DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Köszönöm, hogy ilyen későn itt vannak, és megvárták felszólalásomat. Nehéz helyzetben vagyok, mert ha a miniszterelnök úr a Vigadóban azt a beszédet mondja el, amit ma a parlamentben, akkor nem szólnék. Azonban a Vigadóban a miniszterelnök úr azt mondta, hogy nekünk - mármint az ellenzéknek - nincs erkölcsi alapunk követelésekkel fellépni.
Én szentül meg vagyok győződve arról, hogy a politika az emberért van. Ha a politika az emberért van, akkor a politikának elsősorban erkölcsösnek kell lenni, legalábbis annak a politikusnak a részéről, aki hosszú ideig hatékonyan politizálni akar.
Etikus gondolkodás-e az, amikor a miniszterelnök úr az 1993-as, '94-es és '95-ös év negatív folyamatait figyelmen kívül hagyva, a Bokros-csomag romboló hatásáról szólt? A politikai erkölcs talaján szólni kellett volna arról is, hogy 1992-ben 8 milliárd forint, 1993-ban 292 milliárd forint és 1994-ben még nagyobb volt a külkereskedelmi mérleg hiánya. Arról is szólni kellett volna, hogy a fizetési mérleg hiánya 1992-ben 0,3 milliárd dollár, '93-ban 3,5 milliárd dollár, '94-ben még ennél is magasabb volt. Magyarul: a nemzetgazdaság a csőd felé közeledett. Emiatt a sokkterápiára, a Bokros-csomagra szükség volt.
A miniszterelnök úr tanácsadói utánanézhettek volna annak is, hogy az MSZP frakciójában több képviselőtársammal - így jómagam is - nem szavaztunk meg néhány törvényjavaslat-paragrafust, de a Bokros-csomagot elfogadtuk, mert az államcsődöt csak így lehetett elkerülni. Ez nem holmi leckefelmondás volt, ahogy a miniszterelnök úr mondta, hanem a nemzetgazdaság szénájának rendbetétele.
Etikus magatartás-e az, hogy a lakosságnak sok nélkülözést eredményező Bokros-csomag alapján létrejött egyensúlyi viszonyokra épülő gazdasági növekedést nem veszi figyelembe a miniszterelnök úr? Még egyszer sem szólt arról, hogy 1997-ben és '98-ban kedvező folyamatok bontakoztak ki a gazdaságban. Egy elkerülhetetlen és sikeres műtét után nem illik-e az orvosnak köszönetet mondani? Vagy ha erről valaki elfeledkezik, akkor legalább ne ócsárolja az orvos munkáját!
Nem sérti-e a politikai, erkölcsi normákat az a kormányzati magatartás, amikor is a nyugdíjasok és az alacsony jövedelműek életszínvonalának növeléséről szól a kormány, és eközben választókörzetemben az alacsony keresetűek sokasága panaszkodott azért, hogy 1999 januárjában kevesebb fizetést vett fel, mint 1998 decemberében. Nem akarom felsorolni ezeket a neveket, mert nincs rá idő.
Úgy gondolom, hogy mindezek alapján van erkölcsi alapunk a folyamatosan elszegényedő emberek, a nehéz helyzetben levő nyugdíjasok érdekében szólnunk, különösen akkor, amikor ezt kérik is tőlünk. Széchenyi István a Hitel című művében írja: "A hazafi a közjóért fáradozván nem panaszkodik mindegyre hasztalan, hanem inkább felkeresi a hibákat, rajtuk segít, ha lehet, ha nem lehet, nemesen tűri." A kormány hibáin segíteni lehet, csak észre kell venni, hogy nehéz sorsú, alacsony jövedelmű emberek is vannak az országban.
A Püspöki Kar körlevele 1996-ban a következőket fogalmazta meg: a megnövekedett társadalmi igazságtalanság gátolja a gazdaság fejlődését. Az államnak fontos szerepe van a piac működése káros következményeinek felszámolásában, az államnak az anyagi egyenlőtlenségek csökkentésére kell törekednie. De ezt mondják mások is, a szociológusok is. Nemcsak a politikai erkölcs, hanem a keresztény etika is megköveteli azt, hogy segítsünk rajtuk, a szegényeken, és nekünk, ellenzékieknek van jogunk erről szólni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
