DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön is kicsit kifutott az időből, mert valóban egy nagyon hosszú és bonyolult kérdésről van szó. Remélem, ez engem nem fenyeget, legalábbis igyekszem majd rövidre fogni, bár nagyon nehéz ebben a rövid négy percben összefoglalni mindazt, amit ezzel a valóban bonyolult históriával kapcsolatban el kellene mondani.
Azzal kezdeném - mivel ez a súlyosabb probléma, elsősorban nyilván a gázközművek ügyére szeretnék kitérni -, hogy a nagynyomású gázlétesítményeket a törvény értelmében csak a gázellátási engedéllyel rendelkező Mol Rt. üzemeltetheti. A korábban megindult gázhálózati fejlesztések önkormányzati kezdeményezések voltak, ahogy ön is említette, és meglehetősen bizonytalan forrásokkal rendelkeztek. Ez annyit jelent, hogy a tervezett teljes bekerülési költség a beruházás indulásakor általában nem állt rendelkezésre.
(14.50)
A beruházás részét képezte nyilván minden esetben a gázátadó állomás is, amelyet elkészülte után a törvényi szabályozás miatt az önkormányzatok - ahogyan ön is említi - kénytelenek voltak eladni a Mol Rt.-nek. A Mol Rt. ekkor minden esetben gazdasági alapon vizsgálta meg, hogy mi az aktuális gázátadó állomásnak az üzleti értéke, azaz a várható 15 éves gázforgalomból származó haszonból számította vissza a gázátadóra megajánlott összeget. Ezt az adásvételi szerződésben aztán rögzítették, amelyet mind az önkormányzatok, mind a Mol Rt. aláírtak.
A megajánlott ár esetében a megtérülés volt a Mol Rt. elsődleges szempontja nyilvánvalóan, az így kiszámított összeg a legtöbb esetben valóban, érthető okokból kisebb volt, mint a tényleges bekerülési költség, ám ez csak azt jelenti, hogy a Mol saját maga a beruházás egészét nem finanszírozhatta volna meg, hiszen a várható gázforgalom alapján a tényleges bekerülési költségek nyilvánvalóan azt mutatták, hogy a beruházás egésze, legalábbis a Mol számára üzleti szempontból szemlélve nem rentábilis. Abban az időben a Mol Rt. ezekbe a beruházásokba nem folyt bele, azok gazdasági konstrukcióit, bekerülési költségeit nem is tudta ellenőrizni. Az önkormányzatok így sajnos eleve deficites beruházásokba ölték a pénzüket. Azt azonban nehéz volna elvárni, hogy az így megépített létesítményeket a későbbi vevő a dificittel együtt vásárolja meg.
A Mol Rt. annyit ajánlott, ami számára minimális megtérülést biztosít, és azt az önkormányzatok - igaz, alapvetően kényszerűségből - elfogadták. A fizetési konstrukció kiválasztásának minden esetben valójában üzleti alapja volt.
Mindezekre tekintettel a képviselő úr kérdéseire röviden az alábbiakat tudom válaszolni. A kormány határozatot hozott arról, hogy fel kell mérni a gázszolgáltatók átalakulási vagyonmérlegéből kiindulva az önkormányzatokat 1990. szeptember 30-án és 1992 decemberében megillető közművagyont, és meg kell állapítani annak értékét. A közművagyon felmérését nyílt közbeszerzési pályázat útján kiválasztott szakértői szervezettel kell elvégeztetni. Határidő: 1999. július 31.
A kormány úgy döntött továbbá, hogy az önkormányzati igények rendezésére a felmérést és értékelést követően törvényt kell alkotni, amelyben meg kell határozni az önkormányzati igények pénzbeli kielégítésének módját és ütemezését. A törvényjavaslat Országgyűléshez való benyújtásának határideje: 1999. október 30. A privatizációs szerződésekben foglaltak teljesülését az ÁPV Rt. folyamatosan ellenőrzi, s e téren végzett tevékenységét rendszeresen ellenőrzi az ÁSZ, amelynek legutóbb az Országgyűlés részére készített részletes megállapításokat és ajánlásokat tartalmazó J/57. számú jelentését nyilván a képviselő úr is ismeri. (Az elnök a csengőt megkocogtatva jelzi az idő leteltét.)
Sajnos én is éppen kifutottam az időből, itt akkor befejezném, és mindezek alapján kérem tisztelt képviselő urat válaszom elfogadására. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
