BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engem két dolog késztetett arra, hogy annak ellenére, hogy már késő van, mégis hozzászóljak ehhez a vitához. Az egyik dolog a miniszterelnök úr ma déli beszéde, amelyben arra szólított fel bennünket, ellenzéki képviselőket, hogy ha úgy érzik, hogy azokat a sebeket gyógyítja a kormány, amelyeket a Bokros-csomag ütött, az ország polgárai érdekében támogassák a kormány előterjesztését - mondta ma délben a miniszterelnök úr. Ez az egyik dolog, ami arra késztet, hogy mégis megszólaljak.
A másik pedig az, hogy véletlenül itt ül körünkben a pénzügyminiszter úr, aki nyilván egy napirend utáni hozzászólásra készül majd a kormány nevében reagálni, és ez egy ritka alkalom. Ez bizonyos összefüggések előtérbe állítására jó alkalmat ad. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy támogassuk a kormány rokonszenves és népszerű javaslatát a gyed visszaállítására, egy, a szocializmusból örökölt juttatási forma visszaállítására. És tényleg: miért is ne támogathatnánk egy népszerű dologban a kormányt? Hadd emlékeztessek arra, hogy ennek a vitának az előző menetében Surján László képviselő úr arra figyelmeztetett bennünket, azt javasolta, hogy mondjuk csak az ellenvetéseinket, semmi mással nem segíthetünk annyit a Fidesznek, mintha egy ilyen népszerű dologgal kapcsolatos aggályainkat elmondjuk. Akkor majd csak a mi hozzászólásainkat kell terjesztenie a Fidesznek a választópolgárok között, és ez milyen hasznos lesz. És tényleg! Miért is kell nekünk kekeckedni, amikor egy ilyen népszerű dolgot csinál a Fidesz vezette kormány?
Tisztelt Országgyűlés! Egyetlenegy okból szoktunk akár a családi támogatásokról szóló törvénynél, akár ennél az országgyűlési határozati javaslatnál aggodalmaskodni. Azért, amiért szeretném, ha a pénzügyminiszter úr felhívná majd rá a miniszterelnök úr és a fideszes képviselők figyelmét arra, amikor legközelebb találkoznak, azon egyszerű oknál fogva, mert a pénz véges! És amikor a nyugdíjakról van szó, akkor mintha a miniszterelnök úr tisztában lenne azzal a dologgal, hogy a pénz véges, amikor családi támogatásokról lenne szó, akkor úgy tesz, mintha a pénz nem lenne véges.
Ha tehát a kormánynak, a Fidesznek eszébe jut valamilyen népszerű támogatási formának az újabb bevezetése, akkor mintha a pénz nem lenne véges. Márpedig, tisztelt Országgyűlés, valójában az a helyzet, és erre kérem a pénzügyminiszter urat, hogy a kormánypárti frakciókat újra meg újra figyelmeztesse: a pénz akkor is véges! Mi tehát csak azért aggodalmaskodunk, mert mi ellenzékben sem úgy viselkedünk, hogy azzal nem törődünk, hogy a pénz véges. Más - jelenleg a kormányoldalon ülő - pártok, amikor négy éven át ellenzékben voltak, úgy viselkedtek, mintha a pénz nem lenne véges. Mi viszont azt gondoljuk, hogy amikor valaki javaslatot tesz egy újabb költségvetési kiadásra, akkor egyúttal arra is javaslatot tesz, hogy másra viszont kevesebb pénzt költsenek. Mert az összpénz adott - a pénzügyminiszter úr ezt jól tudja!
A kérdést úgy kell föltennünk, hogy ha Domokos képviselő úr és képviselőtársai támogatnak egy olyan határozati javaslatot - amiből később nyilván törvényjavaslatot akarnak csinálni -, ami többletkiadást jelent egy oldalon, akkor nyilvánvaló, hogy kevesebb jut más oldalon.
Azt gondolom én is, amit Béki Gabriella mondott, hogy amikor önök azt mondták, hogy családi adókedvezmény egyfelől, akkor másfelől azt is mondták, hogy a családi pótlék reálértéke viszont csökkenni fog. Igaz? És amikor azt mondják, hogy gyed egyfelől - mondta helyesen Béki Gabriella néhány perccel ezelőtt -, akkor ezzel azt is mondják, hogy a gyes reálértékét viszont nem tudják növelni - másfelől.
Ha ez így van, ha egyfelől többet adni azt jelenti, hogy másutt kevesebbet adunk, vagy mint a családi pótléknál, még el is veszünk - mert ott csökken a reálérték -, akkor már jön a szociálpolitikai mérlegelés, hogy vajon társadalmilag az-e az előnyösebb, ha oda adunk többet és ide adunk kevesebbet, innen elveszünk, vagy társadalmilag az az előnyösebb vagy tisztességesebb, ha ezt fordítva csináljuk.
Erről szól tehát ez a vita.
Persze megteheti ezt egy ellenzéki párt - ahogy ezt a Fidesz nyolc éven keresztül csinálta, de különösen az utóbbi négy évben -, hogy ezzel nem törődik. Hogy úgy tesz, mintha korlátlanul lehetne többet adni, mintha mennyei mannaként jönne a költségvetésbe a pénz. Lehet így is viselkedni ellenzékben, de a szabaddemokraták erre soha nem voltak hajlandók. Ellenzékben sem '90 és '94 között, de természetesen kormányon sem, '94 és '98 között, és a jövőben sem lesznek hajlandók.
Ha viszont a kérdést úgy tesszük, föl, hogy melyik az a csatorna - a gyed-e vagy a gyes, a családi pótlék vagy az adókedvezmény - mert választani kell a kettő között - sőt, még azt is hozzátehetem, hogy a nyugdíj, mert az is ugyanabból a nagykalapból származik, akkor már minden politikai erőnek, minden kormánynak és minden ellenzéki pártnak meg kell tennie a maga választását a különböző csatornák között.
Az egyik szempont a szociális szempont, és erről itt már többek beszéltek, Szabó Sándorné és Béki Gabriella is. Vajon az-e szociálisan a méltányosabb, ha egy olyan formát bővítünk, ahol a magasabb jövedelműek többet kapnak, az alacsony jövedelműek kevesebbet, a munkanélküliek, a nem aktív szülők pedig semmit, vagy az-e a társadalmilag méltányosabb, amelyik azt mondja, hogy minden gyerek ugyanannyit ér. Ahogy időnként még a miniszterelnök úr is mondja és Domokos képviselő úr is mondta ma, csak éppen elfelejtette végiggondolni, hogy a kormány, illetve a Fidesz által javasolt forma valóban ezt valósítja-e meg.
(21.30)
Nem, ez a forma nem ezt valósítja meg! Tehát ez az egyik kérdés. Erről már nagyon sokat beszéltek a szocialista és a szabaddemokrata képviselők; ezt az érvelésünket - valamennyiünk kímélése érdekében - nem ismétlem meg, hiszen önök és mi is kívülről tudjuk már.
Van egy másik kérdés is, amelyet annyira gyakran vetnek fel; vajon a népszaporulat szempontjából melyik az előnyösebb: a gyerekvállalás, vagy a gyerekszám? Tisztelt Fideszes Képviselők! Biztosak önök abban, hogy amikor a gyerekvállalást mérlegeli egy fiatal pár, akkor csak 3 évben gondolkodik? Esetleg van köztük olyan is, aki 14 meg 20 évben gondolkodik? Mert azt a gyereket, akit vállal, nemcsak abban a 2 vagy 3 évben kell eltartani, ameddig a gyed jön, hanem utána is, amikor már csak a családi pótlékra számíthat. Vajon egy olyan forma, amelyik csak az első néhány évre, az első 2, vagy 3 évre jelent többletforrást, egyértelműen arra fogja késztetni őt, hogy biztos legyen benne, hogy egészen az önállóvá válásáig megnyugtatóan el tudja tartani azt a gyereket? Ha az ifjú pár végiggondolja, hogy mi vár rá annak a gyereknek az aktívvá válásáig eltelő időben, akinek a vállalásáról döntenie kell, akkor bizony hosszabb távban fog gondolkodni, mint amit önök esetleg feltételeznek róla.
Sőt, még egy lépéssel továbbmegyek: aki gyerekvállaláson töri a fejét, nem csak abban gondolkodik, hogy milyen juttatásokat kap majd ezért az államtól. Az elsődleges dolog, ami hosszú-hosszú évtizedekre visszamenőleg meghatározza a népszaporulatot: az általános gazdasági-társadalmi helyzet. Jól tudjuk a népesedési statisztikából, hogy egy gazdasági válság vagy háború hogyan veti vissza a gyerekvállalást, s egy kiegyensúlyozott társadalmi-gazdasági helyzet hogyan javítja a gyermekvállalási kedvet.
Tehát azt gondolom, a gyerekvállalás ösztönzése, elősegítése szempontjából az első dolog az ország nyugodt, kiegyensúlyozott gazdasági helyzete; a második dolog a gyerekes családok hosszú távra szóló jövedelmi helyzete, s csak messze ezután jönnek az ilyen - hogy mondjam - üveggyöngyök, amiket mondjuk a gyed jelent. Nem azt mondom, hogy ha nagyon sok a pénzünk, akkor ez ne legyen, csak amikor a költségvetési vitában a mi módosító javaslatainkról volt szó, mindig azt hallottuk, hogy mégse olyan nagyon sok a pénzünk. Olykor a pénzügyminiszter úr ezt el tudta fogadtatni a miniszterelnök úrral és a kormánypárti frakciókkal - gratulálok is hozzá, hogy a költségvetés egészét illetően, legalábbis rövid távon, egy-egy évet tekintve, ez egészen jól sikerült; hosszabb távú kitekintésben, talán nem minden szempontból, de ez messzebbre nyúló kérdés.
Azt gondolom, ilyen szempontból kell mérlegelni egy-egy családtámogatási forma kezelését, és ha adott esetben az ellenzék lelkiismeretesebben figyel oda arra, hogy mennyi pénze van az országnak, mint a kormánykoalíció - ez ritka helyzet, de hozzá kell szoknunk, mert attól tartok, ez négy éven keresztül így lesz -, ha az ellenzék támogatja jobban a pénzügyminiszter urat, mint adott esetben a kormánykoalíció, ehhez is hozzá kell szoknunk; a pénzügyminiszter úr számíthat a támogatásunkra a jövőben is.
Ez az oka annak, kedves kormánypárti képviselőtársaink, hogy az ellenzék adott esetben nem támogat egy népszerű, de az ország számára és a jövőnk szempontjából nem feltétlenül hasznos kezdeményezést. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
