DR. ZONGOR GÁBOR
DR. ZONGOR GÁBOR
DR. ZONGOR GÁBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A területszervezési törvény indokoltságát maga az anyag is tartalmazza, és úgy vélem, hogy az alkotmánybírósági döntés alapján ez mindenképpen szükséges. Más kérdés, hogy az előterjesztő szándéka szerint megpróbál rendet vágni abban a világban, amely 1990 óta, az önkormányzati törvény megengedő szabályrendszere óta egyfajta rendezetlenséget teremtett Magyarországon.
Ez helyénvaló szándék, ugyanakkor úgy látom, hogy az előkészítőknek az érvanyaga egy idő után némileg kimúlt, és nem tudták logikusan végigvinni ezt a gondolatrendszert. A témát érintően A-tól J-ig sorolja föl azokat a területszervezési témákat, amelyekben a parlament valamilyen eljárási szabállyal rendezni óhajtja ezt a kérdéskört. De találunk közötte olyan pontokat is, többek között a megyét érintő kérdést, amelynek tartalmi része nincs kibontva; úgy vélem, hogy nem is nagyon lehet kibontani.
Itt mutatkozik meg ennek a törvénynek a legnagyobb problémája és nehézsége, ami abból adódik, hogy az alapvető kérdéseknél, amelyek az Ötv.-ben nyertek megfogalmazást, tulajdonképpen nincs igazán végiggondolva a kérdéskör.
(12.30)
Itt van mindjárt a városok ügye. Magyarországon éppen az Ötv. adta megengedő szabályrendszernek köszönhetően 1990 óta 52 új város született. Kérdés az, hogy ezek a városok tulajdonképpen városok-e valójában.
Egy ismert alkotmányjogász arra a kérdésre, hogy mi minősül városnak, azt mondta: az, ha vasárnap reggel elmegyek a település központjába, tudok venni friss újságot, be tudok ülni egy kávéházba, és ott nyugodt körülmények között elolvashatom az újságot. A kérdés az, hogy ezen települések e tekintetben városok-e. Meggyőződésem, hogy jó részük nem. Ugyanakkor, úgy vélem, nem lehet gátat szabni annak a folyamatnak, amelyet tulajdonképpen a megengedő törvényi szabályozás gerjesztett, hiszen sorban állnak most is nagyközségek, települések azért, hogy várossá válhassanak, elérhessék ezt a címet.
Úgy vélem, hogy e tekintetben ez a törvény, nagyon helyénvaló módon nem szab gátat, hanem szabályozza időben és némileg tematikusan, hogy mi a feltételrendszere annak, hogy valamely település joggal pályázzon erre a kitüntető címre, amely szerintem nem más, mint cím; viszont hosszú távon mindenképpen rendet kellene teremtenünk a városok körül, mert ha területfejlesztési szempontból közelítünk a kérdéshez, azt is látjuk, hogy a mai, hatályos statisztikai kistérségek száma és ezek központjainak száma 150, a fővárost is beleszámítva, míg a városok száma már 218.
Ugyanakkor azt is látni lehet, hogy vannak olyan települések, amelyeknek valóban van térségi kihatása, kistérségi kihatása, és joggal pályáznak erre a címre, viszont nem tehetik meg, mert nem nagyközségek. Az előbb hallottuk tanult kollégánktól, hogy a nagyközség nem létezik. Az Ötv. ismeri a nagyközség fogalmát a 108. §-ban, viszont az Ötv. a várossá nyilvánításnál hangsúlyosan szerepelteti is, hogy nagyközség képviselő-testülete pályázhat. Mindenképpen úgy vélem, ezt a folyamatot nem lehet azzal korlátozni, hogy nem nagyközségek is pályázhassanak, tehát indokoltnak tűnik az Ötv. ez irányú módosítása is. Hiszen nagyközséggé ma Magyarországon egyféleképpen lehet válni: a település lakossága eléri az 5 ezer főt; miközben azt is tudjuk, hogy van 23 olyan városunk, amely 5 ezer lakos alatti, olyan is van, amely nem éri el a 2 ezer főt.
Tehát ebben a kérdésben nemcsak az eljárásjogi részében kellene elmozdulnunk, hanem az Ötv.-hez is indokoltnak tűnik - megítélésem szerint - hozzányúlni most átmenetileg, viszont hosszú távon mindenképpen szükségeltetik Magyarországon a közigazgatás-fejlesztési és területfejlesztési reform keretei között ebben a kérdésben megnyugtató rendet tenni.
Ugyanez vonatkozik a megyei jogú város problematikájára. Megítélésem szerint a mostani tervezeti szabály pusztán csak azért került bele, hogy valamit írjon az előterjesztő erről az ügyről, mert furcsa lenne, hogy 20 település eredményesen pályázhatott, mert meghaladta az 50 ezres lakosságszámot, és senki semmit nem vizsgált, és azóta is tulajdonképpen a megyei jogú városok és a megyei önkormányzatok közötti vita adott esetben napi téma. Ezt követően kettő a megyeszékhely voltából válhatott ab ovo megyei jogúvá, így a 35 ezer lakosú Szekszárdnak nem kellett felpumpálnia magát 50 ezer lakosságszámra, most viszont a szerencsétlen érdiekre próbálunk néminemű feladatot róni. Szerintem teljességgel indokolatlan egy törvényt egy település ügyében bármiféle megszorító intézkedéssel megfogalmazni. Az más kérdés, hogy ez az 50 ezer lakosságszám nem egy stabil dolog, és tudjuk, most is van olyan megyei jogú város és nem megyeszékhely, amely már nem 50 ezer lakosú. Akkor most mi van ezzel a kérdéssel?
Úgy vélem, Magyarországon megérett a helyzet arra, hogy a településeknek ne csak címe legyen, hanem eltérő súlyú feladatköre, ami nem jelent természetesen hierarchikus építkezést az önkormányzatok között, de a cím mellett legyen tartalom. Ezt ez a törvény nem tudja szolgálni, nem is ennek a törvénynek a feladata. Viszont mindenképpen végig kellene gondolni a területszervezési kérdések költségeinek kérdését. Erre vonatkozóan a törvény csak néminemű utalást tesz, de nem dönt abban, hogy végül is ki viseli a költségeket. Az előkészítésnél lehet látni, de egy döntést követően komoly anyagi következményei lehetnek akár megyehatár-változtatásnak, akár településszétválásnak. Erre mindenképp oda kellene figyelni.
Azt szeretném hangsúlyozni, hogy ezt a törvényt nem tekinthetjük hosszú távú törvénynek, mert akkor lesz hosszú távon területszervezésben eljárásjogi szempontból rend, ha a tartalmi kérdésekben sikerül rendet teremteni az országban. Tehát ne tekintsük ezt egy hosszú távú, nagy ívű törvénynek, viszont a jó szándékát azokban a kérdésekben, amelyekben megvan, ne vonjuk kétségbe. Ebből következik, hogy a módosító indítványainkkal próbálunk segíteni ennek a törvénynek a jobbításán, és nem igazán tudjuk támogatni a négyévente történő döntést, évente egyszer lehet. Ebben a liberalizált jogi környezetben ez a fajta korlátozás túlzottan erőltetettnek tűnik.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
