BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Arra a kérdésre, hogy a parlament új munkarendjével kapcsolatban, az arról való döntés előtt indokolt-e, hogy vita történjen, és a képviselőcsoportok megfelelő módon szabályozottan elmondhassák érveiket, ellenérveinket, a válaszunk az, hogy igen, indokolt, hogy vita legyen.
Az ügyrendi bizottság döntésekor ugyanakkor a MIÉP képviseletében ezt az állásfoglalást támogattam a következők miatt. Ennek az állásfoglalásnak van egy jogi és van egy politikai része, legalábbis úgy véltem, hogy a második egy érvényesülő politikai rész. Az első arra vonatkozik, hogy a Házszabály tanulmányozása alapján megállapítható-e, hogy itt vita lefolytatásának helye van, és ha helye van, milyen módon. Ha azt a döntést hozta volna a házbizottság, hogy a Házszabály a vitát előírja, természetesen akkor azt is meg kellett volna tudni mondanunk, hogy a vita milyen formában és milyen keretek között történjen. Ha az igen döntést hozzuk, milyen lehetőségünk lett volna a továbbiakban annak eldöntésére, hogy milyen módon történjen a vita?
Két lehetőség van: azt mondjuk, hogy a Házszabály hiányos, és a Házszabályt módosítani kell, ez egy kétharmados szavazattal történő házszabály-módosítási lehetőség és procedúra; a másik lehetőség az, elfogadva, hogy éppen a vita lefolytatásának a meghatározatlansága miatt nem mondhatjuk ki, hogy ez esetben a vita előírt, abban bízunk, hogy igen, a Házszabálytól való eltéréssel, egy döntéssel lehetőség nyílik a vita lefolytatására. Tehát amikor az ügyrendi bizottságban is azt fejtettük ki, hogy támogatjuk a Házszabálytól való eltérést, ezt abban a hiszemben tettük, hogy mind a kormánypártok, mind az ellenzék szempontjából ebben a kérdésben egyetértés van, és ma egy négyötödös döntéssel meghatározott módon lezajlik a vita.
Még egy záró gondolatmenetet engedjenek meg ahhoz kapcsolódva, hogy Hack Péter képviselőtársam említette, e döntésért - nem tudom, pontosan idézem-e - a történelem ítélőszéke előtt is felelni kell. Tudom azt, hogy ez az ügy rendkívüli súlyt kapott az elmúlt hónapban, talán azért is, mert a parlament nem ülésezett. Nem becsülöm le ezt a munkarendet, de bizonyos szempontból ez mégis egy belső ügyünk. Minket a választók annak alapján fognak megítélni, hogy a munka és annak az eredménye milyen. Annak alapján ítélnek meg, hogy az ide kerülő törvényjavaslatok valóban a leglényegesebb kérdéssel foglalkoznak-e, és hoznak-e alapvető változásokat, biztosítjuk-e a törvények betartását. Annak alapján lesz jó a munkánk vagy rossz, hogy érdemi vitában az ellenzéknek lehet-e elfogadható módosítása, vagy a kormánypártok presztízsszempontnak tekintik, hogy ellenzéki módosítást ne fogadjanak el, amit sokszor az is jelez, hogy még általános vitában sem érdemesítik az ellenzéket arra, hogy szakértőik itt maradjanak. Itt lesz most a jó lehetőség, a munka törvénykönyvének vitája!
Másik oldalról tekintve, ha az előző koalíció pártjai valóban a kezdeti elhatározáshoz képest, azt betartva, konstruktívan működnek, és nem leváltott kormánypártként kívánnak az adott törvényjavaslatokhoz viszonyulni, és legalább azokat a kétharmados törvényjavaslatokat támogatják, amelyeket kormányon ők maguk is szándékoztak meghozni, akkor azt hiszem, hogy a munkarend legyen ilyen vagy olyan, a munka maga és az eredmény olyan lesz, amit ez a parlament egészében a történelem ítélőszéke előtt vállalhat. És egyébként maga a munkarend? Feltehetőleg rosszabb lesz.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiból.)
