DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! A füst felszállt, a rózsaszín lufi is megkerült, és tartalommal kitöltve fekszik előttünk a kormány törvényjavaslata a gyermekgondozási díj ismételt bevezetéséről.
Ezzel csak utalni szeretnék az e törvényt megelőző országgyűlési határozati javaslat tárgyalása során az ellenzék által megfogalmazott kritikákra. Az ekkor elhangzott felszólalások jegyzőkönyvét elolvasva, így felelevenítve a vitát és összehasonlítva a törvényjavaslattal, úgy gondolom, nem volt hiábavaló a polémia. Mindazokra a konkrét kérdésekre, amelyek akkor felvetődtek, választ kaptunk. Az eddig elhangzott felszólalásokból az is nyilvánvaló, hogy alapvetően semmit nem közeledtek az álláspontok. Az ellenzék elutasítja a törvényjavaslatot, és alkalmatlannak ítéli arra, hogy a nemzet fogyásának csökkenését megállítsa, a koalíciós kormány pártjai pedig alkalmasnak tartják. Ezzel elárultam azt is, hogy a Magyar Demokrata Fórum elfogadásra javasolja a törvényjavaslatot, hisz abban 1990 óta meghirdetett családpolitikájának minden elemét fellelni véli.
Tisztelt Képviselőtársaim! "A nemzet fennmaradásának és virágzásának feltétele a népességcsökkenés megállítása, és egy egészséges családokból összekovácsolódott, egészséges társadalom kialakulása." - fogalmazott a több évtized diktatúráját követően az első szabadon választott kormány programja. 1990 után a rendszerváltoztatást kikényszerítő gazdasági összeomlás következtében Közép- és Kelet-Európa minden országában drasztikusan csökkentek a születések arányai. A csökkenés mértéke és gyorsasága jóval meghaladta a hazánkban és a jóléti államokban is már korábban észlelhető tendenciát. Erre tekintettel az ellenzék által folyamatosan szociálisan érzéketlennek kikiáltott Magyar Demokrata Fórum vezette kormány fenntartotta és bővítette a családi támogatások rendszerét. A megszokott gyed-, gyesrendszer fenntartása mellett bevezette a várandóssági pótlékot és a gyermeknevelési támogatást, a gyedet. A megtett intézkedések a ciklus vége felé kedvezően éreztették hatásukat.
Az 1994-ben hivatalba lépett MSZP-SZDSZ-koalíció következetesen családellenes politikát folytatott, mely az 1995 márciusában elfogadott Bokros-csomag néven fog bevonulni a történelembe. Megszüntették az MDF-kormány által bevezetett, a terhesség harmadik hónapjától biztosított várandóssági pótlékot, helyette fele összegű járandóságot vezettek be. Korlátozták a három vagy több gyermeket nevelők gyermeknevelési támogatását, a gyedet. Eltörölték a gyermekek utáni adókedvezményt. Eltörölték a munkajövedelemmel rendelkező családokat támogató gyermekgondozási díjat. Jövedelemfüggővé tették a gyes rendszerét. Megvonták az alanyi jogon járó családi pótlékot.
Mindezek következtében a családi támogatások a nemzeti össztermék 1994. évi 4 százalékáról 1996-ra 2 százalék alá csökkentek, vásárlóértékük felét elvesztették. A családok hosszú távú kalkulációjának alapját jelentő támogatási rendszer szétverésére a születések számának drasztikus csökkenésével válaszolt az elemi biztonságérzetében megrendített lakosság.
A születések száma háborús időket idéző módon csökkent. Az 1994. évi 115 600-ról 1995-ben 112 050-re, 1996-ban 105 500-ra, 1997-ben 100 500-ra, a múlt évben pedig, az előzetes adatok szerint, történelmi mélypontra zuhant, 100 ezer alá.
A helyzet tragikussá fordulását mutatta, hogy már 1996 végén a Magyar Katolikus Püspöki Kar "Igazságosabb és testvériesebb világot" című, hívekhez és minden jóakaratú emberhez szóló körlevele is kiemelten foglalkozott a kérdéssel. Az idézett levél 93. pontja így fogalmazott: "Külön figyelmet érdemelnek a gyermeket nevelő családok, különösen a nagycsaládok. Jó részükben eszményi családi élet valósul meg, a gyermekek gondos nevelésben, jó és derűs családi légkörben tanulják meg a helyes életvezetés módjait. Másik részükben, elsősorban gazdasági és kulturális okokból, a felnövekvő gyermekek nevelésben alig részesülnek, esélyeik jelentősen kisebbek a kevesebb gyermeket vállaló családokban élő gyermekekéhez képest. Általánosan igaz azonban, hogy aránytalanul magas anyagi terheket kell viselniük azoknak a szülőknek, akik több gyermek nevelésére vállalkoznak."
Úgy látszik, a levél nem jutott el a Horn-Kuncze-kormány tagjaihoz, vagy ha eljutott is, a címzés alapján úgy ítélték meg, hogy az nem nekik szól. A Bokros-csomag után ugrásszerűen nőtt a művi abortuszok száma is, pedig a némely pontjában máig vitatott, szintén az Antall-kormány ideje alatt meghozott magzatvédelmi törvény hatására is, ezen a téren is kedvező tendenciák kibontakozását figyelhettük meg 1995 márciusáig. Mára azonban már az abortuszok száma egyes megyékben meghaladja a születések számát. Az igen kedvezőtlen folyamat az idei év első negyedében is folytatódott. A népesség fogyása tovább gyorsult, hisz csökkent az élveszülések száma, és növekedett a halálozások száma - bár ez utóbbi növekedési ütem lassulni látszik.
Ez év márciusának végén 10 millió 75 ezer honfitársunk élt az ország határain belül, 17 ezerrel kevesebb, mint a múlt év végén. 1999 első három hónapjában 22 700 gyermek született, az előző év azonos időszakához képest 4,5 százalékkal kevesebb. A nemzet korfáját figyelembe véve még súlyosabbnak tekinthető a helyzet, hisz most vannak szülőképes korban a Ratkó-korszak gyermekeinek gyermekei, tehát egy nagy létszámú generáció, melynek csökkenés helyett emelnie kellett volna a születések számát.
Tisztelt Ház! Nemzetközi felmérés szerint hazánkban a családok ma még mindig fontosnak tartják a gyermekáldást, általában 2-3 gyermek születését tervezik, eltérve attól a Nyugat-Európában észlelhető tendenciától, mely szerint a gyermektelen családmodell egyre elfogadottabbá válik, de a szép tervekből sajnos az esetek jelentős részében csak egy szülés válik valósággá, köszönhetően nagyrészt a Bokros-csomagnak.
(17.20)
A gyermekek után járó adókedvezmény és a gyed eltörlésével az MSZP-SZDSZ-kormány a fő csapást a munkajövedelemmel rendelkező családokra mérte. Éppen a tágabb értelemben vett középosztályra, amely rendezett körülmények között neveli és taníttatja gyermekeit.
A Horn-Kuncze-kormány összekeverte a családpolitikát a szegénységi politikával, amikor a családtámogatási rendszert úgy torzította el, hogy munkajövedelemmel nem rendelkező anyák egy része számára érdemesnek tűnik megélhetési célból több gyermeket szülni. Így a csekély számú megszületett gyermekek közül is sokan halmozottan hátrányos helyzetbe kerülnek.
Az MSZP-SZDSZ-kormány jövőt felélő politikája felgyorsította az évtizedek óta tartó kedvezőtlen demográfiai folyamatokat. Az előrejelzések szerint 2020-ra, ha a helyzet nem változik, az ország lakossága másfél, kétmillió fővel csökken. A népességcsökkenés együtt jár az ország elöregedésével, az aktív-eltartott arány további eltolódásával, amely 2010 után kérdésessé teszi mind az egészségügyi, mind a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságát.
A gyermeknevelés költségei nem terhelhetik csupán a gyermekeket vállaló családokat, mert a felnőtté váló nemzedékek sem csupán saját szüleik ellátását biztosítják. A fogyatkozó népesség a magyar jövő legsúlyosabb megoldatlan problémája, melynek kezelése széles körű politikai és társadalmi összefogást igényelne. Ez azonban - bízom benne, hogy csak itt, e Házban - nem látszik megvalósulni. Az ellenzék érvelésének hátterében jóformán kizárólag a Bokros-csomag igazolása áll. Heves reakcióik az azzal kapcsolatban megfogalmazott kritikákra lelkiismeret-furdalásukat mutatják, de úgy gondolom, számukra is megkönnyebbülést jelentene, ha bevallanák, hogy akkor súlyosan hibáztak.
És itt engedtessék meg egy kis kitérő! A Bokros-csomag története ugyanis nem 1995 márciusában kezdődött. Az évezred utolsó évtizedének kezdetére az ország valóban a szakadék szélére került. Az első szabad választással hatalomra jutott kormány nem csupán hatalmas adóssággal terhelt, teljesen üres kincstárat kapott elődeitől, hanem hamarosan szembe kellett néznie a keleti piacok villámgyors összeomlásával és egy balkáni háborúval.
Az intézményrendszer teljes átalakítása mellett kellett a gazdaság égető napi bajaira is megoldást találni. Időben egyre jobban távolodva az első négy évtől a Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormány tevékenysége kezd a helyére kerülni. Az ország lakossága, bár folyamatosan a hatalom ellen uszították, néha még az alkotmányosság határait is átlépve bő három év alatt a kormány vezetésével csodát vitt véghez. 1993 végére, 1994 elejére Magyarország fordulóponthoz érkezett. Megindult a gazdasági növekedés, csökkenni kezdett az infláció és a munkanélküliség. Igaz az is, hogy ezzel párhuzamosan a költségvetési, a kereskedelmi és fizetési mérleg hiánya is nőni kezdett, amely korrekciós lépéseket igényelt volna a gazdaságpolitikában.
Tisztában volt ezzel az Antall József halálát követően megalakult Boross Péter vezette kormány is, és előkészítette az ezzel kapcsolatos lépéseket. A választók azonban másképp döntöttek. Elhitték a szakértő kormány mítoszát, és a "majd mi rendbe tesszük az országot" demagógiáját. A választások eredményeként abszolút többséget szerzett MSZMP-utódpárt hirdetett szakértelme ellenére nem vállalta egyedül a kormányzást. A rendszerváltoztatás hajnalán koalícióra lépett a legvadabb antikommunista retorikával politizáló SZDSZ-szel. A szocialista-liberális koalíció megalakulását követően háromnegyed évig egymással voltak elfoglalva, az ország érdekében nem tettek semmit, hacsak a privatizációs törvény körüli huzavonát és döntésképtelenséget nem tekintjük annak.
Az ország külhoni megítélése is rohamosan romlott, köszönhetően többek között a pénzügyminiszter és más kormánypárti politikusok külföldi útjai során az előző kormányt és ezen keresztül az országon negatívan beállító nyilatkozatainak. 1995 márciusára, háromnegyed évi tétlenkedésnek köszönhetően, valóban fizetési válság fenyegetett, amely már lépésre kényszerítette a kormányt. Ezt a lépést hívják Bokros-csomagnak. Akkor is elmondtuk, hogy bizonyos elemeivel, például a forintleértékeléssel és az importvám bevezetésével egyetértünk, de a szociálpolitikát, az oktatást és az egészségügyet érintő lépéseket feleslegesnek és a nemzet szempontjából hosszabb távon tragikusnak tartjuk. Az idő minket igazolt. Ezt a Bokros-csomag mítosza kapcsán el kellett mondanom. Hiszen önök, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, úgy állítják be az akkori intézkedéseket, mintha azoknak nem lett volna alternatívájuk. Igaz, saját kormányukról is ezt állították.
Visszatérve az előttünk fekvő törvényjavaslatra, joggal vetődhet fel a kérdés: megfelel-e a koalíciós kormány család- és szociálpolitikai céljainak, azaz segíti-e megállítani az ország népességének fogyását, a gyermeknevelés anyagi és erkölcsi elismerésével ösztönzi-e a családokat a gyermek vállalásra, megakadályozza-e a gyermekeket nevelő családok elszegényedését?
Ez a törvény önmagában nem oldja meg ezeket a problémákat, azonban látnunk kell, hogy a jelen esetben egy szociálpolitikai döntéssorozat egyik eleméről van szó. Ezzel kapcsolatban már szó esett a családi pótlék alanyi jogúvá válásáról, a tandíj eltörléséről, a gyermekek után járó adókedvezményről.
Bízunk benne, hogy ősszel megvitathatjuk a kormány lakáspolitikai koncepcióját is. Ebbe a sorba állíthatók az aktív foglalkoztatáspolitika érdekében teendő döntések. A gyed maximált összeghatárát és életkori kiterjesztését azonban elégtelennek tartjuk. A Magyar Demokrata Fórum a gyed maximumát a minimálbér háromszorosában kívánja megállapítani, és folyósítását a gyermekek hároméves koráig javasolja kiterjeszteni. Ilyen feltételek mellett látjuk megvalósíthatónak a megfogalmazott célt, és értünk egyet azzal, hogy adó- és tb-köteles legyen, ugyanakkor természetesnek vesszük, hogy a gyermekek után járó adókedvezményt a gyed esetében is érvényesíteni lehet.
A gyermekgondozási díjra történő jogosultsághoz szükséges biztosítási idő meghatározásánál véleményünk szerint figyelembe kell venni az oktatási rendszer változását is. Az úgynevezett emelt szintű középfokú oktatás esetén a tanulók esetleg öt-hat évet is tanulói jogviszonyban töltenek az adott intézményben, és azt követően állnak munkába. Javasolni fogjuk, hogy ezek a plusz évek is beszámíthatóak legyenek a biztosítási időbe.
A törvényjavaslat és az ezzel összefüggésben korábban tárgyalt országgyűlési határozat vitájában elhangzott kritikák közül egy valamire én is szeretném felhívni a figyelmet. Nevezetesen arról van szó (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy a hetvenes... Akkor majd az általános vita folytatásában fogom elmondani.
A törvényjavaslatot összességében elfogadásra javasoljuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, az FKGP és az MDF padsoraiban.)
