DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, a külügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai napon újabb aggasztó hírek érkeztek Koszovóból, Albániából. Most nemcsak arra gondolok, hogy jugoszláv egységek megsértették Albánia integritását, hanem arra, hogy újabb több ezer menekült lépte át a koszovói-albán határt. A mai napra már mintegy egymillióra gyarapodott a Koszovóból menekülők száma. Ezeknek egy része a szomszédos országokban, jelentős része éppen Albániában van, másik részük még egyelőre Koszovóban keres menedéket, de a nagy többségük már elhatározta, hogy átlépi a határt.
A második világháború óta Európában ilyen méretű menekülthullám nem volt. Ennyi elűzött emberrel a második világháború óta Európában nem találkozhattunk, és soha ennyi áldozata egy európai konfliktusnak nem volt. Megbízható becslések ma már 100 ezerre teszik az eltűntek, az eltűntnek nyilvánítottak számát, és sajnos, sokan jó okkal feltételezik, hogy ezek közül sokakkal már soha nem fogunk találkozni.
Mi, magyarok különösen értjük, érezzük ezt a nehéz helyzetet, hiszen ez a nép, ez a nemzet 1956 után valami hasonlót élt át, ha nem is éppen ebben a nagyságrendben - de több mint 200 ezer magyar menekült. Akkor Európa és a világ segítséget nyújtott számunkra. Ezt úgy értékeljük, hogy számunkra erkölcsi kötelességgé teszi, hogy segíteni próbáljunk a koszovói albán menekülteken.
A NATO felkérte a tagállamokat, hogy tegyenek nemzeti felajánlásokat a humanitárius katasztrófa enyhítésére. Ennek keretében fogadta el azt a magyar felajánlást, amelyet az országgyűlési határozati javaslat tárgyal. E felajánláshoz csatlakozott csaknem valamennyi NATO-tagállam, közöttük azok a tagállamok is, amelyek egyébként bizonyos fenntartásokat fogalmaztak a NATO koszovói szerepvállalásával kapcsolatban.
(19.20)
Így például Görögország egy műszaki alakulattal vesz részt, Csehország egy katonai kórházat ajánlott fel, míg Olaszország igen sokrétű és széles körű segítséget nyújt a koszovói albán menekültek számára. A magyar segítségnyújtás két elemből áll, mint elhangzott: egyrészt öt fő részt vesz a szövetséges szárazföldi mobil erők parancsnokságán, az ő feladatuk kizárólag a logisztikai, szervezési feladatok ellátására szorítkozik.
Egyetértettünk a kormánnyal abban, hogy a feladatkörük kötött. Ez az országgyűlési határozati javaslat ezt meghatározza. Amennyiben a szárazföldi parancsnokság mandátumában módosulás következik be, feladatkörében módosulás következik be, ez a most megadandó mandátum lejár, és érvényét veszti. Tehát nagyon világossá tettük - a kormány és a részt vevő képviselők egyaránt -, hogy a mandátum a humanitárius segélyek elosztására, szervezésére vonatkozik. Másodsorban pedig a határozati javaslat 40 fő egészségügyi szakember kiküldését irányozza elő. Többen felvetették azt, hogy talán szerencsésebb lett volna, talán az optikája jobb lett volna, ha civilek, tehát civil orvosok vehetnének ebben részt. Erre azonban nem volt mód, mert a NATO parancsnokságának keretében csak katonaorvosokat, illetve katonai személyzetet tudnak fogadni, elhelyezni. Ebből adódóan a bizottságunk elfogadta ezt a magyarázatot, és úgy ítélte meg, hogy ezzel a 40 fős egészségügyi kontingenssel valóban segíteni tudunk a rászorultakon, a menekülteken.
Végezetül engedjék meg, hogy még egy elemre utaljak, amely mind kormányzati, mind ellenzéki oldalról felmerült, anélkül, hogy ezt most kommentálnám. Ez az eset is rámutatott arra, hogy üdvös lenne, ha felújulnának azok a megbeszélések, azok a több hónapja abbamaradt megbeszélések, amelyek az alkotmánymódosítással voltak kapcsolatosak. Helyes lenne, ha ebben megoldást találna a tisztelt Ház.
Végezetül, tisztelt Ház, jelezni szeretném, hogy a külügyi bizottság 19 igen és 1 nem szavazat mellett a határozati javaslatot elfogadásra ajánlja. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
