DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. A technikai hiányosságokért elnézést kérek. Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vita e szakaszában szeretnénk a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényhez, illetve az orvosi ügyeletek kérdéséhez beadott módosító indítványainkat ismertetni a tisztelt Ház előtt, és ha lehet, megvédeni.
Tisztelt Országgyűlés! A munka törvénykönyve és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény napirenden szereplő módosítása lehetőséget teremt egy olyan régóta vajúdó kérdés rendezésére, melyek évek óta feszültségforrást képeznek az egészségügyben, illetve az egészségügyi intézményekben. Az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók által ellátott ügyelet elrendelésének jogszerűvé tétele, illetve ezen ellátott ügyelet szolgálati időbe való beszámíthatóságát céloztuk meg a módosító indítványaink benyújtásakor. Az ajánlás 37., 38. és 41. §-airól van szó.
Tisztelt Országgyűlés! Egy kis türelmüket kérem, hogy a módosító indítványaink kapcsán nem teljesen jogászi szemmel terjesztem elő az indoklásunkat.
A munka világában ismert és elfogadott, hogy vannak olyan foglalkozások és munkakörök, melyekben a munkavégzés nem azonos az állandó tevékenységgel. Ilyen a szolgáltató ágazatok túlnyomó többsége, de ilyen például az olyan szolgáltatás, mint például a kiszolgáló személyzet vagy például a portási munkakörök. Ilyen esetekben például az éjszakai műszakban dolgozó portás, akinek az a feladata, hogy az egy adott munkahelyre érkező járműveket ki- és beengedje, senki által nem vitatható módon 12 órás műszakjában dolgozik. Az orvosi intézményekben, egészségügyi intézményekben ügyeletet ellátó orvos és az egyéb egészségügyi szakdolgozó ugyanezt teszi, azzal a különbséggel és sajátossággal, hogy az ügyeleti tevékenység általában sürgős, azonnali döntést és beavatkozást kíván. Ezért két aktív tevékenység között eltelt kvázi pihenőidőben nem valóságos pihenés, hanem készültségi állapot áll fenn az azonnali beavatkozásra.
Ilyen értelemben tehát az ügyeletben eddig szokásosan elrendelt felosztott ügyeleti idő, mely készenlétből és munkavégzésből állt, tulajdonképpen nem osztható fel, hiszen a pihenés, a készenlét arra szolgál, hogy a munkavégzésre azonnal, döntésképesen és aktívan rendelkezésre álljon, és a szükségessé váló tevékenységet teljes felelősséggel elvégezze. Ezért tehát az a véleményünk, hogy az orvosi ügyelet és az egészségügyi szakdolgozók által ellátott ügyeleti idő szétbonthatatlanul munkában töltött idő, melynek persze vannak aktív és relatíve passzívabb szakaszai.
Tisztelt Országgyűlés! Ezért tehát azt kezdeményezzük, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 59. §-ának az a kiegészítése, mely az 55/A. §-ban, valamint a munka törvénykönyve 123. §-ában foglaltaktól az egészségügyről szóló '97. évi CLIV. törvényben meghatározott "ügyeleti feladatok ellátása érdekében a miniszter eltérő szabályokat állapíthat meg" szakasz kerüljön ki. Az a véleményünk, hogy a munka világában értelmezhető az egészségügyben eltöltött ügyeleti idő és ügyeleti szolgálat, ezért semmiképpen nem indokolható, hogy pusztán az egészségügyi miniszter vagy akár kormányrendelet szabályozza ezt a tevékenységet.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény megszabja, hogy mennyi a túlmunkában eltölthető idő felső határa. Az egészségügyi intézményekben azonban a munka szükségessége, az egészségügy sajátosságai és az egészségügyi törvényben a szolgáltatóra kirótt feladatok azt a követelményt támasztják az egészségügyben dolgozókra, hogy az ügyeleti időben a bekövetkező sürgősségi esetekben az egészségügyi ellátás folyamatos igénybe vehetőségét biztosítsuk. Ez csak egyféle módon történhet meg - és ez történik a gyakorlatban is -, hogy az ügyeleti szolgálatot ellátó orvosok és egészségügyi szakdolgozók a megengedhető túlmunkaóra fölött teljesítenek rendszeresen és folyamatosan. A módosító indítványunk arról szól, hogy az elrendelhető túlmunka felső határa az egészségügyi ellátórendszer sajátosságainak megfelelően léphesse túl ezt az elrendelhető kötelező túlmunkaórát.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, illetve az egészségügyi törvény 93. §-a a következő bekezdéssel egészülne ki: "Az ügyeleti ellátás megszervezéséhez elrendelhető túlmunkára a Kjt. megfelelő rendelkezéseit kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a fekvőbeteg-intézményekben az elrendelhető túlmunka felső határa két egymást követő napon összesen 16 óra lehet, az (1), (2) bekezdésekben meghatározott ügyeletet teljesítő alkalmazottak részére pedig az átlagos mértéket jóval meghaladó, összesen 832 óra túlmunka is elrendelhető."
(Az elnöki széket
Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági vitában és az előterjesztő szemében, de talán a laikus közvélemény szemében is elrettentő ez a szám. Ez azonban semmi más, mint leírása annak a tevékenységnek, amelyet az egészségügyi intézményekben ügyeletben teljesített túlmunkaórák számát tekintve az egészségügyi dolgozók évről évre és folyamatosan teljesítenek. Ezért meg kell világítani, hogy milyen ez a túlmunkaidő. Arról szól, hogy az ügyeletes orvos, illetve az egészségügyi szakdolgozó a napi 8 óra munkaideje után ügyeleti szolgálatot teljesít az előbb elmondottak szerint, majd a következő napon pihenőidő nélkül folytatja az ugyancsak 8 órás munkaidejét, és azt le is tölti.
(13.00)
Az a 832 munkaóra, amelyet leírtunk, egyáltalán nem elrettentő a kollégák szemében. Ez semmi mást nem jelent, mint hogy az ellátórendszerben dolgozók hetente egy ügyeletet vállalnak. Könnyen kiszámítható, hogy a jelenleg is elrendelhető havi hat ügyelet szerint tizenkét hónapra, tehát egy évre számolva, tizenhatórás ügyeleti idővel ez a szám sajnos nemcsak teljesíthető, hanem a gyakorlatban rendre túl is teljesül.
Tisztelt Országgyűlés! Ezért arra kérjük a törvényalkotókat, illetve a törvény módosítását beterjesztőket, hogy ne engedjék meg senkinek, hogy azért, mert ez a szám ilyen borzasztóan magas, úgy tegyünk, mintha az egyébként nem megengedhető számú túlmunkaóra nem létezne, és ezt egy alacsonyabb rendű jogszabályban elrendelhetővé téve már legalizálni is lehetne végtelen számban.
Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők azt mondták, hogy a munka világában a mi javaslataink nagyon nehezen értelmezhetők. Én pedig azt gondolom, hogy az egészségügyben dolgozók éppúgy benne élnek a munka világában, mint bármely más munkavállaló. Ezért a rájuk vonatkozó szabályok az ágazat specialitásaival együtt is ebben a világban élnek, tehát valamilyen szabály, amelyet törvény szabályoz, rájuk nézve is érvényes lehessen.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
