T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ
T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánynak az adó- és járuléktörvény változtatásáról szóló tervezetét viszonylag későn kaptuk meg, sőt az egybeszerkesztett változatot a múlt hét végén kapta meg az olyasfajta képviselő, mint én.
Ennek az egybeszerkesztett változatnak az elején van egy churchilli idézet, ami így szól: "Nem elég azt mondani, megteszek minden tőlem telhetőt, amire szükség van, azt színvonalasan meg kell csinálni." Számomra nagy öröm volt, hogy a kormányzat elmondásával minden tekintetben egyet tudok érteni, és messzemenően támogatom az ilyenfajta gondolkodást. Elolvastam a bevezetőben megfogalmazott Churchill-idézethez ugyan nem mérhető, de végül is szép mondatokat, üzeneteket, amelyek egy kommunikációs stratégia szempontjából valószínűleg nagyon jól használhatók, és tulajdonképpen meg lehet állapítani, mint életem során már oly sokszor rájöttem, hogy a külső forma és a belső tartalom tulajdonképpen nincs egységben.
(12.10)
Ezek közül az üzenetek közül kiválasztottam egypárat - ezek vastag betűvel vannak szedve a törvénytervezet elején -, s azért csak azokat, amiket elmondok, mert az idő nem engedi meg, hogy minden egyes mondatot a tartalom és a forma, a külcsín és a belbecs egységeképpen vizsgálhassak.
A kiválasztott gondolatsorok a következők: "A változatlan általános forgalmiadó- és személyi jövedelemadó-kulcsok kiszámítható gazdasági feltételeket teremtenek. Amiben továbblépünk, a családok támogatása, a gyermeknevelés terheinek könnyítése. Kiemelten támogatjuk a kis- és közepes méretű vállalkozásokat. Ami igazán fontos, arra sikerült anyagi forrást teremtenünk."
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a mondatok jól megfogalmazottak, érthetőek, de ha csak erre figyelünk, akkor eltévedünk. Mire gondolok? A változatlan általános forgalmiadó- és személyi jövedelemadó-kulcsok kiszámítható gazdasági feltételeket teremtenek, mondja a törvénytervezet előszava. Ami kiszámítható ebben a tekintetben, az a kormány kiszámíthatatlansága. Belátható, hogy azok a polgárok, akik a választási ígéretek beváltását, azaz az adóterhek jelentős mérséklését várták volna, nem igazán örülnek, ha azt tapasztalják, hogy az adók tekintetében még az inflációt sem vették figyelembe. Így fordulhat elő például a személyi jövedelemadónál burkolt adóemelés. Az adóterhelés mértéke tehát nő a következő évben. A kiszámítható viszonyok felrúgása, azaz az ígéretek be nem tartása bizalmatlanságot szülhet, ami a gazdaságban is jelentkezhet.
Az egész módosítási csomagból sajátos módon leginkább az tűnik ki, hogy tovább folyik az alacsony jövedelemmel rendelkezők hátrányos helyzetének bebetonozása. Ezt a gondolatot legérzékletesebben a személyi jövedelemadóval kapcsolatban lehet bizonyítani. A személyi jövedelemadó-kulcsok és -sávhatárok nem változnak, az inflációs hatásokat egyáltalán nem veszik figyelembe, emiatt az átlagos adóterhelés legalább fél százalékkal nő. Csökken a reáljövedelem, az alacsony jövedelműeknél nyilvánvalóan erőteljesebben. Természetesen senki nem vette volna zokon, ha a jövedelme nem csökken, de legalább szinten marad, ha még ez a személyi jövedelemadó-tábla változásával is járt volna.
A gyermekkedvezmény adóból leírható összegének növelése és a családi pótlék értékének mozdulatlansága immár második éve szintén a kis keresetű, hátrányos helyzetű családokat hozza nehezebb helyzetbe. Az olyan mondat, hogy "amiben továbblépünk, a családok támogatása, a gyermeknevelés terheinek könnyítése" megvizsgálandó lenne egy olyan körben, ahol például egy rokkantnyugdíjas apa és egy kis jövedelemmel rendelkező anya neveli két kiskorú iskolás gyermekét, s akkor még csak nem is a legnehezebb körülmények között élőkkel példálózom.
Hogyan éli meg ez a család a gyermeknevelés terheinek a könnyítését, ha csak az adókedvezmény mértéke nő, és ők azt nem tudják igénybe venni, nem tudják elérni? Ez a helyzet sajnos igazából átjárhatatlanná teszi a társadalmat. Az ilyen körülmények között felnövő gyermekek nem tudnak versenyre kelni társaikkal, akik olyan jómódú családokban élnek, akik igénybe vehetik a gyermekkedvezményt, akik a polgári kormány kedvezményezettjeinek számítanak. Ez az intézkedés felerősíti az alacsony jövedelműek amúgy is méltánytalan helyzetét. Kimondhatjuk: ez a rendszer csak a magas jövedelemmel rendelkező családoknak kedvez, akik gyermeket nevelnek, az esélyegyenlőséget már gyermekkorban megszünteti, és annak feloldására a későbbiekben szinte egyáltalán, vagy csak nagyon nehezen van mód. El kell mondanunk, hogy a leszakadók nagy számával az EU-csatlakozásunk is nehezebbé válik.
Indokolatlan az is, hogy a beruházásokat finanszírozó hosszú távú megtakarítások kedvezményezését - például a magánnyugdíjpénztár és az önkéntes nyugdíjpénztár - felrúgja a kormány, amikor csökkenti az adókedvezmény mértékét. Pedig ebben az esetben azokról az öngondoskodó emberekről van szó, akik saját maguk szeretnék a sorsukat irányítani, akik maguk szeretnének saját magukról a későbbiekben gondoskodni.
Kiemelten támogatjuk a kis- és közepes méretű vállalkozásokat, mondja az előszó. Ezért bevezetik a biztosítási adót! S miért emelem ki a vállalkozásokat a biztosítási adóval kapcsolatban? Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert ma már egy olyan vállalkozás, amely egy-egy régió, egy-egy terület gazdasági motorjának számít - vagy számíthatna majdan -, nem engedheti meg magának azt, hogy ne biztosítsa azokat az értékeket, amelyekkel rendelkezik. A biztosítási adóval tehát a vállalkozások terhe nő. Azt kell mondanom, hogy Magyarországon, ahol a biztosítások száma nem túlzottan magas - tulajdonképpen alacsony -, ez a fejlődés, a haladás iránya ellen hat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma arról beszélünk, hogy a vállalkozások fejlesztéséért mindent meg kell tennünk. Bizony ez így van, hiszen az európai uniós csatlakozásunk megköveteli ezt tőlünk, de egyáltalán saját jól felfogott érdekünk is ezt mondatja. Akkor pedig a biztosítási adó ilyenképpen történő bevezetése hátrányos helyzetbe hozza azokat a vállalkozásokat, amelyek legális körülmények között tevékenykednek, látható a vagyoni helyzetük, van rendes jövedelmük. Ezzel az ő adóterheiket jelentősen megnöveljük.
Arra figyelemmel, hogy a Magyarországon létező biztosítások általában olyan embereké, olyan cégeké, amelyek egyrészt pénzt kívánnak fordítani arra, hogy az esetlegesen bekövetkező károk enyhítését saját maguk jogán meg tudják oldani, tehát mindenképpen tehermentesítik a kormány, a központi költségvetés és az önkormányzatok büdzséjét. Ezek a vállalkozások, ezek az emberek mindenképpen támogatásra méltóak lennének, de legalábbis arra, hogy hagyják őket békén, hagyják, hogy saját életüket, saját rendszerüket megfelelő módon biztosítva tovább tudják végezni a munkájukat.
Az előszóban van egy mondat, amely nyilván jelzésértékű és úgy hangzik, hogy ami igazán fontos, arra sikerült anyagi forrást teremteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném közölni önökkel, hogy a kormánynak az önkormányzatok nem fontosak. Miért gondolom ezt? Persze ebben a felsorolásban sincs benne az, ami a mondat után következik, de nagyon jól tudjuk a számunkra megküldött dokumentumokból, hogy a helyi önkormányzatok jövőre is rosszul fognak járni. Eltolódnak az arányok, ahogy az önkormányzatok finanszírozhatósága a jövő évben megoldódhat, és ezzel sérül az önkormányzatoknak az a szolgáltatásszervező funkciója, amely egyre inkább előtérbe kellene hogy kerüljön, és ehhez megfelelő pénzeszközökre lenne szükségük. Mert például a kis- és középvállalkozások támogatása nemcsak kormányzati szinten oldódhatna meg, s nemcsak kormányzati szintű támogatásra van igény, hanem arra is, hogy a helyi önkormányzatok megfelelő formában szervezzék azokat a szolgáltatásokat, amelyek a helyi rendszerben működnek. Tehát arra lenne szükség, hogy a személyi jövedelemadó egyre nagyobb hányada kerüljön az önkormányzatokhoz, hogy ezeket a számukra és a polgárok számára nagyon fontos és lényeges funkciókat megfelelő minőségben be tudják tölteni.
Nagyon sok képviselőtársam beszélt már a helyi adókról. Én az iparűzési adóval kapcsolatban azt jegyzem meg, tulajdonképpen öröm, hogy az iparűzési adó rendszerét nem borítják fel, mert egy valódi önkormányzati finanszírozási reform nélkül ezeket nagyon nehéz megtenni.
(12.20)
Lényegesnek tartom, hogy azon önkormányzatok, amelyek hátrányos helyzetű területeken vannak, ezeket a szolgáltatásszervezési funkciójukat egyáltalán nem tudják ellátni. Miért gondolom én? Az előttünk lévő adatokból látszik az, hogy az önkormányzatok egyre inkább normatív alapon, tehát előre felcímkézett módon kapják meg azokat a juttatásokat, amelyek a személyi jövedelemadóból származnak, és ezért csak a helyi adók kivetésével tudnak az önkormányzatok valamiféle többleteredményeket elérni.
(Az elnöki széket
Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Én úgy gondolom, hogy az otthonteremtés, a lakástámogatási rendszernek az önkormányzatokhoz való utalása, illetve ennek a kezelése nem egészen tiszta, nem elég világos, és nem lehet tudni, hogy az önkormányzatok hogyan, miből fogják ezt a feladatot megvalósítani. Ezek is egy olyan terhet fognak az önkormányzatokra róni, amelyek a már nagyon megterhelt önkormányzatok helyzetét tovább fogják rontani. De reméljük, hogy ehhez az otthonteremtési, lakástámogatási rendszerhez a megfelelő forrásokat is megkapja majd az önkormányzat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
