MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Hogy átvezessem a jelenlegi törvénybe a dolgot, orvosgyerek vagyok, édesapám belgyógyász volt, és haláláig hitt a medicinában. A kezelőorvos definíciója úgy kezdődik: a beteg, a beteg adott betegsége. Úgy gondolom, hogy orvoshoz nemcsak a beteg fordul, hanem az lenne a kívánatos, ha a profilaxia, a profilaktikus mentalitás elterjedne, hogy az orvost megkeressék életmódkérdésekben, megelőzési kérdésekben, éppen azért, hogy a betegség ne fejlődjön ki.
Azt hiszem, hogy itt is valami berögződés lehet, de talán még a páciens szó is jobb lenne ennél. Egyedül az elmegyógyászok azok, úgy tudom, akik minden embert elmebetegnek tartanak, csak a progrediálásnak a foka különböző a véleményük szerint.
Ugyanígy, valahogy visszaköszön a gyerekkoromból, a régi május 1-jékről, amikor fehér köpenyekben vonultak fel az egészségügyi dolgozók, és fenn volt a táblájuk: "Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete". Talán a "dolgozó" nem megfelelő szó. Ha már a definíciókat javítjuk, amelyek az előző törvényben előfordulnak, akkor jó lenne ezeket is pontosítani.
De a legutolsó paragrafusban egy sor módosító javaslat fekszik, amelyeknek nem lehet kapásból belátni a hatását. Például a 23. § (2) bekezdésének a b) pontja elhagyni rendeli a "gyógyító" szót, amely a nem konvencionális gyógyító eljárásokra vonatkozó eredeti 104. §-ra vonatkozik. Ez is nagy veszélyekkel jár, hiszen ha a "gyógyító" szót elhagyjuk, akkor a sarlatánságnak és a szédelgésnek igen tág terét hagyjuk, hiszen itt éppen a nem konvencionális gyógykezelésekről és eljárásokról van szó.
Tehát ez a néhány példa is arra utal, hogy ezt a rendkívül fontos törvényt jó lenne alaposabban előkészíteni. Ha módosítunk a LXXVII. törvényen, akkor azt nemcsak a szakma, hanem a szélesebben vett társadalmi vélemények figyelembevételével és az egyházak figyelembevételével kellene megtenni. Ezért tisztelettel azt javaslom, Lotz Károly képviselőtársam nevében is, hogy a kormány minden presztízsveszteség nélkül vonja vissza ezt a törvényjavaslatot. Mivel nagyon fontos humánetikai, bioetikai, kutatásetikai és általában fontos, alapvető, origónkra vonatkozó erkölcsi kérdésekről van szó, igen mélyreható viták és elemzések után, jól kicsiszolva kerüljön vissza ez a törvényjavaslat.
Tehát ez lenne az első, primer javaslatom vagy javaslatunk. Amennyiben ez mégsem lenne keresztülvihető... - bár hangsúlyozom, hogy itt nem pártpolitikai szempontokról van szó. A mai vita is meggyőzhetett arról valamennyiünket, hogy valójában nem pártpolitikai alapon vitatkoztunk, hanem egészen máshol húzódtak a törésvonalak. Ezért úgy gondolom, hogy az igen jóindulatúan előkészített és jó szándékot eláruló törvényjavaslatnak a visszavonása és újból való beterjesztése éppen a józan megfontolás és ész diadalma lenne a napi pártpolitika felett. Akkor mindnyájunknak módunkban lenne - de elsősorban a törvény-előkészítőknek -, hogy az egyházak, a Tudományos Akadémia véleményét megismerjük, és mi magunk is jobban elmélyedjünk ebben.
Ezért kérem a kormányt képviselő igen tisztelt államtitkár asszonyt, hogy fontolják meg ezt a javaslatot. Amennyiben ez a legtermészetesebb dolog nem történne meg, akkor viszont azt kérem a Ház tisztelt elnökétől, hogy ne zárjuk le az általános vitát ezen a héten, hanem a későbbiek folyamán folytassuk, amikor ezek az egyeztetések megtörténtek. Hiszen ezzel három vagy hat hetet nyerve, egy valóban jó és korszerű módosítást tudunk elérni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Béki Gabriella tapsol.)
