DR. SOÓS GYŐZŐ
DR. SOÓS GYŐZŐ
DR. SOÓS GYŐZŐ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! 1990-ben az akkori Rolitron, később Roliker cég Rózsahegyi László vezetésével megnyitotta az első privát üzemeltetésű dialízisüzemét a Tétényi úti kórházban.
Nyilván az akkori kormányzat azért ítélte az egészségügy eme szektorát elsőként privatizálandónak, mert itt jól körülhatárolt szolgáltatásról van szó, az árak és a tevékenység módja pontosan meghatározható, és mert abban az időben sem volt képes az állam az egyre növekvő dialízisre szoruló beteglétszámot európai módon ellátni.
(16.00)
Sajnos, a Rolitron mögött nem volt gyártási kapacitás, így a dialízis lelkét jelentő szűrőket, a dializátorokat hatósági engedély nélkül akkor és azóta is többször felhasználják. Az egyszer használatos eszközök újrafelhasználása évek óta nagy vitákat vált ki szerte a világon. Az USA-ban a dializátorok nagy részét ma is újrafelhasználják, a halálozási arány azonban itt a duplája az európainak. Európa csaknem valamennyi országában ez az eljárás ma már tiltott.
1994-ben, az egy alapkezelésre jutó térítési díj 165 márkának megfelelő forintösszeg volt. 1998-ra Magyarországon az 54 dialízisközpont körülbelül 90 százalékát magáncégek működtetik. A két legnagyobb szolgáltató a hazai vesebetegek körülbelül 70 százalékát látja el. Sajnos, a két cég között óriási technikai különbség mutatkozik. Amíg a Eurocare most már 9 éve a dializátorok újrafelhasználásából származó extraprofitból igyekszik új központokat létesíteni, és minél nagyobb piaci részesedést szerezni, addig az FMC és a svéd Gambro cég az új, korszerű eljárásként bevezetett online hemodiafiltrációs eljárással jobb életminőséget biztosít a betegeinek.
1999-re 8,8 milliárd forint jut a dialíziskezelések finanszírozására. 1998 óta az úgynevezett zártkasszás finanszírozásra tért át az OEP, amely azt jelenti, hogy 1999 második felében, a beteglétszám évi 12-14 százalékos növekedése folytán az egy alapkezelésre jutó térítési díj 120 márkára csökkent.
Kérdéseim:
1. Hogyan jelentheti ki a miniszter úr, hogy az egészségügyi szolgáltatás egy olyan ágazat, ahol nem várható megtérülés?
2. Hogyan lesz képes gondoskodni a magyar egészségügy azokról az új rendszerbe bekerülő betegekről, akiknek az újabb beruházások elmaradása miatt nem lesz helyük a kezelésre?
3. Az Európai Unióba tartó Magyarország merrefelé halad? Az újrafelhasznált dializátorok felé vagy a korszerű, a beteg életminőségét gyökeresen megváltoztató eljárások felé?
4. Nem érzi-e a veszélyét a miniszter úr annak, hogy egy magát becsapottnak érző, Magyarországra tőkét invesztáló cég kálváriája rossz hatással lehet a működő tőke további beáramlására?
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)
