DR. BUZA ATTILA
DR. BUZA ATTILA
DR. BUZA ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy felszólalásommal azoknak a számát szeretném szaporítani, akik - hűen a mai napirendhez - az előttünk lévő törvényjavaslathoz kívántak hozzászólni, nyilván azzal a szándékkal is, hogy ne éljek vissza az önök türelmével, és nem utolsósorban az adást néző tévénézők figyelmével.
Szeretném előrebocsátani azt is, hogy elsősorban a helyi önkormányzatok gazdálkodását érintő törvénycsomagban szereplő törvénymódosításokról szeretnék néhány szót szólni a teljesség igénye nélkül, a törvénycsomag valamennyi elemét nem érintve, középpontba helyezve elsősorban a helyi adók kérdését. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy néhány szót szóljak a törvénycsomag általános értékeléséről és jellemvonásairól, és ezt azért szeretném külön kiemelni, mert ezek az általános jellemvonások természetszerűleg a törvénycsomag valamennyi részszabályozására is helyesek és igazak is egyben. Ezt követné a helyi adókról szóló gondolatsor, majd pedig én feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a helyi adóztatás kérdésének jövőjéről is mondjak néhány mondatot.
Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, hogy valamennyiünk közös érdeke, a gazdasági szférában dolgozók érdeke is, és az ország gazdálkodásának sikerét, az országban dolgozó vállalkozások sikerét is hozhatja az, ha egy áttekinthető és jól tervezhető adórendszerrel van dolgunk. Ugyancsak valamennyiünk sikere lehet, ha az állami kiadások és bevételek jól áttekinthetőek és követhetőek.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója üdvözölte a kormánynak az elmúlt esztendőben tett azon szükséges és logikus lépését, amikor lehetővé tette számunkra azt, hogy első mozzanatként egyszerre tudtuk tárgyalni, majd később egyszerre dönthettünk a tb-alapok költségvetéséről, valamint az állami intézmények és az általuk végzett feladatok támogatásáról. Ennek szellemében ennek logikus folytatása az idei esztendő, amikor is az adózásra és a járulékokra vonatkozó törvények egy törvényjavaslatban kerültek benyújtásra. Én azt gondolom, hogy ezen törvényalkotási stratégia tartalmi előnyei mellett arra is lehetőséget ad, hogy az ország valamennyi polgárát érintő adópolitikáról, az ország költségvetéséről, a kiadásokról, bevételekről, azaz, azt gondolom, valamennyiünk jövőjéről egy egységes és logikus rendben tudjunk tárgyalni.
Elsőként úgy ítélem meg, és ez különösen igaz nyilvánvalóan az adójogszabályokra: az áttekinthetőség jogos igénye a gazdaság szereplőinek is; szeretném megjegyezni természetesen, hogy nemcsak adózási kérdésekben. Különösen ez a szempont érezhető a helyi önkormányzatok esetében is, hiszen a helyi gazdaságpolitika megalapozott kialakítása, az adott településen lakók igényeinek kielégítése, a feladatok végrehajtásának helyes tervezése enélkül elképzelhetetlen. A tervezett adó- és járulékmódosítások a már ebben az esztendőben életbe léptetett változásokhoz szervesen illeszkednek, azok folytatását jelentik.
A másik komoly érv és szempont a folyamatosság iránti igény, amely a következő esztendő, a 2000. év gazdálkodását befolyásolja. A folyamatosságot azonban indokolja - és nem is kis mértékben - az, hogy az elmúlt egy esztendő a természeti katasztrófák éve volt. Én nem szeretném ennek a szerepét túldimenzionálni, de attól sem lehet eltekinteni, hogy ennek valamennyi alkalommal igyekezzünk nyomatékot adni. Én azt gondolom, hogy a kormány határozott intézkedésekkel felelt ezekre a kihívásokra, maga a tény azonban a jövő évi gazdálkodásunk tervezésénél semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül.
A következő fontos elvárása a gazdasági élet szereplőinek és valamennyiünknek a kiszámíthatóság. Ezért tartjuk helyesnek, hogy adójogszabályaink jelentős része a polgári koalíciós kormány hivatalba lépése óta, igazodva annak programjához, már második esztendőben sem változik jelentős mértékben. És ez igaz a helyi önkormányzatokat érintő helyi adókra is.
Szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy az itt felsorolt és a törvénycsomagot jellemző vonások - úgymint kiszámíthatóság, folyamatosság és stabilitás - sokkal nyomósabb érvek annál, mint amilyen előnyöket jelenthetne, ráadásul lényegesen hosszabb kifutási idő alatt, az adórendszer radikális átalakítása. Úgy ítéljük meg, hogy mindezen érvrendszer együttes figyelembevétele mellett szükségtelen és indokolatlan elkerülhető feszültségeket teremtenünk a társadalomban.
Tisztelt Ház! Mint korábban említettem, a törvényjavaslat a helyi adók vonatkozásában sem tartalmaz radikális változásokat. A helyi adókat érintő módosításokat is a korábban kiemelt szempontok mentén terjeszti elő a kormány. A pontosító szabályozás a helyes kifejezés az úgynevezett tárgyi adók körében is, melynek elsődleges indoka az, hogy megelőzzön a jelenlegi szabályokból adódó jogi és elszámolási vitákat adózó és adóhatóság között.
Ugyan a helyi adók körébe csak részben sorolható, hiszen megosztott adóról van szó a gépjárműadó esetében, mégsem hagyható figyelmen kívül. Szeretném felemlíteni, hogy az a pontosító javaslat, ami tisztába teszi a székhely és a telephely illetékességi problémáját, én azt gondolom, mindenképpen ugyancsak segíti egyrészt az adóhatóság, az önkormányzat munkáját, de segíti az adóalany gazdálkodását is. A helyi adók átfogó jellegű korszerűsítését a korábbiakban elmondottak szerint ezért a 2000. évben nem látjuk célszerűnek elkezdeni.
Álláspontunk szerint a helyi iparűzési adó mint az önkormányzatok bevételi forrásai közül a legjelentősebb, helyes, ha a továbbiakban a helyi adók körében marad.
(11.00)
A változatlanság ténye mellett azonban a törvényjavaslat mégis tartalmaz néhány olyan változtatást, amely mind a vállalkozók, mind pedig az önkormányzatok részére pontosítja a jelenlegi rendszert. Azt gondolom, hogy ez elsősorban a gazdasági élet helyi szereplői és a helyi közhatalom letéteményesei közötti jobb együttműködést hivatott elősegíteni.
Az adózás, így a helyi adózás egyszerűsítését szolgálja a javaslat azon része, amely az iparűzési adóban is megteremti a tételes átalányadózás törvényi feltételeit. Azt gondolom, ez egy nagyon komoly és széles kört érint, maga a törvényjavaslat az indokolás részében is nevesíti ezeket, és jó néhány helyi kis- és családi vállalkozás számára - miután a helyi iparűzésiadó-alap kiszámítása sok nehézséget és adminisztrációs többletet jelentett - ez jelentős könnyebbséget fog hozni a következő esztendőben.
A fenti szempontok alapján a törvényben felemlített vállalkozói kör számára egy különös adózási módra is lehetőség nyílik. A tételes átalányadózó ugyanis csak egy településen lesz adóalany, így a sok gondot előidéző adóalap-megosztási kötelezettség nem keletkezik.
A másik fontos új szabályozási elem éppen az, hogy az adóalap-megosztási módszereket nevesíti, pontosan azért, mert jelenleg ebből keletkezik a legtöbb vita a helyi adóhatóság és az adózó között. Ez előnyös a vállalkozó számára, hiszen világos, egyértelmű eligazítást ad; másrészt, ami rendkívül fontos, és egy, a kormány számára is lényeges szempontot kíván érvényesíteni a javaslat: a települési önkormányzatok adóbevételi biztonságát növeli. Ezt tovább erősíti azzal, hogy amennyiben a vállalkozó döntött az adóalap-megosztás valamelyik formájáról, ettől három éven keresztül nem térhet el. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy néhány olyan alapfogalom tisztázására is sor kerül a törvényjavaslatban, amely sok esetben szintén vitához vezetett, mert például az anyagköltség és a beszerzett áruk értékének pontosítása egy lényeges kérdés; részletkérdésnek tűnik, de rendkívül lényeges.
A fentiekből összességében az olvasható ki, hogy a már hivatkozott törvényalkotói szándékokon túl további kiemelt cél, hogy elkerülhetőek legyenek a felesleges helyi konfliktusok.
Tisztelt Országgyűlés! A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben szabályozott helyi iparűzési adó az önkormányzatok számára - úgy, ahogy azt több felszólaló is elmondta előttem - a legtöbb adóbevételt biztosító helyi adónem. Úgy gondolom, hogy bevezetése helyes kormányzati döntés volt 1990-ben, és joggal számolnak az önkormányzatok a jövőben is erre az adónemre és az ebből származó bevételre. Csak szeretném érzékeltetni, kiegészítve a Gémesi György képviselőtársam által elmondott számokat, hogy 1998-ban a helyi adókból származó bevétel közel 144 milliárd forint volt, s ebből mintegy 124 milliárd forint volt az iparűzési adó. Igaz, és itt meg kell jegyezni feltétlenül, hogy ez utóbbi összegből közel 40 milliárd forint a Fővárosi Önkormányzat bevétele volt.
Ebből adódik az alapprobléma - és itt nem a főváros kiemelése a lényeges -, hogy a gazdasági aktivitás egyenlőtlen területi elhelyezkedése miatt ez az adónem különösen növeli a települések közötti jövedelemkülönbségeket, és ez óhatatlanul települések közötti, akár politikai feszültségekhez is vezethet.
Ezt az is alátámasztja, hogy 1892 önkormányzat vezette be máig az iparűzésiadó-nemet. Ez településeink mintegy 60 százaléka, és ami ennél sokkal lényegesebb, hogy ez a szám, ez a bizonyos 60 százalék az, amely a nemzetgazdasági szintű potenciális iparűzésiadó-alap közel 90 százalékát adóztatja.
A jövedelemkülönbség másik oka persze az szja mértéke, hiszen az adott településen lakók és az ott foglalkoztatottak számától is függ, de a legnagyobb eltérés pontosan az iparűzésiadó-bevétel eltérésében mutatható ki.
Ezért került sor már ebben az esztendőben az elmúlt év végén elfogadott költségvetési törvény rendelkezése alapján az úgynevezett jövedelemkülönbséget kiegyenlítő, mérséklő mechanizmus kialakítására is működtetésére. Mi azt gondoljuk, hogy ezt az elkövetkezendő esztendőben is folytatni kell. Szeretném azt is megjegyezni, hogy 1999-ben 2,3 milliárd forint szolgálta ennek a mechanizmusnak a működését, ekkora összeg került átcsoportosításra a kevesebb helyi iparűzési adóhoz jutó települések kasszájába.
Az előttünk álló feladat álláspontom szerint az - és szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, ez a kormány augusztus 31-ei határozatával is összhangban van -, hogy ezt a módszert kell továbbgondolva folytatni, megfelelő hatásvizsgálatok alapján. Nekünk az a véleményünk, hogy mindenképpen egy jelentősebb jövedelemátcsoportosításra van szükség a kiugró bevétellel rendelkező önkormányzatoktól a kevesebb adóbevétellel rendelkező önkormányzatok irányába. Szeretném elejét venni azoknak a találgatásoknak és osztom azoknak a véleményét, akik azon a véleményen vannak, hogy most nem időszerű és nem célszerű itt, előttünk nem fekvő javaslatról, mint például az üzleti adóról beszélni, hiszen nem erről van szó. Mi magunk is egy erőteljesebb jövedelemkiegészítést támogatunk.
Még egy nagyon rövid gondolat: egyetértünk azzal a törekvéssel és gondolatsorral is, hogy a problémák fő gyökerét abban látjuk, hogy az elmúlt esztendőkben óriási pénzkivonásra került sor az önkormányzati szférából, és a Fidesz-Magyar Polgári Párt előttünk fekvő és támogatott törvénycsomagja ezt a különbséget hivatott és igyekszik kiegyenlíteni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
