DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Harmadik hónapja folyik déli határaink szomszédságában, a Balkánon a háború. Hazánk a tisztelt Ház felhatalmazása alapján légterének és repülőtereinek átengedése mellett humanitárius egészségügyi alakulat biztosításával igyekszik kivenni részét a konfliktus megoldásában. Az egészségügyi alakulat részvétele nem csupán NATO-tagságunkból eredő szükségszerűség, hanem morális kötelességünk is az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő, magyar emigránstömegeket fogadó segítőkészség fényében.
A rendszerváltozás óta második alkalommal igyekeztek honvéd orvosaink és munkatársaik háború sújtotta területek katonáinak és civil lakosainak megsegítésére. Tevékenységüket korábban és most is elismerés övezi, szakmai felkészültségük minden igényt kielégít. Mindezt úgy, hogy megfelelő hátországgal, olyan intézménnyel, mely a kor kívánalmainak megfelelő gyakorlóterepet jelentene, nem rendelkeznek - a Központi Honvéd Kórház helyzetére gondolok. Tekintsünk vissza egy kicsit az előzményekre:
1986. július 6-án a Minisztertanács honvédelmi bizottsága jóváhagyta a Központi Honvéd Kórház rekonstrukciós tervjavaslatát az akkor érvényben lévő honvédelmi direktíva követelményeinek megfelelően, a katona-egészségügy fejlesztése részeként. A tervek alapján csak elméletileg beszélhettünk rekonstrukcióról, hisz 80 százalékban új kórház építéséről, s csak 20 százalékban a meglévő épületek rekonstrukciójáról volt szó. A beruházás befejezésének időpontját 1994-re tervezték. A jóváhagyott előterjesztések alapján a rekonstrukció 1987-ben megkezdődött, és 1991. év végéig a tervek szerint folyt. A gazdasági helyzet nehezedésével az állami költségvetés a továbbiakban nem tudta finanszírozni a beruházás folytatását. 1992-ben miniszteri biztost neveztek ki a kórház-rekonstrukció élére. 1993 márciusában kormányhatározat született az ügyben, mely elrendelte és engedélyezte a beruházás részvénytársasági formában, üzleti alapon történő folytatását. Ezt követően az előbbit megerősítő újabb kormányhatározat kivételével nem történt semmi. A beruházás 1994 második félévétől teljesen leállt.
A rekonstrukciós beruházásra és a kapcsolódó feladatokra 1996. december 31-éig valamivel több mint 10 milliárd forintot költöttek. A különböző átvilágítások és tanulmányok elkészítésére, valamint az úgynevezett privatizáció előkészítésére ugyanezen időszakig 195,7 millió forintot költöttek. A már felépített épület állagmegóvása, őrzése, védelme évente mintegy 80-100 millió forintjába kerül az adófizető állampolgároknak. Mindezek közben a régi épületek felújítása, korszerűsítése - arra való hivatkozással, hogy épül az új - elmaradt.
A Magyar Honvédség Központi Honvéd Kórház rekonstrukcióját az elmúlt években az egészségügyi és honvédelmi kormányzat vezetése mint örökölt, szükségtelen kellemetlenséget okozó feladatot kezelte, s a javasolt megoldási alternatívákat elvetette, illetve érdemben nem döntött. Mindez negatívan hatott a honvédegészségügy egészére is. A fejlesztés leállítása, az elodázott döntések csökkentették a szolgálat presztízsét, minőségi feltételrendszerét, és csak roppant nehézségek árán tudott megfelelni a haderő-átalakítás, a polgári egészségügy reformja és az új szövetségi rendszerbe való csatlakozás által támasztott kihívásoknak, követelményeknek.
Számos érvet lehetne felsorakoztatni a beruházás mihamarabbi befejezése mellett. Az ország rendkívüli, nem csupán honvédelemmel összefüggő helyzetekre, katasztrófákra történő felkészülése megfelelő intézeteket és felkészült szakembereket igényel. A katona-egészségügy és a polgári sürgősségi ellátási rendszer, melynek kiemelkedő képviselője az Országos Mentőszolgálat, súlyos nehézségekkel küzd. Ezen nehézségek feloldását és a minősített, rendkívüli és katasztrófahelyzetek megnyugtató végrehajtásának lehetőségét segítené elő a Központi Honvéd Kórház rekonstrukciójának befejezése.
Végül, de nem utolsósorban igen rossz fényt vet Magyarország nemzetközi megítélésére, hogy a nagy számban érkező külföldi látogatók, diplomaták megdöbbenve tapasztalhatják a NATO-tag, az Európai Unióba törekvő ország elméletileg első számú kórházának múlt századi állapotait, miközben a félkész épületet pazarló módon az enyészetre hagyják. A kérdés megoldása már csak emiatt is halaszthatatlanná vált.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
