KISS ANDOR
KISS ANDOR
KISS ANDOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A T/999. számú törvénymódosítási javaslat a távközlést érinti kis hazánkban, ahol a távközlésnek igen régi történelmi hagyományai vannak. Bár a telefont sajnos nem magyar ember találta föl, de az, hogy a telefonból hálózat lehessen, illetve hogy ezen a hálózaton akár még híreket is tudjanak közvetíteni, Puskás Tivadar, magyar ember találmánya volt.
Sajnos a háború után, a szocializmus éveiben az előtte nagyon jól működő telefonhálózatunk megmaradt abban az állapotban, ahogyan elődeink a harmincas években hagyták, és gyakorlatilag a kilencvenes évekig minden változatlan volt. Ahhoz, hogy valaki akár a fővárosból vidékre, akár vidékről vidékre tudjon telefonálni, egész tortúrát kellett végigjárnia, gyakran gyorsabb volt beülnie autóba vagy talán még lovas kocsiba is és az ország túlvégére elmenni, mint hogy telefonálni tudjon. Ez sajnos a mai napig rányomja a lelkekben a bélyegét kis hazánkra. Még most is gyakran előfordul, hogy az emberek inkább elmennek valahová, mint hogy fölemeljék a telefont és megkérdezzék, hogy kapható-e ez a dolog, vagy hogy el tudják intézni ügyeiket bizonyos hivatalokban.
Örömmel tekintettünk arra, hogy a rendszerváltozás után ebben a helyzetben gyökeres változások történtek, ahogy kedves Kovács Kálmán előttem szóló képviselőtársam jegyezte meg, hogy tulajdonképpen ez sikertörténet volt. Szeretném azért ezt pontosítani: műszakilag valóban sikertörténetnek nevezhető, de gazdaságilag és pénzügyileg bizonyára nem teljesen.
Mi történt ugyanis? És azt hiszem, erre tavaly ősszel egy azonnali kérdésben rá is világítottam, amikor a Matávról kiderült, hogy közel 60 milliárd forintos nyereséget könyvelhetett el a tavalyi évre. Megkérdeztem a pénzügyminiszter urat, hogy ez minek volt köszönhető. A pénzügyminiszter úr akkor azzal hárította el a kérdést, hogy ez tulajdonképpen nem rá vonatkozik, ezt Katona Kálmántól kellett volna megérdeklődnöm. Az én kérdésemnek nem műszaki vagy egyéb lényege volt, hanem pénzügyi. Arra szerettem volna választ kapni, hogy milyen gazdasági szabályozók, adókedvezmények mellett érhette el a Matáv ezt az iszonyatos nagyságú nyereséget. Aztán közben utánanéztünk: bizony, a Matávnak jelentős adókedvezményei vannak, tulajdonosi köreiben a Bahama-szigeteken, itt-ott-amott működő off-shore cégek találhatók meg, amelyek természetesen lehetővé teszik azt, hogy ekkora nyereséget tudjanak elérni, megfosztva ettől az állami költségvetést. Ily módon ez a sikertörténet az egyik oldaláról bizony számunkra nem tartalmazott sikertörténetet.
Az, hogy erre a törvénymódosításra szükség van a távközlési törvénynél, azt hiszem, hogy teljesen természetes dolog, hiszen a telekommunikációnak ez az az iparága, amely napról napra fejlődik, amit természetesen törvényileg is követni kell.
(10.10)
Amikor ez a törvény megszületett, nyilván Magyarországon még álom volt a GSM-telefon, ismeretlen volt az internetszolgáltatás, az adatátvitel a telefonvonalakon, illetve a most beemelésre kerülő integrált rádiótelefon-hálózat, azt hiszem, még Nyugat-Európában is csupán valahol a tervezők asztalán mint ötlet merülhetett fel. Ily módon természetesen a törvénymódosítás ezen részeit mi is támogatjuk.
A törvénymódosítás tulajdonképpen két fő részletből áll. A liberalizáció előkészítése a monopolhelyzet megszüntetéséhez mindenképpen támogatandó dolog, hiszen ha csak a német példát említjük, Németországban a távközlési piac liberalizálásával a fogyasztóknál jelentősen csökkenhettek a távközlésre fordított költségek, a számlák alacsonyabbak, az előfizetési díjak olcsóbbak lettek náluk.
Azonban a 11. § (2) bekezdésére rátérve - amely szintén fontos módosítása ennek a törvényjavaslatnak -, amikor ezt először elolvastam, azt gondoltam, hogy nagyon helyes és nagyon kedvező törekvése a kormánynak eme módosítás, hiszen a jelenleg is monopolhelyzetben lévő Matávnak bizonyos korlátozását jelenti, hogy nem terjeszkedhet rohamosan akár a kábeltévé-piacon is ebből a szerintem tisztességtelen 60 milliárdos nyereségéből.
Azonban második elolvasásra kicsit jobban utánagondoltam, és rögtön néhány - mondjuk így - panaszos levélre kellett emlékeznem, amelyeket mint képviselő kaptam. Ezeket magyar tulajdonú kábeltévé-társaságok vezetői vagy alkalmazottai írták végső elkeseredésükben, hogy talán már csak a MIÉP tud segíteni az érdekeik megvédésében. Ugyanis a kábeltévé-hálózatoknál jelentős külföldi felvásárlás, idegentőke-beáramlás van olyan területekről, amelyek a médiapiacot uralják, tulajdonosok bizonyos hátsó körökben a jelenlegi kereskedelmi televíziókban, helyi televíziókban, s most ezek rá akarnak tenyerelni a kábeltévé-hálózatokra is. Ez a törvénymódosítás sajnos ennek lehetőségét teremti meg, tehát második olvasásban már abszolút nem tudjuk támogatni. Mindenképpen lényegesnek tartanánk azt, hogy ha már az elektronikus, sugárzott média nagy része teljesen külföldi tulajdonba került, legalább a kábeltévé-hálózatok egy részénél, maradék részénél meg kellene őrizni a magyar tulajdonosok legalább 51 százalékos tulajdonát ebben az országban.
Egyéb részleteiben, tehát a liberalizációval és a törvénymódosításokban a pontosításokkal természetesen mi is egyetértünk a törvényjavaslat elképzeléseivel. Nagyon fontos a számmező- és címtartomány-gazdálkodás pontosításával egységes koncepció kialakítása, a hatósági engedélyeztetési eljárások pontosítása, a fogalommeghatározások pontosítása.
Természetesen tudjuk azt, hogy ez egy átmeneti törvényjavaslat, egy többször módosított törvényt próbál pontosítani. De ezzel együtt természetesen nagyon várjuk az egységes szabályozást, amelynek szerintünk ki kell terjednie nemcsak a vezetékes-, mobiltelefon-átvitelre, hanem az adatátvitelre, a kábeltévé-hálózatokra és az internetszolgáltatásokra.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
