DR. KISZELY KATALIN
DR. KISZELY KATALIN
DR. KISZELY KATALIN (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány gondolatot a költségvetés II.-vel jelzett részéből elmondjak önöknek.
A T/1501. törvényjavaslat - amely az adókra és járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó törvénycsomagra vonatkozik - megítélésénél többféle tényezőt kell figyelembe venni. Azt tényként kell elfogadnunk, hogy bizonyos rövid távú makrogazdasági kényszerek domináltak a törvénycsomag megalkotásánál, ezt a kormánynak figyelembe kellett vennie. Ezek közé sorolnám a katasztrofális magyarországi időjárási viszonyokat, a jugoszláviai háborút, és kétségtelenül rövid távú makrogazdasági tényezőként kell értékelni az 1998-as regionális pénzügyi válságok érezhető hatását is.
(9.40)
A kormány mozgástere a rövid távú determinációk esetében roppant szűk, a legjobb esetben is csak alkalmazkodni tud a körülményekhez, oly módon, hogy költségvetési átcsoportosításokat hajt végre, felülvizsgálja a halasztható beruházásokat, fejlesztési programokat. Mindez érződik a benyújtott csomagtervből, amelyből hiányoznak a kormányprogramban a 2000. költségvetési évre előirányzott adóreform fontosabb elemei.
Tény, hogy a törvényjavaslat tartalmazza a kormányprogram néhány elemét, főleg azon pontjaiban, amelyekben kifejezésre jutnak a kormánykoalíció költségvetést illető preferenciái, illetve ahol a kormány súlypontot akart képezni a fiskális politika megvalósítása során. Ide lehet sorolni az államháztartás bevételi oldalán az adójogszabályok egyszerűsítésére, az adminisztráció csökkentésére való törekvést, és ide sorolhatjuk az adók és járulékok beszedésének szigorítását, a munka- és tőkejövedelmekre eső adóterhek egymáshoz való közelítését.
A kormányprogram elképzeléseiből a költségvetés kiadási oldalán most teljesedik ki a családok támogatási rendszere, átalakulnak és növekszenek a lakástámogatási rendszer eszközei, jobb helyzetbe kerülnek a vidékfejlesztési és a környezetvédelmi törekvések. A vidékfejlesztési törekvések azonban még jelenleg sincsenek abban a helyzetben, ami a Független Kisgazdapárt számára elfogadható lenne.
Előrelépés, hogy a kormány elképzelései szerint a költségvetési politika úgy valósul meg, hogy a változások nem járnak együtt a jövedelmek koncentrációjával, sőt az államháztartás különböző alrendszereibe koncentrálódó jövedelmek a 2000. évi GDP kisebb hányadát teszik ki, mint a folyó költségvetési évben. A kormány szándéka szerint a jövedelemcentralizáció az 1999. évi várható szinthez képest közel 2 százalékkal csökken, 2000-ben a megtermelt bruttó hazai terméknek csak 41 százaléka kerül elvonásra. Rontja ezt a helyzetet a költségvetési és társadalombiztosítási alapok hiánya, de a koncentráció így is 45 százalék alatt marad.
A törvényjavaslat értékelése során figyelemmel kell lenni arra is, hogy a Európai Unióban megkezdődött a költségvetési politika szerepének átértékelődése. A változások követése nemcsak a tudományos kutatások, hanem a gazdaságpolitika szempontjából is fontosak, hiszen Magyarország európai uniós csatlakozása e tekintetben is jelentős változásokkal fog járni, jelentős változásokat fog maga után vonni.
A maastrichti szerződés egyik lényeges eleme volt többek között az európai közös pénz, az euró, és ezzel összefüggésben az Európai Központi Bank megalapítása. Az 1999. január 1-jén életre kelt intézmények nyomán az Európai Unió tagállamainak kormányai a gazdaságpolitika egy lényeges tartományában elveszítették kompetenciájukat, szerepüket átvette az Európai Központi Bank, az ECB. A gazdasági és monetáris unió megteremtése azzal járt, hogy a kormányok a hagyományos gazdasági szabályozás két fő területéből, a pénzügyi vagy monetáris és a költségvetési, fiskális politikából elveszítették a monetáris politika alakításának lehetőségét, és helyébe lépett az Európai Központi Bank, az ECB.
A pénzügyi forradalom következtében a makrogazdasági pénztömeg-szabályozás és az árfolyam-politika közös irányítás alá került, amelynek egyik következménye, hogy a tagállamok nem értékelhetik föl vagy le nemzeti valutájuk árfolyamát. A monetáris politika, amely a második világháborút követő időszak egyik legkifinomultabb eszköze volt a nemzeti hatóságok kezében a konjunktúra kezelésére, 1999. január 1-je után az uniós politika részévé vált. Nem is lehetett másképpen, hisz az euró működésének egyik alapfeltétele volt az ECB felállítása.
A fiskális politika ugyanakkor továbbra is nemzeti irányítás alatt maradt, sőt szerepe erősen felértékelődik. Megmarad a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak feladatául az adott évi adóbevételek és járulékok mértékének meghatározása, a költségvetés elkészítése és végrehajtása, valamint az ezek foganatosításáról szóló beszámoló. A változások nyomán ugyanakkor a tagországoknak vállalniuk kell a fiskális fegyelmet, tudniuk kell, hogy a költségvetési politika nem válhat a versengés eszközévé, mert a fegyelem vagy annak hiánya döntő lehet az európai pénzügyi unió jövője szempontjából.
Magyarországnak éppen uniós csatlakozási szándékai miatt figyelemmel kell lennie e tényre, és fel kell készülnie a monetáris politika elvesztésének következményeire. E következmények egyik legfontosabbika lesz, hogy hazánkban is fel fognak értékelődni a fiskális politika eszközei a gazdaság makroszabályozásának folyamatában. Ebben a tekintetben előremutatóak a törvénycsomagnak azon rendelkezései, amelyek éppen a fiskális szabályozás bizonyos elemeinek európai uniós harmonizációjára irányulnak. Ide sorolom a jövedéki termékek helyzetének és mértékének új szabályozását, a vám- és áfatörvény, valamint az adózás rendjéről szóló jogszabály néhány szakaszának újraszabályozását. A harmonizáció egyik legfontosabb feladata lesz a csatlakozásig tartó időszakban az általános forgalmi adó közelítése a közösség gyakorlatához.
Közismert, hogy a Európai Unió legfőbb bevételi forrása a tagállamok áfabevételeinek meghatározott százalékából adódik. Itt nem is annyira az adókulcsok egységesítése a fontos, hanem a termékek és szolgáltatások egységes besorolása, a jövedéki termékek körének azonos módon történő meghatározása, a forgalmi adóalap azonos számítása. E tekintetben a törvényjavaslat tartalmaz új rendelkezéseket, amikor javasolja, hogy az egyes termékek és szolgáltatások besorolásáról szóló KSH-közleményt kívánja módosítani. Megjegyzem, ez a besorolás, illetve ennek a besorolásnak a megváltoztatása várhatóan feszültségeket fog okozni a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium területén, hiszen a módosítások elsősorban növényi és állati termékeket érintenek.
A törvénycsomag megítélésénél lényeges szempontot képeznek az adózás elvei. Az adóteher igazságos megosztása sok vitát vált ki minden országban minden költségvetési évben. Önmagában egy-egy adónemre vonatkozó módosítási javaslatot rendkívül nehéz értékelni, mert a tényleges terhet az állampolgár, az adózó számára az adók, a járulékok és az egyéb költségvetési befizetési kötelezettségek összességükben testesítik meg.
A teljesség igénye nélkül - hisz az e fejezetbe tartozó jogszabályok sora elég terjedelmes - engedjék meg, hogy a személyi jövedelemadóról és az illetékekről szóljak néhány szót, és érintsem a cégnyilvántartásról szóló 1997. évi törvény módosítását is.
A személyi jövedelemadó módosítása korlátozott célokat követ, alapvetően azonban a kormányprogram preferenciális elképzeléseinek a megvalósítását tartalmazza. Gondolok itt egyrészt a családi kedvezmények növekvő mértékére, az egyetemi, főiskolai hallgatókat érintő munkakedvezményekre, a tőke- és munkajövedelmek adóterhelésének közelítésére, másrészt a vállalkozókat érintő egyszerűsítésekre, amelyek lényege a személyi jövedelemadóról szóló törvény keretei között működő vállalkozók átalányadózásának a kiterjesztése.
A családi kedvezményeket illetően megjegyezhető, hogy a célzott intézkedések valóban javítják a családos háztartások helyzetét, elsősorban a gyermeknevelés feltételeinek a biztosításában, amelyekhez még hozzá kell adnunk az egyéb módosítási indítványokban szereplő lakásépítési kedvezményeket is.
(9.50)
Ugyanakkor az adórendszer 1987. évi megszületésétől létező gond, hogy a személyi jövedelemadó törvény nem tudja kezelni azokat a helyzeteket, amikor a családok nem elhanyagolható része, sajnos, nem tudja igénybe venni a létező kedvezményeket, mert egyáltalán nincs, vagy nincs akkora jövedelme, hogy ezeket érvényesíthesse, nem is kerül olyan helyzetbe, hogy érvényesíthesse.
Felmérések szerint a gyermekes családok kétharmada tud élni az adórendszerbe beépített kedvezménnyel. E tény alapján a gyermekes háztartások egyharmada részben vagy egészében kiesik a kedvezmények köréből. Nem találtunk olyan javaslatot a kormánycsomagban, amely ezt a tényhelyzetet orvosolni tudná. Bár az általános jövedelemadó alá tartozó vállalkozók eddig sem igényelhettek vissza kétmillió forint alatti bevétel esetén áfabefizetést, a vállalkozóknak az a köre, amelyik a társasági jövedelem alá tartozik, az áfaigénylés új szabályaival kifejezetten rosszul jár.
Tehát azt kell hogy mondjam: felemásra sikeredtek az áfatörvény rendelkezései a visszaigénylés feltételeinek szigorításáról, mert a négymillió forint bevételt el nem érő vállalkozók befizetett adójukat nem igényelhetik vissza.
Amennyire örvendetes, hogy a kormány elhatározta magát erre a vállalkozók terheit valóban könnyítő intézkedésre, amit adott, ennek révén elveszi az áfatörvény módosításával, amikor a visszaigényelhető áfa mértékét négymillió forint bevételhez köti. Amit a kormány szigorításnak nevez, az az adóalanyok esetében likviditási gondokat fog jelenteni, álláspontom szerint a vállalkozói rétegek jelentős hányadának kell majd szembenézni ezzel a problémával.
Engedjék meg, hogy néhány gondolatot az illetékekről is szóljak. Jelen törvénycsomag jelentős változásokat tartalmaz a vállalkozói szféra illetékfizetéseinek vonatkozásában. Az elképzelések szerint a jogszabály megszünteti az ingatlanapport - ez a társasági jog körébe tartozik - illetékmentességét - a társasági törvény hatálya alá tartozik -, a gazdasági társaságok megszűnésekor felhalmozott vagyon tagok közötti felosztásához kapcsolódó vagyonszerzési illetékmentességet, és bár a jelen elemzéshez nem kapcsolódik, de meg kell jegyeznem: a külkereskedelmi áruforgalomhoz kötődő statisztikai illetéket is.
Megítélésünk szerint az elmúlt évek törvényhozása elmozdult abba az irányba, hogy az illetékek egy részét vagyoni dézsmára használja fel, bizonyos esetekben az illeték nem is annyira az állami szolgáltatás költségeihez igazodik, hanem a vagyon nagyságához.
Mondanék néhány példát e körből, ahol ezt a vagyondézsma jelleget a magam részéről megfoghatónak és nyilvánvalóan elérhetőnek érzem. Nem olyan régen módosította a tisztelt Ház a külföldi cégek kereskedelmi képviseleti irodáinak létrehozásakor fizetendő illeték mértékét százezer forintra, illetve a külföldi állampolgárok ingatlanszerzésénél az államigazgatási eljárás illetékét ötvenezer forintra. Ez utóbbi tízezer volt, az előbbi pedig ötvenezer forint, úgyhogy nem kismértékű az emelés. Ezek elsősorban fiskális célzatú intézkedések voltak, és kevésbé illeszkednek az illetéktörvény logikájához.
Hasonló módon érthetetlen, hogy a gazdasági társaság megszűnésekor az ingatlanvagyon megszerzését a tag által illetékfizetéshez köti a javaslat. Mert amennyiben a tag törzstőkéje, részvényeinek értéke a társaság fennállása alatt növekedett, a társaság megszűnését követően a tag, részvényes árfolyamnyereséget köteles fizetni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. A többi jogszabályi módosításban én nem láttam olyat, amit kiemelendőnek ítéltem volna meg.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
