DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend előtti felszólalásomban arról a dilemmáról szeretnék beszélni, hogy létezik-e a törvény előtti egyenlőség Magyarországon, polgári engedetlenség vagy bűncselekmény-e a szándékos államtitoksértés. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány nappal ezelőtt egy ismert televíziós újságíró az általa kiadott hetilapban tudatosan államtitkot sértett. Ez a megállapítás nem tőlem származik, hanem maga az újságíró minősítette államtitoksértésnek cselekedetét. Az ügyben a rendőrség - miután észlelte a nyilvánvaló törvénysértést - büntetőeljárást indított, és az eljárás jelenleg is tart.
Az ügynek vannak azonban általános tanulságai, teljesen függetlenül a büntetőeljárás eredményétől. Úgy látszik, hogy ma Magyarországon vannak, akik megengedik maguknak a törvényekkel való tudatos szembenállást. Sőt, nem egyszerűen a törvényekkel, hanem a büntető törvénykönyvvel dacolnak. Úgy látszik, egyesek azt gondolják, hogy a törvények felett állhatnak, hogy vannak annyira közismertek és népszerűek, hogy bármit megtehetnek. Néhányan összekeverik a törvények kritikáját a törvények megsértésével, és azt hiszik, hogy amivel nem értenek egyet, azt mindjárt meg is szeghetik.
Az ominózus ügy kapcsán voltak, akik a sajtószabadság természetes részeként állították be a szándékos büntetőtörvény-sértést. Ebbe a kórusba ellenzéki képviselőtársaink is beálltak, és a hivatalból megindult büntetőeljárást a demokráciában megengedhetetlen politikai indíttatású retorziónak minősítették. Amnéziában szenvedő képviselőtársaink nyilvánvalóan elfelejtik, hogy 1998 tavaszán a bős-nagymarosi keretmegállapodás tervezetének nyilvánosságra hozatala miatt ők tettek feljelentést egy másik lap szerkesztője ellen. Most persze más mércével mérnek!
Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselői nevében kijelenthetem, hogy a magunk részéről elítéljük az ilyen gondolkodást. A Magyar Köztársaságban nem engedhető meg a törvényekkel való tudatos szembehelyezkedés. A törvényeket mindenkinek be kell tartania még akkor is, ha valaki nem ért egyet azokkal. Lehet azt kritizálni, hogy valami miért minősül államtitoknak, de mindaddig, amíg az információt a törvények védik, senkinek sincs joga nyilvánosságra hozni azt. A jogállam végét jelentené, ha valaki a számára fontosabb érdekekre való hivatkozással bármely törvényen átléphetne, és ez alól senki sem kivétel, legyen az bármilyen közismert és népszerű személy is. Ez a törvény előtti egyenlőség.
Szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy számunkra nem az ügy fontos, hanem az abból levonható általános tanulságok. Ha a konkrét ügyben nem történt bűncselekmény, a bíróság elégtételt fog adni az ismert újságírónak. De ha megállapítják bűnösségét, reméljük, Justitia mérlegén mindenki egyenlő lesz.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
