NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A távközlésről szóló, többször módosított, 1992. évi LXXII. törvény újabb módosításának tervezetéről frakciónk véleményét a következőképp összegzem.
Az MDF vezette keresztény-konzervatív kormány idején megalkotott törvény hatásait vizsgálva mélyebb elemzés nélkül is megállapítható, hogy e jogszabály jelentős változásokat hozott a magyar távközlésben. Egy olyan törvényt váltott fel, amely negyedszázadon át azt hirdette, hogy a távközlés állami feladat, amelyet kizárólagos joggal a Magyar Posta lát el.
E negyedszázad alatt csak annyit tudott elérni, hogy többen vártak telefonra, mint ahányan egyáltalán használhatták. Tény, hogy a távközlés piacán mára megszűnt az évtizedes elmaradottság. Az elmúlt években létrejött az alapvető távközlési infrastruktúra, megtörtént az intenzív mennyiségi fejlesztés. Korszerű technológiák és korszerű távközlési szolgáltatások jelentek meg a lakossági és üzleti igények kielégítésére. Látványos fejlődés révén az 1991. évi 11-gyel szemben 1998 végére 100 lakosra már 33,5 telefonfővonal jutott, és több mint 1 millió mobiltelefon-előfizetőt tartottak nyilván. A hagyományos hálózatok 75 százaléka, a mobilhálózat 90 százaléka digitalizált, ami megfelel az európai uniós tagállamok átlagának. Kialakult a fizetőképes kereslet és kínálat egyensúlya. A vitathatatlan eredmények a reformkoncepció alapvető helyességét igazolják.
Visszatekintve az eseményekre, csak a módszerben javasolhatók utólag olyan pontosítások, amelyek a változásokat zökkenőmentesebbé, az eredmények megszületésének kivárási idejét rövidebbé tehették volna. Megítélésünk szerint ezek körébe sorolhatók a most vitára bocsátott törvénymódosítás egyes rendelkezései is.
A távközléssel kapcsolatos feladataink az évtized eleji teendőinkhez képest gyökeresen megváltoztak, minőségi és mennyiségi problémáink már nincsenek - azaz mennyiségiek vannak. No, nem a fővonalak számát keveslem, hanem a telefonszámlát sokallom. Ezt a természetes, a szolgáltató szerint közönséges laikus fogyasztói érzést megerősítik a hazai szakértői vélekedések, és alátámasztják a nemzetközi összehasonlítások is.
A drága szolgáltatás oka a ma is meglévő monopolhelyzet. Igaz ugyan, hogy a Matávon kívül 1993-tól kezdődően 13 kábeltelefon-társaság nyújtja a szolgáltatást, azonban az országos gerinchálózat, amelyen minden távolsági és nemzetközi hívás átmegy, továbbra is a Matáv tulajdona. Napjaink feladata e monopolhelyzet feloldásának az elősegítése, előkészítése. E törvényhelyzetben szereplő változtatások a laikusok számára látszólag lényegtelenek, de akad közöttük néhány olyan, versenyt élénkítő rendelkezés, melynek piaci hatása méltó a figyelemre.
A versenyélénkítő rendelkezések között is kiemelést érdemel a hálózati szerződés szabálymódosulása.
(10.00)
Az eredeti rendelkezés tárgyi hatályának javasolt kiszélesítése a piac legalább négy területére lesz jótékony hatással. Fokozza a távközlési infrastruktúra liberalizálását azzal, hogy minden távközlési erőforrás vagy annak kihasználatlan kapacitása piacosíthatóvá, használatba adhatóvá válik. Az új szolgáltatások beindítását segíti az, hogy a szükséges távközlési erőforrásokat már nem kell megvásárolni vagy megépíteni, ha az másoktól is - elérhető, méltányos áron - igénybe vehető.
Fontos szerepe lesz a rendelkezésnek abban, hogy a távközlés útján nyújtható új szolgáltatások eljuthassanak az előfizetőkhöz egy eredetileg más célra megépített infrastruktúra felhasználásával. Így például egy helyi telefonhálózat üzemeltetője nem zárkózhat el attól, hogy más szolgáltató betörésjelző- vagy akár mérőóraleolvasó-rendszert telepíthessen a hálózatára, ha az a megfelelő eszközök rácsatlakoztatásával és az eredeti funkció megzavarása nélkül alkalmassá tehető e feladat ellátására. Az infrastruktúra üzemeltetője ezzel mintegy rá is kényszerül gazdasági hatékonyságának javítására azáltal, hogy kihasználatlan kapacitásainak időleges használati jogát tisztességes áron át kell engednie az ezt igénylő szolgáltatónak. Az előfizető-elérés korlátainak visszaszorulása új informatikai szolgáltatások kifejlesztésére és a szolgáltatásválaszték nagyarányú bővítésére fogja ösztönözni a vállalkozókat. A kívánatos szolgáltatások iránti fokozódó kereslet növelni fogja a távközlési forgalmat, amely visszahat majd az infrastruktúra-fejlesztésekre is. Ily módon a fejlődési folyamat egy fenntartható növekedési pályára lép, amely az információs társadalomhoz vezető utat is lerövidítheti.
A törvényjavaslat a szándékaink szerint 2001-től hatályba lépő egységes hírközlési törvény megalkotását követő liberalizációs időszakra való felkészülés jegyében készült. Az előterjesztés a kormány hírközlési politikai célkitűzéseivel összhangban megteremti a lehetőségét a magyarországi távközlési piac jelentős átalakulásának, a jelenlegi monopóliumok lebontásának, s így a liberalizált telekommunikációs versenyszféra létrejöttének. A technikai korlátok közti szabad verseny, az egyes vállalkozások közötti megkülönböztetés megszüntetése reményeink szerint egybeesik a fogyasztók érdekeivel. A változásoktól a távközlési díjak csökkenését várjuk.
Lehetővé kell tenni az integrált szolgáltatások, az integrált szolgáltatók megjelenését, hogy adott technikai háttér mellett az egyes szolgáltatók több szolgáltatást egyidejűleg nyújthassanak. Ennek megvalósításához különösen tőkeerős, gazdaságos méretnagyságú vállalkozásokra van szükség. A versengésbe belépő, az előbbi feltételeknek megfelelő új cégek praktikusan a kábeltelevíziós társaságok lehetnének. Technológiai hátterük révén a fogyasztóval meglévő közvetlen kapcsolatuk miatt készen állnak arra, hogy a távközlési piacon is megjelenjenek.
A jelenlegi szabályozás alapján az erre felkészült kábeltévés cégeknek azonban erre nincs lehetőségük. A távközlési szolgáltatót viszont semmi sem gátolja abban, hogy dinamikusan építsék, fejlesszék kábeltévés hálózataikat. Ezt az asszimetriát fel kell oldani. Ha ezt most nem tesszük meg, akkor félő, hogy a teljes liberalizáció beköszöntekor ellehetetlenítjük az alternatív szolgáltatók megjelenését. A fogyasztók érdekeinek védelmében ezért elkerülhetetlen a távbeszélő-szolgáltatók jogosítványainak átmeneti korlátozása.
A törvényjavaslat 11. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a módosítás hatálybalépését követően távközlési szervezet, illetve azon vállalkozásai, melyben jelentős befolyással rendelkezik, saját hálózatával párhuzamos, műsorelosztási tevékenységre alkalmas vezetékes hálózatot nem létesíthet, nem bérelhet, illetőleg a felette való rendelkezési jogot egyéb módon nem szerezheti meg. Ahhoz, hogy az előterjesztés elérje célját, szükséges, hogy ezt a gondosan megfogalmazott rendelkezést módosításokkal ne engedjük felpuhítani, sőt véleményünk szerint további pontosításokra, kiegészítő módosításokra is szükség lehet.
A létesítés tilalma mellett meg kell fogalmazni a hálózatbővítés, illetve az előfizetők száma növelésének tilalmát is. További előírásként rögzítendő, hogy amennyiben a távközlést végző szolgáltató műsorelosztási tevékenységre alkalmas hálózattal rendelkezik, a kétféle tevékenység keretében nyújtott szolgáltatásai keresztfinanszírozásától köteles tartózkodni. Erre vonatkozóan módosító indítványt fogunk benyújtani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tudván azt, hogy a kormány a jövő év folyamán egy új, a teljes hírközlést átfogó törvényjavaslat kidolgozására készül, mégis úgy ítéljük meg, hogy a jelenleg hatályos törvény javasolt módosítása időszerű, benyújtása a kormány programjából eredő határozott lépései közé tartozik.
A Magyar Demokrata Fórum frakciója nevében ezért a törvényjavaslat elfogadását javaslom. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
