SZABÓ SÁNDORNÉ
SZABÓ SÁNDORNÉ
SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A személyi jövedelemadóról szóló '95. évi CXVII. törvény módosításához szeretnék szólni, azon belül is a gyermekkedvezményt tartalmazó 80. §-hoz.
Látszólag egyszerű, mindenki számára érthető paragrafus ez, a családi kedvezmény 30 százalékos emeléséről szól. A magát családbarátnak nevező kormány nem igazán családbarát javaslata ez. Miért állíthatom, hogy csak a családok egy csoportját támogatja ezzel a kormány? Miért állíthatom, hogy több családot rekeszt ki a támogatási körből, mint a sokat szidott Bokros-csomag? Mert a számok ezt igazolják. Az elhíresült csomag szociálpolitikát érintő része az egy- és kétgyermekes családok 12 százalékát, a gyermekeknek pedig 6,3 százalékát zárta ki a szociális ellátásokból. Be kell vallanom, akkor sem voltam túl büszke rá, s azóta sem lettem. De mégis, a gazdaságpolitikai szükséghelyzetben a kevésbé rászoruló magasabb jövedelműeket zárta ki a rendszerből. A három- és többgyermekesek változatlanul jövedelemhatár nélkül kapták az ellátásokat, sőt alulról megnyíltak a szociális ellátások, a gyest például munkaviszony-előzmény nélkül, alanyi jogon juttatta a kismamáknak.
A rendszeres gyermekvédelmi támogatás a gazdaság fellendülésével - '97 november 1-jétől, a gyermekvédelmi törvény elfogadásával - 850 ezer, nehéz anyagi körülmények között élő gyermek helyzetét javította. Ismételten alulról nyílt az ellátottak köre. Ezzel szemben mit tartalmaz a Harrach-csomag, vagy nevezzük más néven Orbán-csomagnak? Már az idei költségvetésben, amely szerényen minden idők legjobb költségvetésének határozódott meg, alulról a családok 30 százalékát zárta ki a családtámogatások rendszeréből; 18 százalék egyáltalán nem, 12 pedig csak részben tudja igénybe venni az adórendszeren keresztül juttatott gyermekkedvezményt. Jövőre, 2000-ben, a millennium évében ez az arány 40 százalék, vagy afölötti lesz. Döbbenetes: 20 százalék egyáltalán nem, 20-25 százalék pedig csak részben tudja majd leírni az adójából a megemelt kedvezményt. Tehát a Harrach- vagy Orbán-csomag többeket zár ki alulról, mint az elhíresült Bokros-csomag felülről.
Mit jelent ez konkrétan? 1999-ben egy egykeresős, háromgyermekes család 510 ezer forintos bérjövedelem mellett tudott csak élni a kedvezménnyel. Jövőre 615 ezer forint bérjövedelem kell ehhez - ez körülbelül 20 százalékos bérnövekedést igényelne. Ilyen ígéret, ha el is hangzott, legfeljebb kampánygyűléseken, a Fidesz választási programjában, vagy a kormányprogramban. De tudjuk, mint ahogy már Kuncze Gábor is idézte Karinthy mondását: a kormány az a testület, amelyik mindig megtartja, amit ígér, ha pénzt ígért, akkor azt tartja meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány tagjai, jelesül a miniszterelnök is, gyakran és szívesen hangoztatják - miután feladták az adóreform megvalósítását -: a folyamatosság, a kiszámíthatóság, a stabilitás mindennél fontosabb. Azt a téves tételt is sokszor hangoztatják: ha változatlan az adótábla, akkor nem nő az adóterhelés. Úgy látszik, egy PR-tanfolyam helyett nem ártana a polgárok mellett a nép fiaival és lányaival is találkozniuk, olyanokkal, akik már az idén is megtapasztalták, hogy növekvő bér mellett csökkent a nettó jövedelmük. Ez sajnos jövőre sem lesz másként!
Kik lesznek jövőre a növekvő családtámogatások ellenére a vesztesek? Akiknek nincs annyi adóköteles jövedelme, mint amennyi adókedvezményt érvényesíthetnének: a munkanélküliek, a nyugdíjasok, a rokkantnyugdíjasok, de kiskorú gyermeket, gyermekeket nevelők, a pályakezdők, a minimálbéren foglalkoztatottak, az 1 millió forint körüli évi, havi 85 ezer forintot keresők, az alkalmazotti kedvezmény elvesztése miatt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Könnyű belátni: az adókedvezmény a jövedelmi létrán felülről lefelé haladva egyértelműen kevesebb előnyt jelent. Tudjuk, hogy minél magasabbak a keresetek, annál nagyobbak a jóléti adózásból származó előnyök, így az adókedvezménnyel juttatott családtámogatás még további egyenlőtlenség forrásává válik. Úgy is fogalmazhatok: a fent adott kedvezmény kevesebbet ér, mint amennyit ugyanezen érték lent jelentene. Gondoljunk bele, mennyit jelent egy jómódú család esetében a gyermekenkénti 26 400, illetve három gyermek esetén a háromszor 36 000 forint évente a család összbevételéhez, fogyasztásához képest! Az a problémánk ezzel, hogy nem ott segít, ahol érne is valamit ez az összeg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miközben közhely, de az ezredvégi Magyarországon sokak számára szomorú tapasztalás, a szegénységre predesztináló tényezők között az első: a család felnőtt tagjai inaktívak, komoly megélhetési gond jelentkezik azokban a családokban, ahol a családfő nyugdíjas. Ők is ki vannak zárva a családtámogatás ezen formájából, mivel nincs adóköteles jövedelmük. 195 ezer olyan inaktív háztartás van Magyarországon, amelyben eltartott gyermek van, ez a családoknak több mint 5 százaléka.
Tisztelt Képviselőtársaim! Már sokszor elmondtam, elmondtuk, hogy családpártiak, gyermekpártiak, sőt házasságpártiak vagyunk, de az értékrendünket nem tehetjük kötelezővé. Úgy gondolom, hogy azok a fiatalok is gyermekpártiak, akik élettársi kapcsolatban élnek. Ma 100 újszülöttből 26 élettársi kapcsolatban jön világra. Mindent tehetünk, csak azt nem, hogy nem veszünk róluk tudomást, sőt kirekesztjük őket. Ugyanis az APEH 27/1997-es iránymutatása nem adja meg az élettársi kapcsolatban élőknek, hogy a családi adókedvezményt megosszák egymást közt. Felháborító diszkrimináció ez, vér szerinti szülők közti különbségtétel a szülők jogi státusza alapján.
A gyermekkedvezmény 30 százalékos emelése, valamint a családi pótlék tavaly előtti összegének nem emelése tovább mélyíti az adózó és a nem, vagy csak részben adóköteles jövedelemmel rendelkező családok közötti szakadékot. A szakadék itt valóságos abban az értelemben, hogy a szociális ellátás a magasabb munkajövedelemmel rendelkező családoknak kedvez.
Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Kérem, lapozzák fel híres-nevezetes 40 pontjuk szerencsétlen 13. pontját! A családi pótlék értékőrzését hirdették abban. Tisztelt Képviselőtársaim! Milyen megoldási javaslatunk van? Realitásérzékünket nem veszítjük el, tudjuk: a mi értékrendünk távol áll a kormányétól; a kormányt az adókedvezménytől eltántorítani nem lehet, mi mégis szeretnénk segíteni a támogatási körből kimaradt családok helyzetén.
(11.50)
Hogyan? Az adókedvezmény mértéke maradjon az idei, '99-es szinten jövőre is, és a tervezett 30 százalékos növekményt fordítsuk a családi pótlék emelésére. Ez körülbelül 10 százalékos családipótlék-emelést eredményezne, így az inflációt követné az értéke. Eddig is óriási értékvesztése volt: '90-ben még a nettó kereset 25,9 százaléka, '99-ben 17 százaléka, és 2000-ben - a kormány tervei szerint - 11,6 százaléka lesz csak a nettó keresetnek a családi pótlék. Határozott véleményünk, hogy senki nem járna rosszabbul, csak a rosszabb anyagi helyzetűek egy kicsit jobban.
A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának álláspontja alapján a szolidaritásnak, a gyermekek egyenjogúságának ez felelne meg. Tudom, tapasztalom: más a filozófia, más az értékrend. De ajánlom átgondolni, tisztelt képviselőtársaim, jó-e az a családtámogatási rendszer, amely a családok 40 százalékát nem vagy alig támogatja. Ajánlom átgondolni: jó-e az a családtámogatási rendszer, amely alapvetően a szülők anyagi helyzete, jogi státusa alapján tesz különbséget gyermek és gyermek között Magyarországon a harmadik évezred küszöbén?
Mi, szocialisták olyan családtámogatási törvényt szeretnénk, amely Temesvári Pelbárt, XV. századi ferences szerzetes tanár törvényértelmezéséhez áll közel, miszerint: "Az a jó törvény, amely jobban segíti a kicsiket, és a legnagyobbakat kevésbé."
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
