DR. ŐRY CSABA
DR. ŐRY CSABA
DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ezekkel a szomorú jelenségekkel nem először foglalkozunk itt a Házban. Az elmúlt évben magam is egy kérdésre válaszolva ismertettem az akkor rendelkezésünkre álló adatokat, és ismertettem mindazokat az erőfeszítéseket, amit a Szociális és Családügyi Minisztérium, illetve a kormányzat tesz az ügyben.
A későbbiekben Harrach Péter miniszter úr ugyancsak visszatért egy napirend előtti felszólalásban, amikor egészen pontos szám, ha jól emlékszem, a hetvenes szám hangzott el. Tehát megszámláltattak, és sajnálatos módon, minden erőfeszítésünk dacára soknak találtattak azon szerencsétlen emberek, akik a télnek áldozatul estek.
Nem akarom újra és újra elismételni azokat a tényeket, amelyeket a minisztérium, a kormányzat ez ügyben tesz. Elmeséltük azt, hogy 90 településen 105 szervezet, köztük hány állami, hány önkormányzati vesz részt a hajléktalanok ellátásában. Utaltunk arra a 600 millió forintra, amelyet elkülönítettünk az intézmények működési költségére, 500 millió forintot rendszerfejlesztésre, pályázatokra, a pályázatok számára, melyet intézetek nyertek el. S felhívtuk a figyelmet arra - teljesen egyetértve képviselő úrral -, hogy minden erőfeszítésünk dacára úgy látjuk, hogy ez az ügy közös ügyünk, itt az államnak, az önkormányzatnak, az egyháznak, az állampolgároknak össze kell fogniuk, és csak ez az összefogás vezethet eredményre.
Napirend előtti felszólalásában annak idején Harrach Péter miniszter úr utalt arra, hogy a tárca átfogóan meg kívánja vizsgálni a hajléktalanok ellátásával kapcsolatos ellentmondásokat, problémákat, tájékozódni kívánunk és elemezni kívánjuk azt, hogy vajon minden erőfeszítés dacára miért fordulhatnak elő még mindig ilyen esetek.
Arról szeretném tájékoztatni önt, hogy ezt a tájékozódást megkezdtük. Egy alapos szakmai felmérést indított a minisztérium, mely 1999 januárjától március végéig tart, és áttekintjük az egész intézményrendszert. Ezen belül a fővárosban a Vöröskereszt, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Léthatáron Alapítvány, a Fővárosi Szociális Központ és Intézményei, az Üdvhadsereg, a Hajléktalanokért Alapítvány és a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet által fenntartott, működtetett éjjeli menedékhelyek, átmeneti szállók, anya-gyermek szállók, népkonyhák, nappali melegedők, utcai szociális munkások és minden más hasonló intézmény tevékenységét átvilágítjuk. Vidéken Pécsett, Komlón, Győrben, Miskolcon, tehát az idézett Borsod megyei színhelyen is, Nyírbátorban, Nagykállóban, Gödöllőn - és tudom folytatni.
Tehát ez a felmérés, ez a vizsgálat elkezdődött. Nyugodtan mondhatom, hogy az országban leginkább tekintéllyel bíró és legnagyobb szakértelemmel rendelkező munkatársakat, a minisztérium munkatársait és külső szakértőket, a hajléktalanellátásban és szociálpolitikában ismert szakembereket kértünk fel. A megkérdezések február végén befejeződnek, március hónapban feldolgozzuk, és áprilisban be tudunk számolni arról, hogy mi az, amit találtunk, és elő tudjuk terjeszteni azokat a javaslatainkat, amelyek remélhetően hosszabb távra is megnyugtatóan tudják elejét venni annak, hogy ilyen sajnálatos esetek ilyen nagy számban történjenek Magyarországon.
Köszönöm szépen. (Taps.)
