JORGE SAMPAIO
JORGE SAMPAIO
JORGE SAMPAIO, a Portugál Köztársaság elnökének felszólalása a Magyar Országgyűlésben: *
Az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Rt. által hitelesített portugál nyelvű szöveg hiteles magyar fordítása.
Elnök Úr!
Képviselő Urak és Hölgyek!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy abban az épületben szólhatok a magyar néphez, amely oly ékesszólóan jelképezi Magyarország ezeréves történetét végigkísérő szabadságküzdelmeket.
E kitüntető megtiszteltetés Portugáliának és a portugál népnek szól, és azt a közös törekvésünket tükrözi, amellyel a magunkénak vallott európai keretek között igyekszünk kapcsolatainkat elmélyíteni.
Az Önökkel való találkozásnak, tisztelt Elnök úr, Képviselő urak és hölgyek, különleges jelentősége és érzelmi tartalma van számomra, aki hajdan parlamenti képviselő voltam.
Legyen szabad megemlékeznem, egykori parlamenti tagságom okán is, milyen döntő fontosságot tulajdonítok a parlamentnek, mint a képviseleti demokrácia és a politikai pluralizmus intézményének.
A parlament megkerülhetetlen fóruma azon eszmék és elképzelések szabad ütköztetésének, amelyek a demokratikus államok közös jövőjét hivatottak körvonalazni. A parlament egyben a nemzeti akarat kifejezésének legitim színtere is.
Ezért is köszöntöm Önöket nagy tisztelettel, s az Önök személyén keresztül a nagyszerű magyar népet, tisztelettel adózva történelmüknek, gazdag kultúrájuknak, amely nélkülözhetetlen hozzájárulása az elkövetkezendő évezred Európájának. Üdvözlő szavaim mögé természetesen felsorakoznak a portugál kormány tagjai, és mindazon politikai párt, amely parlamenti képviselettel rendelkezik, s akik elkísértek engem erre az utamra.
Elnök Úr!
Képviselő Urak és Hölgyek!
Erre a látogatásra egy olyan időpontban került sor, amely népeink számára különleges jelentőséggel bír:
- huszonöt éve dőlt meg a diktatúra, amely az azt megelőző mintegy ötven év alatt elnyomás alatt tartotta a portugálokat, és megtagadta tőlük a politikai, gazdasági és társadalmi fejlődéshez szükséges feltételeket, megakadályozva az európai demokráciák közösségéhez való csatlakozást;
- nem sokkal az 1974. április 25-i forradalom után sor került a diplomáciai kapcsolatok újbóli felvételére Magyarországgal, s így megnyílt az út a kétoldalú kapcsolatok normalizálása előtt;
- tíz évvel ezelőtt történt meg a magyar alkotmány felülvizsgálata, amely intézményesítette a pluralista demokráciát, amelyet az egy évvel később tartott szabad választások megerősítettek, így biztosítva a szabad utat Magyarország visszatéréséhez az európai intézmények rendszerébe;
- néhány héttel ezelőtt Magyarország az atlanti szövetség teljes jogú tagjává vált, hozzájárulva ezzel Európa biztonságához és a demokrácia megszilárdításához, valamint az euro-atlanti együttműködés megerősítéséhez;
- alig több, mint hat hónap múlva Portugália átveszi az Európai Unió soros elnökségének tisztét. Tisztában vagyunk azzal a különleges felelősséggel, amely reánk hárul majd abban a folyamatban, amely által lehetővé válik az európai demokráciák közötti szövetség intézményesítése, és így a közös európai térben megvalósulhat a folyamatos fejlődés, a béke és a szolidaritás.
Úgy hiszem, tisztelt Elnök úr, Képviselő urak és hölgyek, hogy látogatásomra nem is kerülhetett volna sor nemzeteink történelmének ennél szerencsésebb, s egyben jelképesebb pillanatában.
Úgy az atlanti szövetséghez, mint az Európai Unióhoz történő csatlakozás folyamatában Magyarország és a többi jelölt állam mindig számíthatott Portugália feltétlen és kétségek nélküli támogatására.
Ezek olyan stratégiai jelentőségű területek, amelyek nem csak történelmi tapasztalatainkban gyökereznek, hanem tükrözik az európai eszmeiségről és Európának a nemzetközi színtéren betöltött szerepéről általunk vallott értelmezést.
Számunkra, portugálok számára, az Európai Közösséghez való csatlakozás különleges jelentőséggel bírt a demokratikus átmenet folyamatában, gazdaságunk megnyitásában, azon körülmények megteremtésében, amelyek országunk modernizációját, gazdasági és társadalmi haladását lehetővé tették.
Ezért pontosan értjük Közép- és Kelet-Európa országainak, köztük Magyarországnak, azon jogos törekvését, hogy részeseivé válhassanak egy növekvő gazdasági, pénzügyi és politikai integrációt megvalósító térségnek, amely garantálja a politikai stabilitást, a mindenki számára elérhető jólétet, a biztonságot és a békét.
Azoknak a közép- és kelet-európai országoknak, amelyek az európai eszmék és értékek jegyében végrehajtották a demokratikus átmenetet, részesülniük kell ugyanabban a szolidaritásban, amelyben minket is részesítettek a többi európai demokráciák.
A közös Európát a szolidaritás jegyében kell megteremteni.
Annak a szolidaritásnak a jegyében, amely a demokratikus országok között nyilvánul meg, ugyanúgy, mint a közös földrajzi területeken osztozó és hasonló kulturális értékeket magukénak vallók között. A gazdasági és társadalmi fejlődésből építkező, az egész kontinens stabilitása, biztonsága és békéje feltételeinek biztosításában vállalt szolidaritás jegyében.
A közös Európa megteremtése egy olyan folyamat, amelyben egy sor állandó követelmény is megfogalmazódik. Korántsem csodaszer minden bajra. Munkát és a nemzeti tehetség állandó mozgósítását, a közös célokért való egységet, az álláspontok és vélemények egymáshoz való közelítését, az állami intézkedések összehangolását igényli, sok áldozattal jár és gyakran csalódást okoz. Politikai akaratot és bátorságot kíván, az értékek és elvek melletti állandó elkötelezettséget, az állampolgárok részvételét és támogatását, az összetartó erő megerősítését.
Kontinensünk intézményes határainak minden demokratikus európai ország részére történő kiszélesítése stratégiai követelmény. Egy olyan cél, amelynek mozgósítania kell minden európai állampolgárt, minden demokratát. Ez Európa egyedülálló történelmi lehetősége, amelyet nem hagyhatunk kárba veszni.
Az Európai Unió kibővítése és kapcsolatrendszerének elmélyítése két, egymástól elválaszthatatlan folyamat.
Nem akarom, s nem is tudom a kibővítés folyamatának bonyolultságát alábecsülni, azt azonban szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy új tagállamok felvétele elengedhetetlenül fontos az európai eszme megerősödéséhez. A kibővítés azonban nem lehet ürügy ezen eszmeiség felhígulásához, akár az integrációs folyamat már elért szintjét, akár a már meglévő gazdasági és társadalmi összetartozást tekintjük.
Úgy hiszem, hogy mindannyiunknak közös igénye ez, máskülönben maguk a tagjelölt országok érezhetnének kiábrándultságot, mert egy olyan közösséghez csatlakoznának, amely különbözne attól, amelyhez csatlakozni akartak.
Határozott képpel kell rendelkeznünk arról az Európáról, amelyet felépíteni kívánunk, tudván, hogy nem létezik jobb alternatíva az európai demokráciák számára.
Olyan pozitív módon kell látnunk a jövő Európáját, amely népeink képzeletét és akaratát továbbra is képes mozgósítani, amely biztosítja a hatékony részvételt a politikai és társadalmi intézmények tevékenységében, fenntartja a közvélemény és a gazdasági résztvevők elkötelezettségét, hogy megértsék az erőfeszítések szükségességét, s hatékony választ tudjanak adni a régi és új kihívásokra.
Az új Európa megteremtésének politikai eszmerendszere állandó elkötelezettséget és felelősséget kíván a politika résztvevőitől, felelős politikusoktól, de elsősorban a parlamentektől, mint a nemzeti képviselet mással nem helyettesíthető intézményétől.
Mindannyian egy erősebb, egységesebb, egybeforrottabb Európát akarunk, egy olyan Európát, amelynek nagyobbak a lehetőségei, hogy a nemzetközi színtéren meg tudja védeni saját jogait, hozzájárulván ily módon a világ biztonságához és stabilitásához.
Olyan Európát akarunk, amely megőrzi tagállamainak egyenlőségét, amely fenntartja egymás közötti viszonyukat, amely létrehozza intézményei feladatainak és lehetőségeinek kiegyensúlyozott megosztását, amely a jog és a törvényesség közössége.
Olyan Európát akarunk, ahol az intézmények tekintélyét mindenki elismeri, amely biztosítja állampolgárainak részvételét az európai folyamatokban, mozgósítva azok akaratát és alkotókészségét.
Olyan Európát akarunk, mint mondtam, amely fenntartja tagjai számára a gazdasági és társadalmi fejlődés lehetőségét, amely az összefogás és a szolidaritás eszméin alapul, s amely biztosítja egy valós gazdasági konvergencia távlatait.
Olyan Európát akarunk, amely eltökélten, de a valóságot szem előtt tartva halad előre egy nagyobb méretű politikai integráció irányában, azt a természetes utat követve, amely minket először a gazdasági, később a pénzügyi integrációhoz vezetett.
Tisztelt Elnök Úr!
Képviselő Urak és Hölgyek!
Beszédem elején már utaltam arra, hogy huszonöt évvel ezelőtt Magyarország és Portugália ismét felvette a két ország közötti kapcsolatokat.
Portugália akkor szerezte vissza szabadságát és megteremtette a pluralista demokrácia intézményrendszerének kiépítéséhez szükséges feltételeket.
A magyarországi helyzet nyilvánvalóan különbözött ettől. De ahogyan a portugálok, úgy a magyarok sem szűntek meg harcolni szabadságukért, nemzeti identitásukért, azért, hogy tiltakozzanak az ellen, hogy kirekesszék őket abból a széles körű politikai és gazdasági átalakulásból, amelyet a II. Világháború után az európai demokráciák valósítottak meg.
Az 1956-os népfelkelés a szabadságért, igazságért, a nemzeti függetlenségért, az emberi nemtől elidegeníthetetlen jogokért vívott küzdelem példájává vált. E népfelkelés nyomott hagyott Európa közös lelkiismeretében, lázba hozott minden demokratát és reménységet ébresztett mindazokban, akik hisznek az európai humanizmus örök érvényében.
Érdemes elgondolkoznunk minderről, visszatekinteni Európa közelmúltjának történelmére, felidézni azokat az évtizedeket, amelyek során annyian éltünk korlátlan hatalmú és méltánytalan rendszereknek alávetve. Emlékezni saját reményvesztettségünkre, az egyéni és közös szenvedésre, de nem felejteni azokat az eszméket, amelyekért sosem szűntünk meg lelkesedni.
Történelmi tapasztalataink nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy szilárdan elutasítsuk társadalmainkban az önkényuralmi rendszereket. De ez az elutasítás csak akkor válik hatékonnyá, ha azt a demokratikus tapasztalatok állandó tanulása, a szabadság értékeinek, a toleranciának és igazságosságnak eltökélt védelme kíséri, szemben az antidemokratikus jelenségekkel, az erőszakkal, az idegengyűlölettel és szektás jelenségekkel.
Tíz évvel ezelőtt, az 1956-os forradalom mártírjaira való nemzeti megemlékezéssel, megkezdődött Magyarországon az a folyamat, amely lehetővé teszi visszatérését az európai demokráciák közösségébe. 1989 szeptemberében az Önök országában rombolták le az Európát szétválasztó határokat, amellyel Közép-Európa népei megkezdték saját egyenjogúsításukat.
A negyven éven keresztül brutálisan ránk erőszakolt megosztottság sem tudta azonban a felosztott Európa két részét összekapcsoló mély történelmi, kulturális és politikai kötelékeket elszakítani.
Európa újraegyesítésének van egy másik dimenziója is, amelyet egyaránt fontosnak tartok kiemelni.
Azokat az éveket a felfegyverzett béke keretei között éltük meg, egy ránk erőszakolt kétpólusú gondolkodásmódnak alárendelve.
Ezek a körülmények alapvetően megváltoztak, a stratégiai egyensúly átalakult és kialakult a nemzetközi kapcsolatok új terminológiája.
Az általunk annyira vágyott béke, stabilitás és haladás nagy ígérete nem tudott megvalósulni teljes körűen, ahogyan azt egykoron reméltük.
Szembe kellett néznünk a határok, a kisebbségek megoldatlan problémáival, a szeparatizmus és az erőszakos nacionalizmus mozgalmainak újraéledésével. Európa újabb menekültáradatokra ébredt, s önnön házán belül feszültségek és konfliktusok új tényezőire talált.
El kell ismernünk, hogy az új helyzetek a megfeleléshez felkészületlenül és váratlanul értek bennünket.
Az atlanti szövetség képes volt filozófiáját, doktrináját és szerkezetét az új európai térképhez igazítani, új tagokat soraiba fogadni, megerősíteni Európa stabilitását és biztonságát, valamint betölteni nélkülözhetetlen szerepét az európai biztonság megtervezésében.
Európának azonban saját közös érdekeinek védelmében megnövekedett felelősséget kell viselnie, preventív intézkedésekkel el kell kerülnie a kockázatokat, autonóm politikai és katonai módon eljárnia.
Ez azt az állandó erőfeszítést eredményezi, hogy előrelendítsük a közös kül- és belpolitikát, jelesül, hogy megbírkózzunk a válsághelyzetekkel, hogy fejlesszük az európai védelmi és biztonsági identitást, amely elengedhetetlenül fontos tényező biztonságunk növelésében, az európai együttműködés megerősítésében, az Egyesült Államokkal és Kanadával való kapcsolataink új egyensúlyának intézményesítésében.
A nemzetközi környezetben adottak a politikai feltételek európai szerepének megerősítéséhez és a megújult atlanti szövetség életképességéhez.
Európa megerősítése az EBESZ és az Európa Tanács szerepének felértékelését is jelenti. A bennük rejlő sajátos lehetőségek kihasználásával, a felesleges átfedések kiküszöbölésével, az európai szervezetek között hatékony párbeszéd alakulhat ki.
Csak így biztosíthatjuk kontinensünk békéjét és biztonságát, megerősítve így a nemzetközi békét és stabilitást.
Elnök Úr!
Képviselő Urak és Hölgyek!
Mielőtt beszédemet befejezném, szeretném megköszönni Magyarország támogatását, amelyet Kelet-Timor népének nyújtott a szabadságáért folytatott küzdelemben.
Az Indonéziában tapasztalható kedvező változások jeleinek ellenére, Kelet-Timor mártír közössége továbbra is az erőszak áldozata, amint azt a néhány nappal ezelőtt Liquiçában történt barbár vérengzés is bizonyít, amelyet a leghatározottabban elítélünk.
Portugália egyetlen célja, hogy biztosítsa az önrendelkezéshez való jog szabad gyakorlását, amelyet a nemzetközi közösség és legutóbb Indonézia is ünnepélyesen elismert a timoriak felé. Jelen pillanatban legfőbb törekvésünk az, hogy megteremtsük az önrendelkezési folyamat feltételeit, hogy az szabadon és erőszakmentesen történjék. Ez egy, az Egyesült Nemzetek által szervezett demokratikus konzultáció keretén belül kezdődhet.
A mi felhívásunk mindazokhoz szól, akik a szabadság és az emberi jogok értékeit egyaránt magukénak vallják, hogy kifejezésre juttassák szolidaritásukat Kelet-Timor népével.
Elnök Úr!
Képviselő Urak és Hölgyek!
Beszédem végén visszatérnék ahhoz, amit az elején mondtam, annak kifejezéséhez, hogy milyen nagy megtiszteltetés számomra, hogy a magyar nép képviselőihez szólhatok, amit hálásan köszönök Önöknek.
A közös és demokratikus Európában, amelyben otthon vagyunk, az országaink közötti kapcsolatok egyre fontosabbá és jelentősebbé váltak.
Magyarországi látogatásom Portugáliának azt az elhatározottságát hivatott bizonyítani, hogy kapcsolatainkat minden területen megerősítsük.
Különösen fontos számunkra a parlamenti kapcsolatok élénkítése - amely egymás jobb megismerésének lényeges eszköze -, a kölcsönös megértés, a tapasztalok és gondolatok megosztása, gondjaink és távlataink felmérése, kifejezvén a magyarok és portugálok egymás iránti szolidaritását, a jövő évezred Európája kihívásainak közepette.
Magyarország jól tudja, hogy továbbra is számíthat Portugália feltétlen támogatására az európai struktúrába való teljes körű csatlakozásában.
Számunkra, portugálok számára, ez elvi kérdés, amely meggyőződésünkből és a demokratikus szolidaritásból fakad.
Nem kevesebbről van szó, mint hogy olyan kedvező körülményeket biztosítsunk az eljövendő nemzedékek számára, amelyek lehetővé teszik a fejlettebb és igazságosabb társadalmak megszilárdítását a biztonság és a béke keretei között.
Nagyon köszönöm.
