DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most, amikor a távközlésről szóló törvényt módosítjuk, kívánatosnak látszik néhány olyan gondolat felvetése is, amelyek magabiztosabbá teszik a döntéshozatalunkat. E tekintetben jó néhány gazdaságfilozófiai és gazdaságtörténeti elemet is meg lehet nézni, de sokkal inkább a téma dinamikáját.
Mindjárt az elején egyik módszernek ajánlom annak a kérdésnek a felvetését, hogy most mi is lesz ennek nyomán, ki jár jobban, ki jár rosszabbul. Gondolom, mindig igen jó volna a törvényhozónak egy ilyen szempontra emlékezni. Ki is jár jobban? A fogyasztó jobban jár? Azután a gazdasági növekedés jobban jár? Igen, olyan tekintetben igenlő válaszokat adhatunk és fogunk adni, ha arra gondolunk, hogy itt egy olyan szférájával foglalkozunk a gazdasági életnek, ahol a technológiai haladás igen jelentősen csökkenti az előállítás költségét. Tehát a termelés költsége kevesebb, ami nyilvánvalóan átcsatornázandó a használóra, legyen az fogyasztó vagy ipari fogyasztó. Igen, a technológiai haladás ezt meghozza, és itt-ott ezt tapasztaljuk is.
Van azonban egy másik elem, az ipari koncentráció, a monopolisztikus helyzet, amikor egy-egy iparágban, jelen esetben a távközlés ágában a monopolisztikus helyzet nálunk és másutt olyan helyzeteket teremt - képviselőtársaim erre utaltak is az utóbbi egy-két órában -, amikor bizony a monopolista jellegű vállalatnak magasabb a profitja, mint ha nem lenne monopolista jellegű. Nem is megyek bele a részletekbe. Olyan eseteket látunk, hogy egy telefonhívás Budapestről Chicagóba háromszor annyiba kerül, mint Chicagóból Budapestre, vagy kétszer-háromszor. Szóval az arányok - hogy is mondjam...? - elgondolkodtatóak. Ugye, milyen enyhén fogalmazok?!
Azután felvetődik mindjárt a kérdés: lehet ezzel valamit tenni? Igen. Örömmel hallottam a miniszter úr előterjesztéséből és az egész reformjavaslat szelleméből, hogy igen, a piac az az intézmény, az a mechanizmus, amely a versenyt intézményesíti, tehát a monopolistát elgondolkodtatja úgy, hogy továbbítsa a technológiai fejlődés révén elért többletjövedelmet, vagy ha nem, legalábbis annak a veszélye, mint Damoklesz kardja ott függjön a monopolista fölött, hogy ha nem viselkedik úgy, ahogy illik, akkor majd jön a kormány, és valamiféleképpen beavatkozik ebbe a szférába. Tehát örömmel hallom és szeretném, ha képviselőtársaim a törvényjavaslat tárgyalása során ismét visszatérnének a piac önreguláló és - hogy mondjam? - öntisztító-, -gyógyító szerepére.
Hallunk persze olyat, hogy a nagyvállalatra szükség van, mert hiszen bizonyos dolgok nem történhettek volna meg nélküle. Bell telefonlaboratóriuma a negyvenes évek elején feltalálta a tranzisztort, ami nélkül ez az évszázad nem ilyen lenne.
Szerencsém volt - hadd mondjam el fél percben -, mert Walter Brattainnal, egy feltalálóval, aki ezért Nobel-díjat kapott, később együtt tanítottam a Whitman College-ban és egy közös szemináriumot tartottunk, ő adta a tudományfilozófiáját, én a gazdaságfilozófiát. Volt módom eléggé belelátni abba, hogy az ilyen nagy feltaláló tudósok és az intézmény - részünkre ez a lényeges -, egy nagyvállalat, amely mögötte állt, ott történhetett meg ez az áttörő, nagy fejlődés. Ugyanakkor a Bell-szisztéma az évtizedek során kicsit idejét múlta, úgy, hogy mások is feltaláltak dolgokat, az állam is rájött arra, hogy másoknak is lehetőséget adjon, és az újítók megjelenése nagy-nagy változásokat hozott, további változásokat ebben az iparágban.
Ne tessék félreérteni, igen tisztelt képviselőtársaim, és nem szeretném, ha félreértenék, akik idefigyelnek a mi tanácskozásainkra, de az én figyelmeztetésem a monopolista túlzás ellen nem valami luddista kampány. Emlékszünk, amikor a XIX. század elején a textilmunkások, kistextilesek Észak-Angliában összeverték, összetörték az új textilgépeket, mert azt hitték, hogy ez milyen sokat árt a társadalomnak. Nem valami ilyen luddista magatartás mondatja velem a mondanivalóimat!
(10.20)
Még egy gondolatot hoznék ide, nevezetesen azt a specifikus témát, amit a miniszter úrtól is hallottunk, és képviselőtársaim is utaltak már rá: a vezetékes műsorelosztók szerepét és megjelenését. Hogy ez kívánatos, hogy technológiailag lehetséges, hogy rákapcsolódjanak erre a szisztémára, az a kábel, amelyik ma már párhuzamosan többféle funkciót képes elvégezni, nagyon jó, ha ebbe belekerülnek a műsorelosztók - mert nyilván mit jelent ez megint? Azt, hogy a költség kevesebb lesz, és a fogyasztó alacsonyabb áron jut hozzá ahhoz, amit megvenni kíván.
Azt szeretném még elmondani - lehet, hogy Kovács Kálmán képviselőtársam nincsen itt, amikor ő azt mondta, hogy a konvergenciák korát éljük... Igen, éljük a konvergenciák korát, de én azt gondolom, hogy éljük a divergenciák optimalizálódásának a korát is - és ebben a törvényjavaslatban mind a kettő jelen van! Csak egyiket látni, azt hiszem, kevesebb volna, mint amire szükségünk van, hogy tisztán lássuk.
Befejezéshez közeledve említeném még azt, hogy a perspektíva sürgősebbé teszi számunkra, hogy igenis cselekedjünk e törvényjavaslat tekintetében, és elvárjuk azt, amit a kormány ígér hosszabb távon. Gondoljunk csak a nagy áttörésekre a gazdaságtörténetben! Úgy szoktam mondani, hogy a XVIII. században a vetésforgó volt, a Norfolk-system, a XIX. században a gőzgép, a XX. században a tranzisztor és mindaz, amit mi most tárgyalunk, az információ százada és így tovább. Mit jelentett ez? Azt jelenti, hogy az emberi élet elvárása hosszabb lehet, jobb lehet, ha ezt jól csináljuk.
Legeslegutolsó mostani megjegyzésem: annak következtében, ha ezt jól csináljuk, tehát olyan törvény hozódik, ami ezt az iparágat az optimális teljesítmény felé engedi haladni, akkor olyan dolgok történnek az országban, hogy a gazdasági növekedés még jobb lesz, még inkább megemelkedik, ami azt jelenti, az infláció csökkenhet, mert ez egy fontos portéka, szolgáltatás a fogyasztói kosárban; ha ennek az ára csökken, akkor más is csökken. Több munkaalkalom, versenyképesség, az Államkincstár jövedelme, szóval ilyen nagy gazdaságpolitikai perspektívában igen fontos témával foglalkozunk, noha úgy látszik, hogy ez csak egy viszonylagosan rövid törvénymódosítás.
Ilyen gondolatokkal készülök, gondolom, készülünk a részletes vitára, és most a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről is, de gondolom, az egész Országgyűlés részéről sokan vagyunk, akik várjuk ennek a törvénynek a megszavazását.
Köszönöm, elnök úr. (Taps.)
