CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A külvárosi sarokpresszóban történt kivégzés az államszervezet öröklött fertőzöttségét robbantotta napvilágra. Mint a forró magma, úgy fortyog az egykori ávós, pártfunkcionárius, pufajkás szovjet állam, azaz a megolvadt bűn, a bolsevizmus, a legsötétebb erők közös energiáival gázolgó szövetség még a mai államban is.
Alekszander Szolzsenyicin írta le a Gulág-szigetcsoportban, hogy a Csekában már 1919-ben divattá vált a váltságdíjért való kiengedés, és egy ízben magának a nagy büntető Feliksz Edmundovics Dzerdzsinszkijnek is a törvényszék előtti tanúskodással - hamissal persze - kellett kimentenie, ideiglenesen, lepénzelt csekistáit, akik 5, 10 vagy éppen 600 ezer rubelért hagytak futni moszkvai kereskedőket, sipistákat, ártatlanokat és bűnösöket. Feliksz Edmundovics sikere pedig azért volt ideiglenes, mert Sztálin később valamennyiüket kivégeztette vagy a Gulágra küldte.
Mindenesetre elmondhatjuk, hogy a megvesztegethetőségnek ez a foka a kommunisták előtti magyar államszervezetben, akár a Horthy-félében, akár a császári és királyiban - K. und K. -, nem is szólva a csendőrségről, ismeretlen volt. Az, hogy a börtönparancsnok, a gazdasági vezető, a felhajtó - most már sosem tudjuk meg, mennyiért - hajlandó naponta kiengedni a sok évre elítélt veszélyes bűnözőt, aki így szabad emberként, csupán börtönben alvási kötelezettség mellett folytathatja tevékenységét, az államszervezet olyan fokú szennyezettségére utal, amitől elborzad az ember. Minden csak pénzkérdés? S ehhez még akad bíró is, aki - mivel az elébe tett papírokon az ügylet szabályszerű és csak a sorok közül mosolyog a korrupció - kiállítja és kiadja az engedélyt, és akit a legfőbb bíróság elnöke megvéd. Ez már sok!
Az esetet teljeskörűen, minden elágazására figyelve fel kell göngyölíteni, mert nyilvánvalóan nem egyedi esetről van szó, hanem gyakorlatról! Tudja meg mindenki, milyen előélet után, milyen párt ajánlásával, milyen iskolák és bizonyítványok után, milyen előmeneteli lépcsőn került a felelős a bűnelkövetés helyzetébe! Kik támogatták és kik álltak vele kapcsolatban?
Tavaly az Amnesty International és hazai fiókja lefolytatott egy vizsgálatot, megállapítván, hogy tarthatatlanul rosszak a magyar börtönviszonyok. A vizsgálathoz csatlakozott az ombudsmani hivatal. Tökéletesen igazuk van: nagyon rosszak.
(9.20)
Még valamit szeretnék ehhez az egészhez hozzátenni. Ez nagyon hasonlít valamihez: a privatizációhoz. Nem gondolják talán, hogy Döcher úr - szerencsétlen, akit kivégeztek - privatizált magának öt évet? Mert ez történt. Ötéves ítéletét privatizálta saját presszójában letöltendő szabadságvesztésre, és folytatta üzelmeit bírói segédlettel. Mennyire hasonlít ez, kérem szépen, bizonyos privatizációs eljárásokhoz, amelyekről kiderül, hogy törvényesek, etikailag ugyan egy kicsit sárosak, és nincs mit tenni!? Kíváncsiak vagyunk, hogy ebben az ügyben mennyire lesz erős és határozott a kormány, mert itt most egy nagy eset van véletlenszerűen felszínre hozva. Itt most meg lehet ragadni és át lehet világítani az egész rendszert, amely így működik. Így nem működhet, ez az állam, ahol ilyesmi előfordulhat, és ahol ezt a bíróság még megpróbálja elrejteni, alkalmatlan arra, hogy Európába menjen!
Kérem, hogy ne ezt a szerencsétlen gyilkossági esetet tekintsék, hanem az igazságszolgáltatás privatizálásának kérdését is tekintsék át ezen bűnügy alkalmával. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
