DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A marketing szakemberek egységesen megegyeznek abban, hogy egy külső szemlélő számára a forma a meghatározó és csak azután a tartalom, mert hisz ha valamit kézbe vesz, először a formájáról, a külcsínéről fog véleményt alkotni. Ha ezt az elvet valljuk, ez vonatkozik az előttünk álló előterjesztésre is, amelyet a kormány nagyon világos, érthető bevezetővel és tájékoztatóval, egységes szerkezetben terjesztett elénk; a borítólapja zöld és fehér ennek az előterjesztésnek. (Dr. Csige József: Praktikus!)
Vonatkozik ez a tetszetősség a Churchill-idézetre is, amely a bevezető mottója, amely úgy hangzik röviden, hogy világosan meg kell fogalmaznunk a tennivalóinkat, a törekvéseinket, de azt meg is kell csinálni. Mit kell végül is megcsinálnunk? Erről szól tulajdonképpen az előterjesztés: mit kell csinálnunk annak érdekében, hogy a gazdaság növekedjék, és az állampolgár is jól érezze magát?
A bevezető világosan és logikusan levezeti és mintegy meghatározza azt, hogy az ország összjövedelmének 59 százalékát kívánja az állampolgároknál hagyni, és mintegy 41 százalék az az összeg, amit elvon az ország teljes bevételéből, és ezt használja fel állami célokra. Azt is világosan megfogalmazza ez a bevezetés, hogy melyek azok a fix összegek, fix tételek, amelyekkel mindenféleképpen számolni kell. Ezek közül a legnagyobb tétel kétségtelenül a sajnálatos és sokak által hiába felvettnek tartott államadósság, amely több mint 15 százalékát teszi ki az államháztartásnak. Ezt követi nagyságban a Nyugdíjbiztosítási Alap, amely körülbelül egyötöd, tehát 20 százalék, és a társadalombiztosítási, az egészségügyi alap is 14 százalék, tehát mindez összesen 49 százalék, amivel igazán nem lehet számolni, mert hisz ezek kiadása már lekötött. Marad mintegy 51 százalék, és ezzel kell majd gazdálkodni a költségvetés meghatározása során.
Nos, éppen azért, mivel a költségvetés fő tétele, bevételi forrása az adó, ezért szükséges az adótörvényeket megfelelő módon módosítani a költségvetés meghatározása előtt, és véleményem szerint ezt csak így, egy csomagban lehet, mert így áttekinthető.
Négy nap óta folyik az általános vita az adótörvények módosításáról, sok minden elhangzott már. A mai témánk a személyi jövedelemadó, az illetékadó, a gépjárműadó és a helyi adók módosítása. És bár tudom, hogy a részletes vita során lesz majd mód kifejteni az egyes kérdésekkel kapcsolatos részletes indokolásokat és főleg módosító javaslatokat, mégis néhány gondolat, konkrét gondolat továbbgondolás végett.
(11.20)
Először is a személyi jövedelemadó. A személyi jövedelemadó 40. §-a - helyesen - kimondja, hogy azoknak a főiskolai tanulóknak a keresete, akik munkát végeznek annál az intézetnél, ahol tanulmányaikat is folytatják, ne essen személyi jövedelemadó alá. Ez helyes, és végül is abból az elképzelésből indul ki, hogy a kiművelt főket, akiknek szembe kell nézni a modern kor valamennyi kihívásával, valamilyen formában dotálni kell. Tehát ez végül is nagyon helyes. Impozánsan nő az az összeg a családtámogatásoknál kedvezményként, amit nem kell bevonni a jövedelemadó alapjába, ez mintegy 30 százalékkal nőtt.
Na most, ezzel a 40. §-sal kapcsolatba hozható a 39. § is - ezt érintettem az előbb -, de ezt helyes lenne kiterjeszteni a PhD-hallgatókra nézve is. Mert amikor arról szól a 40. §, hogy a családi pótlékról szóló törvényt kell figyelembe venni annak megállapításánál, hogy ki az eltartott, akkor itt joggal vetődik fel, hogy lényegében az a PhD-s hallgató is, aki képzett formában vesz részt tudományos fokozata megszerzésében, lényegében eltartott. Azt hiszem, van is már benyújtva egy ilyen jellegű módosítás.
Ez mindenféleképpen azt a célt szolgálná, hogy ne csak az általános iskolás, a középiskolás részesüljön ebben a kedvezményben, illetőleg ez alapján a szüleik, hanem akik részt vesznek a felsőoktatásban és még a PhD-fokozat megszerzésében is, ha ez nappali tagozaton történik. Ugyanez vonatkozik a PhD-re, ha annál az intézménynél dolgozik, mint amire a 40. § módosítása lehetőséget is ad.
Az illetéktörvény módosítására végül is főleg alkotmányossági szempontok vezettek. Azt meg kell állapítani, hogy az illetékek csökkenő tendenciát mutatnak e módosítások során; kiterjesztődik a lízingelési folyamatokra, a lízingből szerzett bevételekre...
