőek, az Európai Uniótól egy picit eltérő struktúrával rendelkeznek, a vállalkozások egyharmada, a kisvállalkozások 50 százaléka véli úgy, hogy a jogbizonytalanság a legnagyobb gátja a további fejlődésének.
Szükséges lenne szólni az üzleti jogbiztonságról is ebben a kontextusban. A magyar jogrendszer bonyolultsága és gyors változása nehéz helyzetbe hozza a vállalkozásokat. Mivel - mint ahogy mondtam - ez a fejezet csak egy részterületet szabályoz, nem esik szó arról, hogy ezzel a jogrendszerrel, az üzleti jogbiztonsággal mit is kellene csinálnunk. De nem esik szó arról sem, hogy például a támogatás lehet az elvonások csökkentése is, hisz egy vállalkozó, egy cég számára mindig az a legértékesebb, amit ott hagynak nála, ami felett szabadon rendelkezhet. Amit elvonnak, és bekerül egy újraelosztási rendszerbe, amely aztán nyilván pályázati úton elnyerhető, annak azonban soha nincs olyan súlya. A dolog ilyen irányú részével a 7. § foglalkozik tulajdonképpen egy mondat erejéig. Legalább annyiban érinteni kellene ezt a dolgot ennek a törvénynek is, hogy a vállalkozásokat érintő adó- és járuléktörvények aktuális várható változásáról minden évben kötelező legalább június 30-áig a Gazdasági Minisztériummal egyeztetni, a kamarák és az érdekképviseletek bevonásával. A törvénynek nagyon nagy pozitívuma természetesen az, hogy a törvényekre vonatkozóan egy hatástanulmányt ír elő, és a Gazdasági Minisztériumnak ebben lényeges szerepe van.
Szeretnék egy másik bizonyítékot is hozni arra, hogy a kis- és középvállalkozások támogatása nemcsak ebből a célelőirányzatból lehetséges, és pontosan ezért a támogatások rendszeréről beszélni csak a többi figyelembevételével lehetséges.
A Pénzügyminisztérium a számunkra megküldött adó- és járuléktörvények változtatásakor egy táblázatot is a rendelkezésünkre bocsátott, amelyben elmondja, hogy a kis- és középvállalkozások működését és fejlesztését szolgáló, a központi költségvetésből rendelkezésre álló források több címen nyerhetők. Ebben természetesen benne van a gazdaságfejlesztési célelőirányzat is, amely 15 milliárd forintra van előirányozva a 2000. évben. De természetesen már ott van mellette a következő célelőirányzat, amely szintén a Gazdasági Minisztériumban van, a turisztikai célelőirányzat, amelyből kis- és középvállalkozások támogatására 2 milliárd 100 millió forintot különít el. Vagy egy nagy tételt szeretnék kiragadni, mert nem kell azt mondani, hogy ezek elaprózottabb tételek: agrárgazdasági és vidékfejlesztési támogatásból a kis- és középvállalkozások támogatására 50 milliárd forintot különít el a költségvetés. Ez már egy hangsúlyváltást jelent, nagyságrendben ez egy kicsivel nagyobb, mint az a 10-15 milliárd. De ha a kettőt összeveszem, akkor ez a 18 milliárd, amely a Gazdasági Minisztériumban rendelkezésre állhat, de még ezt is tovább lehetne elemezni.
Úgy gondolom, hogy valamennyi releváns politikaterületen figyelembe kell venni a kkv-szektor szempontjait, azaz az agrárágazatban éppúgy, mint az egészségügyben, hiszen a kkv-szektorba tartozó vállalkozások méretük miatt speciális szereplői az adott gazdaságnak, mert azon túl, hogy segítik a gazdasági teljesítmény növekedését, közreműködhetnek az új technológiák elterjesztésében, az innovációban s a többi, növelik a gazdaság rugalmasságát és alkalmazkodókészségét. Tehát a probléma ott kezdődik, hogy a törvénytervezet ezekről a dolgokról nem rendelkezik, nem esik szó arról, hogy a támogatási rendszer ma itt Magyarországon nem eléggé összehangolt, nem eléggé hatékony, pedig tulajdonképpen erre lenne szükség, a fejlesztési koncepciók összehangolt rendezésére, rendszerezésére, amely a meglévő források felhasználását hatékonnyá tenné.
Még egy számot elmondok a képviselőtársaimnak ebből a táblázatból; a pénzügyminisztériumi anyagból dolgozom. A 13. számú táblázat összesen 89 milliárd 291 millió forintot ad meg a kis- és középvállalkozások fejlesztésére. Tehát ez a pénz jelentős pénzösszeg, amelynek a kisvállalkozások fejlesztésében döntő szerepe kell hogy legyen.
Az összhangot meg kell teremteni e pénzek felhasználásával. Erről az összhangról tulajdonképpen egy apró jel van a törvényjavaslatban, de nincsen meg a törvényjavaslatban az ehhez szükséges garanciális elem, hogy tulajdonképpen ezek a különböző célelőirányzatok megfelelő formában összehangoltak legyenek. Nyilván nem arra gondolok, hogy a fejlesztés irányát, rendszerét és forrását adminisztratív úton egyesíteni kell. A lényege a koordináció, a kooperáció, az információcsere e szereplők között, és mint ahogy a kormányzati munkamegosztásban a Gazdasági Minisztérium az, amely kijelölt minisztériuma a kis- és középvállalkozások fejlesztésének, szükséges, hogy a koordináció kormányzati szinten megszerveződjön, a fejlesztési elképzelések összehangolódjanak, és az állami források tekintetében az átláthatóság biztosított legyen. Biztosított legyen a szükséges elemzésekhez, a szükséges információcserékhez, és ehhez bizony a minisztériumnak megfelelő jogosítványokat is kell adni.
Tulajdonképpen az utóbbi cél elérésére tesz egy halvány kísérletet a törvénytervezet a II. fejezet 8. §-ában és a IV. fejezet 17. §-ában. Tekintettel arra, hogy a kkv-politikát véleményem szerint, mint ahogy az előbbiekből is látszik, egy teljes, általános gazdaságpolitika részeként kell tekinteni, tulajdonképpen kicsit hiányzik, vagy hiányérzetem van akkor, amikor még nincs ismeretünk az Orbán-Torgyán-kormány gazdaságpolitikai stratégiájáról, mert azt a frakcióm még nem kapta a kezébe.
A kis- és középvállalkozások fejlesztési stratégiáját tehát nemcsak az iparpolitikában, hanem minden olyan gazdasági körben meg kell fogalmazni, amelyek céljaik megvalósítása érdekében a kis- és középvállalkozásokra támaszkodnak. Gondolok ilyenekre, mint a területfejlesztés, a foglalkoztatáspolitika, a mezőgazdaság. E források kooperációja és koordinált felhasználása hatékonnyá teheti ezt a támogatási rendszert, és ekkor lesz igazán pozitív hatása a gazdasági-társadalmi viszonyokra.
A magyar kis- és középvállalkozások lehetséges fejlődési pályáját, jövőjét erőteljesen befolyásolja, hogy mennyire képesek tartós helytállásra az erős konkurencia, nyomás alatt működő versenypiacokon, mennyire képesek az exportpiacokon megmaradni, és a hazai importhelyettesítő szerepüket betölteni.
(17.40)
Mennyire képesek az itt lévő multinacionális vállalatokat a magyar gazdaságba integrálni, azaz miképpen tudnak hozzájuk csatlakozni? Véleményem szerint ennek a kihívásnak egy innovációra hajlamos, új technológiák alkalmazására képes cég tud megfelelni. A támogatási rendszernek mindezért kiemelten szükséges támogatnia az ilyen vállalatokat, vagy az ilyenné tehető vállalatokat.
"Egy egészséges szerkezetű nemzetgazdaságban nagyon fontos az innováció iránt elkötelezett, széles kis- és középvállalati kör léte. Szorgalmazni kell azon új technológiák üzleti célú felhasználását, amelyek tekintetében a lemaradásunk nem túl jelentős." Mindezt Chikán Attila miniszter úr mondta annak idején, még amikor professzor volt. Szeretném ezt a tisztelt minisztérium figyelmébe ajánlani, úgy vélem, ez nagyon lényeges gondolat. Csak ezen gondolat mentén megfogalmazott erőteljes, koordinált támogatási rendszer segítségével tudnak a magyar fejlődésre képes vállalatok tartósan beépülni a nemzetközi munkamegosztásba.
Támogatni kell azt a mikrointegrációt, amely a magyar és más országbeli, döntően EU-s vállalatok között létrejöhet. A cégek fejlődését természetesen segíteni kell megfelelő, sok lehetőséget nyújtó információs rendszer, marketingstratégia és teljes körű minőségmenedzsment kialakításával, mert ezek nélkül a kialakult információs gazdaságban nem nagyon tudnak eligazodni. Tulajdonképpen meg kellene fontolni, hogy a mikrovállalkozásokra vonatkozóan nem kellene-e egy külön vizsgálódást tartani a gazdaság egészére vonatkozóan, hiszen ez lényeges része a gazdaságunknak, a vállalkozások 96,5 százalékát fedi le ez a vállalkozási rész. Ennek a vállalkozásnak lényeges szerepe lehet a regionális gazdaságfejlődésekben, és ezt tulajdonképpen lényegesen nagyobb mértékben kellene vizsgálni.
Szeretnék most már egypár szót szólni arról, hogy mennyire fontos az a közvetett támogatás, amely igazából nem túlzottan jelenik meg ebben a törvénytervezetben, pedig ha ezt nem ismerjük fel, akkor nehezebb dolgunk lesz. Tehát a közvetlen támogatások módja és lényege az, hogy a vállalkozások mindegyikéhez eljut, s a fejlődésüket tudja támogatni. Mint ahogy utaltam rá, ilyenek a közterhek, az élőmunka terheinek a mérséklése, a szabályozórendszer egyszerűsítése, de a vállalatközi tartós kapcsolatrendszer erősítése, az együttműködési lehetőségek feltárása, bővítése, különös tekintettel a fejlesztési feladatok ellátására - lényeges dolgok. Lényeges dolog az infrastrukturális háttér megteremtése, és itt nemcsak a közlekedési infrastruktúrára gondolok, hanem a kommunikációsra, a működési hátteret biztosító intézményrendszerre, illetve inkubátorházak, ipari parkok rendszerére is, ami szintén nagyon lényeges támogatási dolog. A Gazdasági Minisztérium jelenlegi rendszerében ez szintén megvan, ugyan nem kimondottan a kis- és középvállalkozásokra címezve, de végül is ezen vállalkozások fejlődését szolgálja.
Tehát a magyar kis- és középvállalkozás-támogatás stratégiájának erőteljesen meg kell jelennie gazdasági növekedésünk, globális munkamegosztásban való minél nagyobb részvételünk miatt, és azért is, hogy az EU-csatlakozás ne érje felkészületlenül vállalkozói körünket.
A támogatási rendszerhez, hogy az hatékony legyen, egységes, projektkövető monitoringrendszert kell kiépíteni. A monitoring előzetes feltétele, hogy mind a pályázati rendszernek, mind a forráselosztásnak, mind a források hasznosulásának ellenőrizettnek, áttekinthetőnek, dokumentáltnak kell lennie. Ez alapvető követelmény a közösségi támogatások esetén is.
Néhány szót szólnék az intézményrendszerről is, habár erről itt már nagyon sok szó esett. Tulajdonképpen a Vállalkozásfejlesztési Tanács dolgaival kapcsolatban egyet tudok érteni az előttem szóló képviselőtársaimmal, de nem ez a lényeg véleményem szerint! A ma meglévő intézményrendszer áttekintését és reformálását, ha szükséges, azt gondolom, nem lehet elkerülni. Nincs ugyan szó például a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványról, és a kamarákról is csak áttételes vonatkozásokban van, de még mondhatnék ezeken kívül is egypár intézményt, amely szerepet játszik a mai magyar gazdaságban, és ezen intézményrendszerek jó működése feltétele annak, hogy a támogatások megfelelő módon tudjanak eljutni a kis- és középvállalkozásokhoz. Hiszen nem említettem, mert nem lehet mindenről beszélni ennek kapcsán, hogy az a támogatási lehetőség, amely az EU-ban is nagyon fontos támogatási rendszer - az oktatás, a képzés, a piacra jutási feltételek elemzése, vagy a piaci elemzés -, mind-mind olyan támogatási rendszerek, amelyek közvetettek. Tehát ez a kommunikációs infrastruktúra tárgyköréhez tartozik, s nem akarom részletezni, de ez bizony megfelelő, regionálisan működő intézményrendszert tételez fel, megfelelő minőségben működő intézményrendszert.
Azt gondolom, beszélnünk kell arról is, hogyan fog ez az intézményrendszer olyan nagy rendszerekhez kapcsolódni, mint az országos területfejlesztési rendszer, vagy a foglalkoztatási politikához tartozó munkaügyi rendszer, amelyre nyilván a minisztériumnak most egészen másfajta hatása van, de az infrastrukturális fejlesztések is ide tartozók tulajdonképpen.
A vállalkozók szakmai és érdekvédelmi rendszeréhez is, tulajdonképpen ezen a Vállalkozásfejlesztési Tanácson keresztül, egy nagyon vékony szál kapcsolja a minisztériumot, pedig a kormányzati kis- és középvállalkozási politika hatékonysága érdekében mindehhez szükséges lenne javítani a konzultációs és politikaformáló tevékenységet.
Fontos, hogy a vállalkozásfejlesztési politikákat folyamatosan értékeljük, s a tapasztalatokat felhasználjuk, hiszen a következő évezredben nagy kihívásokra kell válaszolnia a magyar kis- és középvállalkozói körnek, és ezeket a kihívásokat csak akkor tudja kellő eredménnyel megoldani, ha a támogatási rendszerünk hatékony, koordinált, átlátható és nyomon követhető. Ehhez kívánunk mi a módosító indítványunkkal egy kicsit hozzájárulni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
(Az elnöki széket
dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
