MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA
MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Könnyű helyzetben vagyok, hiszen Szent-Iványi István hosszas bevezetőjében vagy előadásában valóban kitért azokra az elvi részekre, amelyekre magam is kitértem volna, úgyhogy megtehetem, hogy lényegesen szikárabban próbálok reagálni a vitában elhangzottakra.
Az első: valóban nagyon szomorú számunkra is, hogy május 18-a óta ilyen hosszú idő telt el. Itt van körülöttünk egy ügy, ami láthatóan nem záródott le megfelelő módon, rendszeresen kérdések témája lehet a külföldi találkozókon. Fontos és megnyugtató lenne a számunkra, ha ezt a kérdést a parlament mindkét oldala számára megfelelő módon le tudnánk zárni, pontot tudnánk tenni az ügy végére, és előre tudnánk tekinteni.
A második megjegyzésem a szövegpontosításokkal kapcsolatos, amit Fazekas képviselő úr az előbb említett. Hevenyészett dologról és tendenciózus megfogalmazásról beszélt. Én eddig azt hittem, hogy szégyellik magukat, és azért próbálják meg a szövegből kiszedni mindazon passzusokat, amelyek arról szólnak, hogy itt botrányról lenne szó. Márpedig, fájdalom, tisztelt képviselőtársaim, azért ebben a szűk baráti körben mégiscsak el kell mondanunk, hogy botránynak minősül az, amikor lemond két államtitkár; igenis botránynak kell minősíteni azt, amikor az amerikai elnöknek és a külügyminiszternek fel kell hívni a nagykövetét; és az már csak komikus része az ügynek, amikor a nagykövetnek magának kínosan el kell mennie kosárlabdázni, hogy bizonyítsa azt, hogy tulajdonképpen nem is történt az ügyben semmi.
A harmadik megjegyzésem: csatlakozom Szent-Iványi Istvánhoz, példátlannak tartanám, tartanánk azt, ha a II. ponthoz, tehát magához a vizsgálóbizottság feladatával kapcsolatos ügyekhez olyan típusú módosító indítványok érkeznének és elfogadásra kerülnének, ami jelentősen megváltoztatja az eredeti célt. Nem akarom ezt ragozni, nagyon világosan elmondta ezt a képviselőtársam. Én is azt javaslom, ha ez a szándék létező, valóságos a Fidesz részéről, úgy tűnik, elég sok kérdést összegyűjtöttek az elmúlt napokban, akkor vegyék ezeket ki, és adjanak be egy önálló vizsgálóbizottságra javaslatot. Magam is azt mondom, nem fogunk neki örülni, mert szerintünk fölösleges ügyeket vizsgálna, de amennyiben szükségesnek tartják, akkor tegyék ezt meg, járják végig a szükséges utakat, és amennyiben ez szükséges, akkor állunk a vizsgálat elébe.
Konkrétan az 5. ponttal kapcsolatban: nagyon sajnálom, hogy Vitányi István néhány, egyébként valóban pontosító jellegű indítványát összekeverte egy olyan javaslattal, amiről én is azt gondolom, a leglényegesebb eleme ennek az ügynek. És nem tudok más jelzőt mondani, mint azt, hogy bájos Fazekas képviselőtársamnak az a próbálkozása, miszerint arról beszél, hogy nem is volt szó a nagykövet cseréjéről, hiszen ez volt a lényege, ez volt az egésznek a kezdete, hiszen valószínűleg nem lett volna abból semmi probléma, ha Stephen Jones urat, mondjuk, például államtitkárnak javasolják valahová vagy bármilyen egyéb ügyben, de pont az volt a probléma, hogy a magyarországi nagykövet helyére javasolták, és meglehetősen furcsa, teljesen szokatlan az, hogy a szolgálati idejét éppen hogy megkezdő nagykövet ügyében egy ilyenfajta felvetés érkezik. Ha végignézik a listát, sehol máshol nem szerepel a nagykövet mint téma, csak ebben az egy pontban. Ha ezt kiveszik, akkor azt gondolom, magát a levél céljával kapcsolatos kérdések és vizsgálatok lényegét veszik el.
A II/6. ponttal kapcsolatban, Simicskó István módosító indítványa - meggyőződésem, hogy itt van egy szereptévesztés. A III. pont tartalmazza azt, hogy a bizottság az ügyrendjét és a vizsgálati módszerét maga állapítja meg. Hogy a faxokat vizsgálja-e vagy pedig a papír minőségét, ezt bízzuk majd a vizsgálóbizottságra! Nem hiszem, hogy a feladatok között fel kell azt sorolnunk, hogy meg kell-e vizsgálnunk azt, hogy éppen a Népszavából érkező faxszámok kiéi avagy az Amerikából érkező faxszámok kiéi. Én ezt, meg kell mondjam, a magam részéről egy tévedésnek tartom. Hagyjuk és bízzuk azt a bizottságra, hogy hogyan és miképpen határozza meg a saját maga munkarendjét!
Az utolsó, nyilván ez a legkényesebb, a 7. számon szereplő indítvány. Nem akarom megismételni, ami eddig elhangzott, egy politikai megjegyzést szeretnék tenni. Pontosan értem ezt a taktikát, ez történt az elmúlt egy évben minden ügyben. Van egy kínos botrány, vele szembe kell állítani egy másik botrányt. Ezt éltük meg az elmúlt az egy évben. Kosztolányi úr, akkor ezt lehet bátran mondani: a megfigyelési ügy is így kezdődött, és minden egyéb olyan ügy, ami szembeállítódik valamilyen dologgal.
(21.40)
Azt a következtetést tudtuk akkor leszűrni, hogy ami valóságos botrány a Fidesz oldalán, azzal szembeállítanak álbotrányokat. Tehát itt is csak azt tudjuk kimondani, hogy úgy tűnik, valóságos botrányról van szó a Fidesz-Lockheed-Martin ügyben, mert ezzel szemben is kellett találni valamilyen ellenbotrányt.
Egyet szeretnék csak kérni, hogy ha egy ilyen botrányt kell szembeállítani, mert ez a tanácsadók javaslata, ezt elfogadom, ez mindenkinek a szuverén ügye, de kérem, keressenek olyat, ami nem okoz ennyi kárt Magyarországnak. Keressenek olyat, ami belül marad - ez a megfigyelési ügy jó dolog, szépen itt van, házon belül -, ne találjunk olyan ügyeket, amelyek kárt okoznak Magyarország számára, amelyek olyan kapukat nyitnak fel, amelyek kifejezetten károsak, és azt gondolom, hogy egyikünknek sem érdeke. Még egyszer mondom, nem a vizsgálat elől próbálnék ellépni, hanem, hogy ha ez a taktika, akkor próbálják meg ezt ilyen formában elmondani.
Befejezésül, hogy oldjam a hangulatot: a bekiabálások kapcsán gondolkoztam, amikor Mécs Imre a szociáldemokratákat és a konzervatívokat összehasonlította. Szegény Jones úr, nem tudom, hogy mi lehet, hiszen ebben a botrányban van korrupció is és van nő is - úgy látszik, hogy akkor szegény egy konzervatív szociáldemokrata.
Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm a türelmét, elnök asszony. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)
