DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A területszervezési eljárásról szóló és a most, illetőleg tegnap tárgyalt vagy tegnap kezdett tárgyalni, 499. számot viselő törvényjavaslat előterjesztésére elsősorban az Alkotmánybíróság 15/1998. számú határozatának 3. pontja adott indokot, mely szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósított meg azáltal, hogy nem szabályozta megfelelő tartalommal a belügyminiszternek az új község alapítására és községegyesítés megszüntetésére irányuló kezdeményezéséhez kapcsolódó előkészítő tevékenysége, valamint a köztársasági elnök ilyen tárgyú döntésére vonatkozó eljárás rendjét. Az Alkotmánybíróság felhívta a már hivatkozott 15/1998. számú határozatával az Országgyűlést, hogy e szabályozó feladatát végezze el; végeredményben ezt célozza ez az előterjesztés.
Az alkotmány 41. § (1) bekezdése megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság területe fővárosra, megyékre, városokra, községekre tagozódik, a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga, amelyet, mint közismert, közvetlenül vagy közvetve, választott képviselő-testületeik, illetőleg helyi népszavazás útján gyakorolják.
Az alkotmány e paragrafusa meglévő községekről, városokról, megyékről és fővárosi kerületekről beszél, nem szól viszont új községek alakításáról, ám az önkormányzati törvény lehetővé teszi új községek alakítását, egyes községeknek, városoknak más megyéhez való csatolását, községek várossá nyilvánítását, és a fővároson belül új kerületek kialakítását, vagy kerületrész más kerülethez való csatolását.
A területi tagozódás megváltoztatására irányuló döntések a jogszabály szerint megoszlanak az Országgyűlés és a köztársasági elnök között az önkormányzati törvény 93., illetve 94. §-a szerint. A megyét és a fővárost érintő döntések az Országgyűlés hatáskörébe tartoznak. Ez alapján döntött például nemrégen az Országgyűlés Szárliget Fejér megyétől Komárom megyéhez történő csatolásáról, vagy korábban a főváros eredeti huszonkét kerülete mellett XXIII. kerületként alakult önálló önkormányzattá Soroksár.
A megyét, illetőleg a fővárost nem érintő döntések, tehát az új községalakítás, várossá nyilvánítás, községszétválás, -egyesítés a köztársasági elnök döntéseit igényli. Ugyancsak az önkormányzati törvény szerint a belügyminiszternek úgy az országgyűlési, mint a köztársasági elnök hatáskörébe eső előterjesztéseknél előkészítő szerepe van, de ezeket az önkormányzati törvény nem részletezi, és lényegében ez az előterjesztés ezt hivatott elvégezni.
Az előttünk álló törvénytervezet huszonhárom paragrafusból áll. Első fejezetében, és igen helyesen, időbeli korlátot határoz meg. Leszögezi, hogy a területi tagozódásra irányuló kezdeményezésekről úgy az Országgyűlés, mint a köztársasági elnök, négyévente csak egyszer dönt, mégpedig olyan időben, hogy az ne zavarja a soron következő választásokat.
Az 5. § a kisebbségeknek jelent garanciát azáltal, hogy már az előkészítő eljárás során köteles a polgármester kikérni a kisebbségi önkormányzatok véleményét.
A 7. § a települések gazdasági, földrajzi, közigazgatási egységét kívánja kifejezni, amikor kimondja, hogy a településnek egyik megyétől a másik megyéhez való csatolásánál az egész közigazgatási területet kell figyelembe venni, kivéve, ha folyó, hegyvonulat vagy egyéb természetes határ, például vasút ezt másként indokolja.
A 8. § a választópolgárok kellő tájékoztatását is célozza, amikor őket az eljárás különböző szakaszaiba is bevonja, így már a kezdeményezés indokait is a választópolgárok elé tárja, majd a megalakuló önkormányzat költségvetését is magába foglaló anyagot ismerteti a választópolgárokkal még a népszavazás előtt. Nincs azonban meghatározva, hogy ez az ismertetés, ez a tudomásra hozatal miként történik.
A népszavazás megtörténte és a képviselő-testület döntése után az önkormányzat a belügyminiszterhez terjeszti fel a kezdeményezést, aki az általános választásokat megelőző év április 30-áig dönt a kezdeményezések elfogadásáról. Ha ezt nem fogadja el, három napon belül értesíti erről az érintett önkormányzatot vagy önkormányzatokat, amelyek a határozat ellen 30 napon belül a Fővárosi Bírósághoz fordulnak. Igen jó garanciális elem ez, hogy végül is az önkormányzatok eredeti akarata esetleg felülvizsgálást nyerjen, ha az előkészítés folyamán nem tudják megfelelő módon érvényesíteni elképzeléseiket.
A várossá nyilvánításról szóló részben a tervezet következetesen nagyközségről beszél, s bár megjegyzi, hogy a várossá nyilvánítás szempontjából használja ezt a kifejezést, mégsem lehet indokoltnak tekinteni, mert sem az alkotmány, sem az önkormányzati törvény ezt a településkategóriát nem ismeri; nagyközségről nem beszél, községről beszél, fővárosról, fővárosi kerületről és városról beszél.
(12.10)
Ha viszont már a városnál tartok, akkor ugyancsak szólni kell a megyei jogú városról, arra is vonatkozik rendelkezés, amely megyei jogú városnak az egész fogalomkörét - egyébként erről sem beszél az alkotmány, csak az önkormányzati törvény, de magának az egész megyei jogú város létének az indokoltságát - felül kellene vizsgálni. Eredendően mindenki által ismert, hogy a "megyei jogú város" fogalom abban az időben keletkezett, amikor még léteztek a járások. A megyei jogú város voltaképpen azt jelentette, hogy igazgatásilag az adott város nem tartozik a járáshoz, hanem közvetlenül a megyéhez tartozik. Ilyen összesen négy volt eredendően, aztán kiszélesedett, és már minden megyeszékhely is megyei jogú várossá vált, és az önkormányzati időkben is egyenlőbbé vált az egyenlők között. Ezzel nem vitatom azt, hogy egyes városoknak, így amiket most megyei jogú városnak nevezünk, de más városoknak is, vannak térségi szerepei, vannak olyan szerepei, amelyek végül is összefognak bizonyos kistérségeket, és ez biztos, hogy több, mint a jelenlegi tizenkilenc megyeszékhely; valószínű, hogy ezeknek a száma a régi járási székhelyeknek megfelelő, éppen ezért egyszer felül kellene vizsgálni ennek az egész kérdéskörnek a megoldási lehetőségét.
Én most ezt azért mondom el, mert átnéztem a parlament törvénykezési terveit, és úgy láttam, hogy ebben az évben többet önkormányzatról nem lesz szó. Most van talán az utolsó lehetőség, hogy erre felhívjam a figyelmet, és egyáltalán erről beszélhessek. Az önkormányzatok feladatát és hatáskörét kell végre egyszer igazán felülvizsgálni és meghatározni. Ha ez megtörténik, akkor fel sem merülhet a gyanúja az esetleges alá- és fölérendeltségeknek, amit egyébként tilt az önkormányzati törvény, de ami a gyakorlatban, a valóságban pénzfelosztás és egyebek tekintetében mégis létezik.
Nagyon szép lenne, ha ez a felülvizsgálat 2000-ben megtörténne, amikor Szent István keresztény államának ezeréves fennállását ünnepeljük, mert Szent István államának a vármegyéiben már fellelhető az önkormányzatiság, és ez egy nagyon szép apropó lenne, hogy az egész önkormányzati törvényt, amely egyébként jó és előremutató - pláne a tanácsrendszerhez képest -, egyszer a parlament végre igazán előremutatóan felülvizsgálja és meghatározza.
A Független Kisgazdapárt vezérszónoka már a tegnapi nap folyamán elmondta, hogy a Független Kisgazdapárt támogatja ezt az előterjesztést. Vannak azonban módosító javaslatok, például a már említett nagyközségek kihagyása, illetőleg községként való szerepeltetése, és néhány egyéb apróbb javaslat, amelyeket majd a részletes vita során esetleg előterjesztünk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
