PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tisztelt Ház mai napirendjén szereplő T/1501. számú törvényjavaslatot, amely az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szól, és ami egyszerre 25 törvény módosítását célozza meg - s ezzel nemcsak a hazai törvényhozásban számít csúcsteljesítménynek, hanem a világ más országaiban sem tartozna a szerény eredmények közé -, két szempontból vizsgáltam. Először is abból a szempontból, hogy az abban foglaltak mennyire vannak összhangban a Fidesz választási ígéreteivel és a kormány programjával, másodszor pedig abból a szempontból, hogy a kulturális és sajtóbizottság tagjaként arra keressem a választ, hogy a módosítások lényeges pontjai hogyan érintik a kultúra területét, a kulturális intézményeket, egyesületeket, alapítványokat és a kultúra napszámosait, a kultúra közvetítőit, a közművelődési és a közgyűjteményi dolgozókat.
Az első kérdésre, hogy hogyan viszonyulnak az előttünk fekvő lényeges törvénymódosítások a Fidesz választási ígéreteihez és az Orbán-kormány programjához, tulajdonképpen rövid is lehet a válasz, hiszen az előttem szóló MSZP-s és SZDSZ-es ellenzéki képviselőtársaim bőséggel indokolták: e rövid válasz úgy szól, hogy sehogy. No, persze tudom, hogy nem illő és nem való ilyen rövid és sommás ítéletet mondani egy olyan törvénytervezet-csomagról még ellenzéki képviselőként sem, amelyet majd három hónapon át megfeszített munkában készített elő a kormány, s most néhány napot arra is engedélyezett a parlamentnek, az országgyűlési képviselőknek, hogy most az általános vitában elmondhassák a véleményüket, majd újra néhány napot arra, hogy a részletes vitában is indokolhassuk módosító javaslatainkat.
E nagylelkű gesztust illő differenciáltabb, pontosabb véleményalkotással viszonozni, így tehát azt mondom, hogy az előttünk fekvő, közel 25 törvényt módosító javaslatcsomag tartalma olyan messze van a Fidesz választási ígéreteitől és az Orbán-kormány programjától, mint Makó Jeruzsálemtől. Hiszen a beígért nagyarányú adó- és járulékcsökkenés, amelyet többszörösen ígértek, elmarad, helyette az előttünk lévő javaslat alapján, az adótábla változatlanul hagyása miatt az adóterhelés nem csökken, hanem nő, átlagosan 0,6 százalékkal. A tehernövekedés pontosan a kisebb jövedelmű rétegek, a kisebb jövedelmű állampolgárok körében lesz nagyobb.
A közalkalmazotti és a köztisztviselői bértábla befagyasztásával tovább romlik a közszféra helyzete is, és a Fidesz választási ígéreteiben hangoztatott több száz százalékos egészségügyi, valamint pedagógusbér-emelés már oly messze tűnt és úgy szertefoszlott, mint a kora nyári égbolton tovatűnő szivárvány. Hiszen miközben a Fidesz folyamatosan a családok támogatásáról beszél, most is mást tesz, mint amit mond, hiszen eközben az alacsony jövedelmi helyzetű családok helyzete romlik, az ő adóterhelésük nő, hiszen a kormány által hangoztatott adójóváírással, gyermekkedvezménnyel csak azok tudnak élni, akiknek megfelelő nagyságú jövedelmük van ehhez. Ezért javasoljuk az MSZP képviselőcsoportja részéről is, hogy a gyermekkedvezményt építsék be a családi pótlék rendszerébe, ez ugyanis a kis keresetű családokhoz is eljuthatna ebben az esetben, ahol a családi jövedelem 20-30 százalékát jelentheti a családi pótlék.
(Az elnöki széket
dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Végezetül még egy gondolatot hadd tegyek hozzá, hogy a biztosítási adó tervezett kivetése is gyökeresen ellentétes az adócsökkentést kilátásba helyező ígéretekkel, és ellentétes azzal a szándékkal is, hogy minél nagyobb mértékben ösztönözzék az állampolgárokat a biztosítások megkötésére, amelynek szükségességét sajnos pont az ez évben lezajló természeti katasztrófák is szép számmal indokolják.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásom második részben arról szeretném elmondani a véleményemet három konkrét példán keresztül, hogy az előttünk fekvő módosítások hogyan érintik a kultúra területét, valamint a közművelődési és közgyűjteményi dolgozók jelentős részét.
Elsőként fellapoztam a kormányprogramot, amely azt tartalmazza, hogy a kulturális politika célja kettős: egyfelől serkentenie kell a polgárokban a kulturális javak iránti igényt, másfelől gondoskodnia kell arról, hogy a kulturális igények magas színvonalon legyenek kielégítve. Amennyiben a kormányprogram idézett mondatának első részét vizsgáljuk, azt tapasztaljuk: ez, hogy a kulturális politika célja egyfelől serkenteni a polgárokban a kulturális javak iránti igényt, ez a serkentés valahogy ezekben a törvénytervezetekben nem sikerül, hiszen ha nő az adóterhelés, csökken a családok egyharmadának jövedelme, akkor biztos, hogy ezek a családok először a kulturális szolgáltatásoktól fogják megtartóztatni magukat, azzal fognak takarékoskodni, hogy ezeket a kulturális szolgáltatásokat nem veszik igénybe.
Másfelől azt vizsgáltam, hogyan segíti, hogyan támogatta a közművelődési, közgyűjteményi dolgozókat, a kultúra közvetítőit e törvénytervezetek tartalma.
Kedves Képviselőtársaim! Közismert tény, hogy hazánkban a közalkalmazottak - köztük is elsősorban a közművelődési és közgyűjteményi dolgozók - bérei elfogadhatatlanul alacsonyak mind a versenyszférához, mind a köztisztviselőkéhez képest. A bértábla befagyasztása az ezen a területen dolgozóknál tehát azt jelenti, hogy 2000-ben is valószínűleg csökkenni fog az amúgy sem magas nettó bérük. Így kívánja tehát ösztönözni a kormány, hogy a polgárok kulturális igényeinek kielégítését minél jobb kedvvel és minőségi munkával végezzék a közművelődési és közgyűjteményi területen dolgozók.
Másodszor: a kormány programja azt is tartalmazza, hogy kibővíti a közcélú felajánlásoknak az adórendszerben megjelenő kedvezményeit. Ezzel szemben az előttünk levő törvénycsomag nemhogy kibővítené, hanem szűkíti a közcélú adományokhoz igénybe vehető kedvezmények arányát. Itt persze jó hír, hogy a közcélú adományok igénybevételére vonatkozó szabályok egyszerűsödnek. Ugyanakkor rossz hír, hogy a korábban a befizetett támogatás arányának százalékában meghatározott 35 százalékos kedvezményt 30 százalékra csökkenti pont a kiemelten közhasznú szervezetek esetében, és a korábbi, a befizetett támogatás arányának százalékában meghatározott kedvezmény helyett abszolút összegben határozza meg az igénybe vehető kedvezmény felső határát. Ez pedig óhatatlanul oda vezet, hogy korlátozza a befizetendő támogatásra szánt összeg nagyságát is, hiszen a befizető csak addig az összeghatárig lesz érdekelt a támogatás nyújtásában, ameddig ezt a kormányzat támogatással ösztönzi.
Ez a módosítás tehát szűkíti azon lehetőségek körét, nagyságrendjét, amellyel azok a gazdálkodó egységek és vállalkozók élhetnek, akik ezt nyereségük, jövedelmező tevékenységük alapján megtehetik, és ezzel a kulturális és más területen működő fontos állami, önkormányzati feladatot ellátó vagy e feladatokat kiegészítő civil szervezetek munkáját segítenék.
Harmadszor: nem értünk egyet azzal sem, hogy e törvényben módosítanák a Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi törvény 5. §-át a járulékfizetés vonatkozásában, hisz ez a lépés a járuléknövekedés helyett - amelyre olyan nagy szüksége lenne a kulturális szférának - a járulékcsökkenés irányába hat, és a kulturális terület finanszírozásába bevonható pénzeszközök nagyságát csökkenti.
És én csak nagyon halkan kérdezném meg önöktől, kedves kormánypárti képviselőtársaim: vajon mi szolgálja az előttünk fekvő törvénycsomagban azt a kormányprogramban megfogalmazott célt, hogy a kormány szorgalmazza a kulturális értékeket előállító alkotók számára - alkotómunkájuk feltételeinek javítása érdekében - egyes adózás és társadalombiztosítási kedvezmények bevezetését?
Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a Hajdú-Bihari Napló 1998. február 13-ai számában azt nyilatkozta: állítom, ha holnap arra ébrednénk, hogy a polgárok azt akarják, hogy attól kezdve a Fidesz kormányozzon, délutánra már lényegében minden zökkenőmentesen működne.
Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Azóta már több száz alkalommal arra ébredtek az állampolgárok, hogy a Fidesz kormányoz, és délutánra azt tapasztalták, hogy finoman szólva sem működött zökkenőmentesen sok minden. Én tartok attól, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat sem ezt a zökkenőmentes működést segíti az intézmények életében vagy a polgárok, a családok jelentős részének helyzetében.
Végezetül, kedves kormánypárti képviselőtársaim: nem gondolják úgy, hogy önöknek is mielőbb fel kéne ébredniük, és hozzálátniuk a Fidesz választási ígéreteinek megvalósításához? Én azt gondolom, hogy más ellenzéki képviselőtársainkkal együtt ehhez kívánnánk önöknek igazán jó szívvel jó reggelt!
Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)